[7] jonas | 2006-06-10 20:17:56 |
Ezzel már én is próbálkoztam egyszer. Szerintem nem az a trükkje, hogy ügyesen kell récsöppenteni a cseppet (azon kívül, hogy alacsonyról), hanem az, hogy a vizet előtte föl kell melegíteni (célszerűen egy kis edényben a főzőlap melegénél). Én csapvízzel csináltam, olaj nélkül.
|
Előzmény: [4] Lóczi Lajos, 2006-06-10 15:32:07 |
|
[6] lorantfy | 2006-06-10 18:14:06 |
Annakidején a gimiben nálunk még vaskájhák voltak, így télen szinte minden nap "tanulmányoztuk" ezt a jelenséget.
A forró fémre cseppenő víz egy kis része gőzzé alakul. A felfelé szálló gőz megemeli a vízcseppet és így el is szigeteli a forró felülettől. A cseppben erős az áramlás, ezzel hűti magát egy kicsit. A víz forráshője magas, így altart egy ideig, míg teljesen gőzzé alakul, mivel csak kis felületen kapja a hőt a forró gőzpárnán keresztül.
Ha a felület sima, akkor véletlenszerűen szaladgál. A felületen lévő bordázat megvezeti és akkor körbe-körbe szaladgál.
Ha elég forró a főzőlap, akkor nagyobb cseppet ráöntve kisebbekre szakad szét és azok futkosnak egy ideig a felületen.
Ha folyékony nitrogén kicseppen az asztalra - bár ez azért nem hétköznapi jelenség mifelénk - a cseppek hasonlóan viselkednek a sima asztallapon.
|
Előzmény: [4] Lóczi Lajos, 2006-06-10 15:32:07 |
|
[5] lorantfy | 2006-06-10 17:43:33 |
A légkörbe érkező fény szóródik a levegőben lévő gázmolekulákon. Ez a Rayleigh-szórás.
A szóródás hullámhossz függése olyan, hogy a rövidebb hullámhosszú (nagyobb frekvenciájú és energiájú) ibolya és kék színekre erősebb a szóródás, mint a sárgára és vörösre.
Tehát az ég pont azért kék, amiért a lemenő Nap színe vörös.
A erősebben szóródó fénysugarak kékre festik az eget. A lemenő Nap hosszan a légkörben haladó sugaraiból kiszóródó kék és ibolya miatt pedig vörösnek látjuk a Napot.
|
Előzmény: [3] lgdt, 2006-06-10 14:20:32 |
|
[4] Lóczi Lajos | 2006-06-10 15:32:07 |
Már többször megfigyeltem az alábbi jelenséget:
Adott egy forró fém főzőlap, ami pl. befelé lejtett picit és koncentrikusan finoman bordázott volt. Ha ügyesen rácseppentettem egy kis vízcseppet, megesett, hogy nem párolgott el rögtön, hanem körbe-körbe szaladgált a bordák mentén, ha fújtam, vagy begurult középre, és meglehetősen sokáig egyben tudott így maradni. Szinte súrlódás nélkül siklott. Nem tudom, számított-e, hogy kicsit olajos volt-e a csepp, vagy csak tiszta vízből állt. Valahogy a gőzburka megvédte, vagy nagyon kis felületen érintkezett. (Ha csak úgy rácseppentettem vizet a lapra, az általában rögtön elpárolgott.)
|
|
[3] lgdt | 2006-06-10 14:20:32 |
Miért kék az ég és miért vörös a naplemente?
|
|
[2] lorantfy | 2006-06-10 12:52:09 |
Szia Barek!
Jó a kérdés, mert a mai gyerekek nagy része, ha látott is már szódásszifont (továbbiakban szoszi), szét nem szedett, az biztos.
Sajnos a neten nem találtam szoszi metszetet, így gyorsan rajzoltam egy kerekített változatot.
A szosziban van egy rövidebb műanyag cső, úgy hívják, nívócső. Ez azért kell bele, hogy ne lehessen teljesen teletölteni vizzel, ui. akkor nem lenne helye a patronból beáramló CO2 gáznak.
Szóval amikor teletöltjük vízzel, akkor nem lesz tele, mert a nívócső miatt beszurul egy kis levegő, aminek a nyomása kicsit nagyobb mint a külső nyomás, hiszen van egy kis vízoszlop a csőben.
Ha befogjuk a nyílást és megrázzuk a szoszit a csőbe egy kis túlnyomásos levegő kerül és cupan egyet mikor elvesszük a tenyerünket.
|
|
Előzmény: [1] Barek, 2006-06-09 23:02:38 |
|
[1] Barek | 2006-06-09 23:02:38 |
A téma célja az lenne, hogy a hétköznapi életben környezetünkben megfigyelt érdekes jelenségekre próbáljunk magyarázatot találni a fizika segítségével. Szívesen látnám a hétköznapi embereket a problémák felvetésével és ötleteikkel és a komoly fizikus hozzászólókat is.
A bevezető kérdésem ez lenne: Miért cuppan a szódásszifon, amikor vízzel feltöltés után tenyerünkkel lezárva megrázzuk, majd elvesszük a tenyerünket?
|
|