Fórum: Fizikások válaszoljanak

Gondolom Te tudod, ezért csak említem, hogy: theta= m * R*R és kisomega= delta fi/ delta t

persze kisomega= 2*Pi*f alakban is érthető ahol f a fordulatszám (frekvencia)

Azaz ha N= thete*kisomega akkor N = m*R*R * 2* Pi*f azaz az egyenértékűség I=N/R esetében I= m*R*R * 2* Pi*f /R = I= m*R * 2* Pi*f ahol pedig, a kerület K=2*R*Pi I= m*K*f Vagyis az előző példában:

I1=F*t-m*K*f I2=F*t Ie=I2-I1 Ir=F*t - F*t-m*K*f

Ie= - m*K*f

(Két golyó osztozik a tömegen és két perdület jön létre, ezért *2/2=1 , ezért nem bonyolítottam vele a függvényt)

Vagyis a keletkező, "pár nélküli" szabad impulzus nagysága:

Ie= - m*K*f nagyságú. (Ahol m a golyók tömege, K a tömeg közép sugarának kerülete, és f a golyó képződött fordulatszáma.)

A kérdésed ez volt: "Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás? " Én pedig ezt válaszoltam:(Lásd ábrát.) Az egyik oldalon perdületet, a másik oldalon lendületet hoz létre a rugóerő. Azaz I1=F*t-N/R I2=F*t Tehát Ie=I2-I1 Ie >> 0 Szabad Impulzus(lendület) képződött!

Tegyél papírlapot az asztalra, reája pedig golyót! Húzd meg a papírlapot és engedd el! A húzás alatt a golyó "helyben forog", az elengedést követően a húzás alatt kapott perdülete "elgurítja".

A videón "rövid a tál" ezért nem feltűnő, hogy a tömegközéppontot messze elhagyja a szerkezet.

Tegyél asztalra csapágygolyókon nyugvó üvegtáblát és úgy ismételd meg a kísérletet! Nem lesz elég nagy a négy méter hosszú asztal sem.

Az itteni ábrán a jobb oldalon mg pontossággal azonos tömegű golyókat pillanatragasztóval rögzítettük egymáshoz és a fonálhoz a jobb oldalon. A baloldali golyók "egyenlítőjén" szintén pillanat ragasztóval rögzítettük a cérnát a feltekerés előtt. (Vigyázz! Várd meg amíg a ragasztó teljesen megszárad, mert különben úgy jársz mint mi az első kísérletnél: a feltekert cérna is odaragadt.)

Akkor szerinted egy könnyen elmozdítható jojóra ha hat egy erő, akkor az annak hatására nem kezd el gyorsulni('tömegközéppontja szinte álló marad'), csak pörögni?

Előző kérdésemre meg nem igazán válaszoltál. A videón a két oldal impulzusa nem állandó? (A 2 golyó megy hátra, a hajó megy előre, közben a közös tkp ugyanott marad) Nyilván így a leglátványosabb, ha a lehető legkisebb edényben csinálják, de mondjuk egy jó nagy vízfelületen, vagy az űrben már teljesen világos lenne.

"Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás?"

Ott ahol a: "A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú."

Erről volt szó, innen van az idézet: "Példa: Kifeszített rugóval köss össze egy jojóra feltekert zsinórt és a másik oldalról egy testre a tömegközéppontján átmenő egyenesének és a felületének metszéspontjába kötött zsinórt.

A jojó forgásba jön, de tömegközéppontja szinte álló marad, a rugó másik végén a test egyenes vonalú egyenletes sebességű mozgást végez. A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú.

Ezt a kísérletet elvégezheted úgy is, hogy mindkét oldalt kiskocsira teszed. Ügyelve arra, hogy a két kiskocsi teljes tömege a jojóval ill a tömeggel együtt egyenlő legyen! "

Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás?

Semmi baj. Nem kötelező vitáznunk. Megértelek. Anno, még a diplomám megszerzése, és a több évtizedes tanári pályám előtt én nekem sem volt türelmem vitázni.

Ja de. Mi anno vitáztunk, beszélgettünk, szinte mindenről és mindenütt. Már akkor is az életünk volt a fizika, kémia, informatika. Még akkor is a hullámokról és a hullámfüggvényekről beszélgettünk, vitáztunk amikor például a csónakban ültünk horgászás közben és fodrozódott a víz a csónak körül. Gyakorta akár hajnalig kísérleteztünk. Vagy éppen végeztük a méréseket. Na és ezért megesett az is, hogy "betörőnek" nézett bennünket a porta szolgálat és a rendőröket riadóztatták, mert nem hitték volna, hogy hajnali háromkor még teljes gázzal dolgozzanak hallgatók a laborban. De, természetesen megértelek. Tanulni és bulizni is kell néha. Inkább azokat, mint itt vitázni egy ismeretlennel.

Már mondtam rá példát, mégpedig a két egyenlő tömegű testet, melyet rugóval kötünk össze.

Bocs, de nem szeretném tovább folytatni ezt a vitát, átadom a lehetőséget a többieknek.

Eredeti ez volt:

Én: "Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Alma: Ez nem igaz."

Én: Oppá.. Na és miért nem?

Ebben az értelemben a zárt rendszer tömegközéppontjának lendülete és a körülötte végzett körmozgás perdülete értendő. (Mint Boltzman-nál.)

"Ezt a "Rendszer" kifejezést utólag csempészted ide"

Mea culpa.. Ez nem így van. Bocs!

:) Oké.. Ha a tömegközéppont nem mozog, azaz áll, akkor még valóban lehetnek a szerkezetnek olyan részelemei amelyeknek:

- van lendülete - van lendület*(v/2) nagyságú mozgási energiája

De nem lehetséges az, hogy úgy legyen mozgási energiája a részeknek, hogy lendületek azaz mozgások nincsenek benne.

"Vagyis: "a lendület energiatartalma" nem értelmezhető dolog. (Nulla lendület közepette is létezhet bőven energia.) "

Oké.. a lendület létrehozására fordított energiát, majd a lendület megszüntetésével visszanyert energiát minek nevezzük?

Nem használhatjuk a több száz éves kifejezést amely a úgy hangzik, hogy : "A lendületben tárolt energia." ? Miért nem?

"A példámmal amúgy csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy rendszer mozgási energiája és lendülete nem okvetlenül párhuzamosan változik;"

Állj!

Nem rendszerről volt szó.. Ezt a "Rendszer" kifejezést utólag csempészted ide.

Kezdetben a testek lendületében és perdületében tárolt energiák összegéről szólt az az idézet amelynek a megfogalmazását aggályosnak vélted.

"pusztán az egyik ismeretében a másik nem meghatározható."

Oké melyik ismert egy testnél és melyik nem ?

E= (v/2) * m * v vagy E= (v/2) * I

Jó példa a kérdésed nagyon jó voltára:

A film

(Youtube: dscn2840.mov 2012.02.29)

Szabad impulzus képződik, miközben a golyók mozgási energiáit átadjuk a teljes szerkezetnek.

"a rendszer amelynek eredő lendülete zéró, az nem mozog."

Legfeljebb a tömegközéppontja nem mozog, de ettől még - ahogy magad is mondod - mozgó tömegei és mozgási energiája bőven lehetnek.

Vagyis: "a lendület energiatartalma" nem értelmezhető dolog. (Nulla lendület közepette is létezhet bőven energia.)

A példámmal amúgy csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy rendszer mozgási energiája és lendülete nem okvetlenül párhuzamosan változik; magyarán (bár természetesen összefüggenek) pusztán az egyik ismeretében a másik nem meghatározható.

"Ütközzön két test rugalmatlanul. A két testből álló rendszer összlendülete és össz mozgási energiája egyaránt megmarad (vagy egyaránt nem marad meg)?" Ez nagyon jó felvetés! A mozgás megszűnik. Tehát v=0 következtében a előző lendületek és mozgási energiák átalakulnak. Na de mivé? Mondhatjuk, hogy a mozgási energiák hőenergiává alakulnak. Mert ugye a függvényükben szereplő sebességek négyzete mindig pozitív előjelű (+v*+v is pozitív és -v*-v is pozitív). Ezért az energiák összege csak pozitív lehet, azaz létező. Ha tehát legalább egy energia összetevő nem zéró, akkor az eredő sem lehet zéró.

A lendület (v/2) -szeresen "kevesebb", azaz valójában az energiából kapjuk "leképzéssel". Ezért a sebességvektor "részének" az előjele "megmarad". Így matematikailag a lendületek összege (ellentétes előjeleik és egyenlő nagyságaik esetén) lehet zéró is. Ez esetben csak azt fejezi ki ez a zéró értékű eredő, hogy az a rendszer amelynek eredő lendülete zéró, az nem mozog.

Ütközzön két test rugalmatlanul. A két testből álló rendszer összlendülete és össz mozgási energiája egyaránt megmarad (vagy egyaránt nem marad meg)?

A másik oldal: "A lendület és az energia természetesen rokon, de"

feltételezem, hogy a perdületről úgy gondolod, hogy az végképp nem "rokon". Pedig az, nagyon is!

Perdület N = R*I =R* m*v alakban is felírható. Azaz I = N/R = m*v és erre a lendületre is igaz, hogy a (v/2) szerese a vele járó energia.

Azaz N perdületű, R sugáron mozgó m tömeg v kerületi sebességgel E= (v/2)*I = (v/2)* m*v= (v/2) * N/R [J] energiát tárol, vagy másként: ennyi energia kell a létrehozásához.

Azaz a lendület a perdülettel is rokonok..

"e a megmaradásuk feltétele nem azonos."

E=(v/2)*I = (v/2)* m * v

Szerinted melyik elemet lehet úgy megváltoztatni, hogy a v sebesség "másként" változzon a függvény két felében?

"hiszen a rendszer veszíthet energiát anélkül, hogy lendületet veszítene."

A rendszer mozgási energiájának vesztése dv sebesség vesztéssel jár. A sebesség vesztés pedig egyszerre hat a lendületre és a mozgási energiára. (Lásd itt fentebb!)

Nem kevered más energia nemekkel véletlenül?

A lendület és az energia természetesen rokon, de a megmaradásuk feltétele nem azonos. Ennek megfelelően a "lendületben tárolt energia" kifejezés szerintem nem értelmezhető, hiszen a rendszer veszíthet energiát anélkül, hogy lendületet veszítene.

Lehet, hogy igazad van: "Az impulzusmegmaradás egy dolog, a perdületmegmaradás egy másik, az energiamegmaradás egy harmadik. "

A lendület I=m*v Ezt a lendületet t időszakasz alatt ható F erővel hozhattuk létre. Azaz v0=0 sebességről v1 sebességre gyorsult az m tömeg, ezzel a sebesség változás amellyel az I lendület képződött a=(v1-v0)/t = v/t F=m*a = m* v/t Azaz F erő hatott s úton a gyorsulás alatt, s=(1/2)*a*t*t E= F*s = m* v/t * (1/2)*v/t * t*t átrendezve, egyszerűsítéseket elvégezve: E= (1/2)* m* v*v = (1/2)* m*v*v

Tehát, I=m*v lendület létrehozásához E=m*v*(1/2)*v azaz E= I* (v/2) energiát kell közölni az m tömeggel.

Ahogy elnézem a lendület és a létrehozására felhasznált energia nagyon is "rokon", azaz nem egy harmadik dolog..

Folytassam?

"Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Mi az, hogy impulzusban (vagy akár perdületben) tárolt energia?

Az impulzusmegmaradás egy dolog, a perdületmegmaradás egy másik, az energiamegmaradás egy harmadik. Elannyira, hogy e megmaradások feltételei sem egyformák (lásd pl. a rugalmatlan ütközés esetét). Szerintem.

[OFF]

Kedves Alma!

Szeretnék egy személyes jellegű témában kérdezni téged, de titkos a címed. Így kérlek küldj egy mélt a címemre a kapcsolatfelvétel miatt.

[\OFF]

Persze a kísérletezést félig helyettesítheti, ha megfigyeled a környezetedet.

Például azt mondtad, hogy ilyen jelenség nincs. Erről eszembe jutott az a földmíves aki a zsiráfot meglátva hasonlóan kifakad, hogy "márpedig ilyen állat nincs."

Ugyanezt a kísérletet úgy is elvégezte a kisfiam, hogy egymással szemben, párhuzamos lendület pályáról két golyót küldött a középen álló mágneshez. De a kis mágnest egy "forgózsámolyra"* és azt pedig egy kiskocsira tette. Hiába mondtam neki, hogy egyik irányba sem fog elmozdulni a kiskocsi, ki akarta próbálni. Amikor a két golyó az álló kiskocsin forgott még egy jó darabig, de valóban meg sem moccant a kiskocsi, megjegyezte: "Lehet, hogy úgy gondolod, de az a biztos amit ellenőriztünk." Akkor még csak 10 éves volt.

* Forgózsámoly: Függőleges tengely mentén felcsapágyazott lemez (asztalka).

Azzal kezdtem, hogy ha megfigyeled a környezetedet. Szeretek korcsolyázni. Ha például szembe mozgunk és elkapjuk egymás kezét, akkor szintén az ábrán látható mozgást végezzük. Amikor elengedjük, onnantól mindketten egyenes vonalú mozgást végzünk.

Ezt megfigyelheted a műkorcsolya közvetítéseken is. Gyakran látni, hogy a páros tagjai egymással szemben siklanak, elkapva egymást, forgást végeznek, majd elengedve, tovább siklanak, egyenes vonalú pályán.

Tehát kísérletezz, és/vagy figyeld meg a jelenségeket. Minden ami körülvesz szinte tiszta fizika.. Csak meg kell tanulni látni is azt amit a szemünkkel nézünk.

"Hidd el, eddigi három és fél évnyi egyetemi tanulmányaim alatt olvastam néhány "tankönyvet"." Elhiszem! De sajnos kevés volt. Nagyon kevés.

Ami igaz, az igaz.. Marci I. és Marci II. törvényeket 10 és 12 évesen alkotta meg.

Talán neked sem ártana némi kísérletezés.. de legalább mechanika tárgykörében.

"Meg tudsz pörgetni egy labdát anélkül, hogy meglöknéd." Természetesen Igen!

"Az eredő forgatónyomaték és az eredő erő lényegében független egymástól " - Ezt ne terjeszd.. Ha két, egymással ellentétes irányú és egyforma nagyságú erő hatásvonala egyenlő távolságban van a labda forgástengelyétől, akkor a labda forgásba jön. Még pedig a labda tömegét forgásba hozó erők eredője ezúttal a két erő (abszolút értékének) összege.

"A fizika törvényei mást mondanak, ez nem így játszódik le a természetben. Hol találtad? "

Hohó! Ez pedig a kisfiam egyik forgástörvénye.. Marci II. törvénye. A kísérlet: Üveglemezre tegyél egy nagy csapágygolyót, oldalára egy pici mágnest (mondjuk egy régi CD lejátszó lézer optikájából kiemelt neodym mágnest) És lendületpályáról, különböző magasságokról indítva guríts el mellette egy az előzővel azonos méretű csapágygolyót.

Az ábrán látható jelenséget idézed elő: Lendület perdületté alakul közel 100 százalékban (a közdarab hosszának arányában).

""Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó." Ez nem igaz." Oppá.. Na és miért nem?

Na akkor Marci I. törvénye, más néven a Jojó törvény: A lendületben és a perdületben tárolt mozgásmennyiség egyenértékű, ha egyenlő nagyságú, akkor szabad impulzus képezhető.

Példa: Kifeszített rugóval köss össze egy jojóra feltekert zsinórt és a másik oldalról egy testre a tömegközéppontján átmenő egyenesének és a felületének metszéspontjába kötött zsinórt.

A jojó forgásba jön, de tömegközéppontja szinte álló marad, a rugó másik végén a test egyenes vonalú egyenletes sebességű mozgást végez. A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú.

Ezt a kísérletet elvégezheted úgy is, hogy mindkét oldalt kiskocsira teszed. Ügyelve arra, hogy a két kiskocsi teljes tömege a jojóval ill a tömeggel együtt egyenlő legyen!

""lásd a Boltzman állandót" Nem látom hirtelen a kapcsolatot, kifejtenéd? " Mondjuk Boltzman is megállapította, hogy a perdületben és a lendületben tárolt energiák összege adja a molekulák kinetikai energiájának az összegét.

"A csillagászati példában feltettem, hogy a bolygó tömege elhanyagolható a csillagéhoz képest, mint ahogy szokott lenni. "

Nos, a Jupiter tömege valóban 2,5-szer nagyobb mint az összes többi bolygóé együtt.. Azaz a Nap tömege Csak a bolygók tömegének 748 -szorosa és nem több. Azaz a 0,006 aránytól nehezen tekintettél el, de az rec748=0,001 -tól már eltekintesz? "Ha akarom vemhes, ha akarom nem"? Érdekes szemlélet.

"Olvasd el angol wikipedián a Kepler problem szócikket, ott is megtalálod majd a perdület megmaradását. "

Ne haragudj, picit sem szeretnélek megbántani, de még magyarul sem érted, akkor miért olvasod angolul?

"Ha egy tömegpont időben állandó potenciáltérben mozog, " Ilyen mező nincs.. Igen? "akkor pedig a mozgási és a helyzeti energia összege állandó," - ezt is mondhatjuk, de nem erről beszélünk..

" nem pedig a "perdületében és lendületében" tárolt energia összege." - Nos, igen.. Így nehéz lesz beszélgetnünk. ha össze nem illő témákat keversz össze.

Newton III. törvényét köszönöm, ismerem. :)

"Már bocs! De nem kellene Keplert, Newtont esetleg tankönyvet olvasnod mielőtt ilyeneket leírsz?"

Hidd el, eddigi három és fél évnyi egyetemi tanulmányaim alatt olvastam néhány "tankönyvet".

"A forgató nyomaték ez nem erő és erőkar szorzata?"

Tömegpontoknál igaz. Kiterjedt testeknél nem. Meg tudsz pörgetni egy labdát anélkül, hogy meglöknéd. Az eredő forgatónyomaték és az eredő erő lényegében független egymástól (egyik az erősűrűség térfogatra vett felösszegzése, másik a forgatónyomaték-sűrűségé, ami pedig kiszámolható az általad leírt módon)

http://m.blog.hu/ge/gezoo-vilaga/image/foton2.gif

A fizika törvényei mást mondanak, ez nem így játszódik le a természetben. Hol találtad?

"Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Ez nem igaz. Képzelj el két testet, mely rugóval van összekötve, és megfeszíted a rugót, majd elengeded a testeket. Az energia periodikusan tárolódik a rugó összenyomódásban és a mozgásban úgy, hogy összegük kiadja a kezdeti energiát.

"lásd a Boltzman állandót" Nem látom hirtelen a kapcsolatot, kifejtenéd?

A csillagászati példában feltettem, hogy a bolygó tömege elhanyagolható a csillagéhoz képest, mint ahogy szokott lenni. Olvasd el angol wikipedián a Kepler problem szócikket, ott is megtalálod majd a perdület megmaradását.

Ha egy tömegpont időben állandó potenciáltérben mozog, akkor pedig a mozgási és a helyzeti energia összege állandó, nem pedig a "perdületében és lendületében" tárolt energia összege.

Na egy ellenőrző kérdés:

Igaz-e az, hogy te éppen akkora erővel vonzod magad felé a Földet, mint a Föld tégedet?

Azaz ha pl. ugrasz egyet, akkor a szabadesés alatt éppen akkora erő húzza feléd a Földet, mint téged húz a Föld felé?

"Nem tudnak "egymásba alakulni". Az egyiket az erő változtatja, a másikat a forgatónyomaték. "

Húúha.. A forgató nyomaték ez nem erő és erőkar szorzata? És nem képződhet erő nélkül lendületből perdület?

Ezt azért nézd meg mielőtt ilyeneket írsz: http://m.blog.hu/ge/gezoo-vilaga/image/foton2.gif

"Zárt rendszer impulzusa és perdülete állandó."

Ezt úgy tanultuk, hogy: "Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó." (lásd a Boltzman állandót.)

"Gondolj bele, ha egy labdát nekigurítasz a falnak, az visszapattan, megváltozik az impulzusa. Ezzel nincs is gond, a labda nem volt egy zárt rendszer. "

Nos, csak irányt vált. De az impulzusának párja a dobáskor a Földre hatott, majd a visszapattanáskor szintén, de az előzővel ellentétes előjellel.

Egyébként ha nem tartozik ide, miért idézted? (rosszul..)

"Ott a csillag körüli perdület állandó. Bár nem hanyagolható el a bolygó és a csillag kölcsönhatása, de a kettő közötti erőnek nincs forgatónyomatéka a csillagra nézve, így az nem tudja változtatni a bolygó perdületét. a Lendületét viszont változtatja."

Már bocs! De nem kellene Keplert, Newtont esetleg tankönyvet olvasnod mielőtt ilyeneket leírsz?

A bolygó keringésében és perdületében, sőt a Csillaggal képzett tömegrendszer összes perdületében és lendületében tárolt energiák összege állandó. Ez kb olyan mozgást okoz, mint egy leejtett tárgy mozgása vákuumban. [ Egyébként, többek között évszakos változású a Föld perdülete.. ( Csaxólok.) ]

"az pedig nem pontosan a tengely középpontja felé mutat." Nos, mint írtam ez két görgővel kiküszöbölhető.. de nem ott a trükk.

A lendület és a perdület két eléggé különböző megmaradó mennyiség, nem jó összemosni őket. Nem tudnak "egymásba alakulni". Az egyiket az erő változtatja, a másikat a forgatónyomaték.

Zárt rendszer impulzusa és perdülete állandó. Ez azt jelenti, hogy ha egy rendszert el tudsz keríteni a világ többi részétől, hogy a kölcsönhatás elhanyagolható legyen, akkor az impulzusa és a perdületa megmaradó mennyiségek.

Gondolj bele, ha egy labdát nekigurítasz a falnak, az visszapattan, megváltozik az impulzusa. Ezzel nincs is gond, a labda nem volt egy zárt rendszer.

Sok esetben az a helyzet, hogy egy nem zárt rendszert vizsgálunk, és mégis megmarad az impulzus vagy a perdület. Erre példa a bolygómozgás egy csillag körül. Ott a csillag körüli perdület állandó. Bár nem hanyagolható el a bolygó és a csillag kölcsönhatása, de a kettő közötti erőnek nincs forgatónyomatéka a csillagra nézve, így az nem tudja változtatni a bolygó perdületét. a Lendületét viszont változtatja.

A koris feladatban is az a trükk, hogy a test, melyet fonállal a tengelyhez kötünk, nem alkot zárt rendszert, a fonálon keresztül kölcsön tud hatni a tengellyel, illetve a Földdel. Abban az esetben maradna meg a perdülete, ha a rá ható erők eredőjének nem lenne forgatónyomatéka a tengely középpontjára nézve. Ez nem teljesül, mert az erő fonálirányú, az pedig nem pontosan a tengely középpontja felé mutat.

"Nincs igazad. Az ideális rendszer, amit le akarsz írni, nem létezik. " Oké-oké, bár nem "igazamnak" kellene lennie, és nem azt "akartam" leírni, hogy ideális rendszer van-e..

Szóval, a perdület megmaradás tétele nem teljesül? Olyan is lehet?

Én úgy tanultam, hogy a lendület és a perdület egymásba szabadon átalakítható, mindkettő megmaradó "mennyiség".

A mechanikai veszteségek köre pedig az energia megmaradás témakörébe tartozik. Nem érinti a perdület-lendület megmaradás tételeinek érvényességét.

Rosszul tanultuk?

Nincs igazad. Az ideális rendszer, amit le akarsz írni, nem létezik.

Érdemes odáig leegyszerűsíteni a problémát, hogy súrlódásmentesen mozoghat egy tömegpont a síkon úgy, hogy egy fonállal egy hengerpalásthoz rögzítjük, és a fonálra merőlegesen kezdősebességet adunk. A henger sugarával továbbá tarthatunk nullába.

Azért kell a tengely méretét óvatosan kezelni, mert ha nullának veszed, akkor nincs feltekeredés, örökkön örökké ugyanazon a körpályán mozog.

Minél kisebb a tengelyméret, annál kisebb lesz a tangenciális erő. Azt is szem előtt kell viszont tartani, a megtett út (idő) is nő, ami ahhoz szükséges, hogy feltekeredjen a fonál adott mértékben. Gondolj bele, egy kör alatt 2*r*-vel csökken csak a kötél mérete, ami arányos az r tengelysugárral. Ha arra vagy kíváncsi, hogy rögzített L hosszal mikor rövidül meg a fonál hossza, akkor vezető rendben ez C*1/r-rel fog menni.

Így lehetséges az, hogy bár a tangenciális erő elhanyagolhatónak tűnik, de minél elhanyagolhatóbb, annál tovább hat. Az erő is az idő szorzata nem feltétlen tart nullába, és most nem is teszi ezt.

Szuper! van itt élet is!

Nos, nézzük! Kötél indulási hossz 10 m, feltekerő átmérő 0,01 m, Eltérés a tengelyiránytól 0,006 m

A jelölt szög = arctan(0,006/10)=0,034 fok kezdetben feltekerve 1 m-es sugárig: szög= 0,344 fok ( Most tekintsünk el attól, hogy két görgővel a kötélirány tengelyirányú lehetne. ) Azaz a feltekerő tengelynél ható érintő irányú erő a kötélerőnek 0,006 -ad részétől 0,06-ad részéig növekedhet.

Ami olyan kicsiny, hogy ha a megfogó ember tömegétől, a görkori gördülési ellenállásától eltekintünk akkor nyugodtan eltekinthetünk ettől is.

Igen. Én is így gondoltam.

Ez tévedés. A zsinór csak akkor tud feltekeredni, ha véges méretű tengelyt tételezel fel. Ebben az esetben viszont a zsinórban ébredő erőnek lesz forgatónyomatéka. Ez nem hanyagolható el abban a limeszben sem, amikor a tengely átmérője nulla.

Majdnem.. A feltekeredő zsinór esetében a forgástengely a zsinórt feltekerő rúd tengelye, ezért teljesül.

Nem ott a "trükk".

A logaritmikus spirál esetében jobban látszik a titok, ha nem gurítjuk, hanem mondjuk csúzlival lőjük a golyót. Belépéskor csak lendülete van, kilépéskor lendülete és perdülete. Nagy kérdés az, hogy a körívű pályától "befelé és a kifelé" hajló palástok eseteiben hogyan aránylik a perdület és a "maradó" lendület.

Na igen, csak sem a logaritmikus spirálon való mozgáskor, sem a feltekeredő zsinór esetében nem teljesül a perdület-megmaradás, hiszen nem centrális az erőd.

Jajj írja már valaki, hogy zsinóros példában a kerületi sebesség állandó a kerület egyre kisebb, és ezért csak a szögsebesség növekszik!

Oké, akkor ugyanez pepitában:

Görkorin állsz és a derékszíjad egy oszlopra feltekert zsinórra van kötve. Egy medicinlabdát elkapsz, amit én a zsinóroddal kijelölt kör érintőjének irányába dobok. Majd amikor feltekeredett a zsinórod egészen rövidre, elengeded a labdát.

A perdület megmaradás tétele szerint ahogy feltekeredik a zsinór és egyre kisebb lesz a mozgásod sugara, egyre nagyobb lesz a kerületi sebességed.

( A könnyebb számolás kedvéért tegyük fel, hogy neked nincs tömeged.)

Így érthető a sebesség növekedés?

Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy változik az impulzus nagysága, bár lehet rosszul képzelem el a feladatot.

Oké lehet, hogy igazad van. Legyen egy elgondolkodtató kérdés:

i impulzusú golyót gurítunk egy logaritmikus spirál nagyobb sugarú oldalára érintőleges irányból. Amikor a golyő kilép a kis sugarú oldalon impulzusa I. ( I>>i )

A kérdés, hogy az I-i különbözethez szükséges energiát honnan vette a golyó?

Én sokkal könnyebben ráveszem magam egy gondolkodtató kérdésre való válaszolásra, mint egy teljesen triviális dolog leírására. Lehet, hogy ezért nem kaptál választ.

Egyetértünk, köszönöm szépen a válaszodat! Csupán arra voltam kíváncsi, hogy mennyi idő kell egy egyszerű válasz megérkezéséhez.

A láda térfogatát könnyen meghatározhatod. Leméred hosszát, szélességét és magasságát, aztán ezeket összeszorzod (feltéve, hogy a láda téglatest alakú). Az ember térfogatát már nehezebb meghatározni, de ha megtöltesz egy elég nagy dézsát vízzel és megkéred az embert, hogy merüljön bele, akkor miután kimászott a dézsából egy ismert térfogatú edénnyel újra teletöltöd a dézsát vízzel. De a [404]-es kérdés megválaszolásához ezekre nincs szükség.

Mekkora a láda térfogata és mekkora az ember térfogata?

Sziasztok! A segítséget előre is köszönöm! A feladat a következő: Egy 40kg tömegű láda és egy 600N súlyú ember közül: mekkora térfogatú víznek egyenlő a tömege a láda, ill. az ember tömegével? Továbbá mekkora térfogatú víznek egyenlő a súlya a láda, ill. az ember súlyával?

Jelölje a két test együttes tömegét M=0.7kg; a felső test tömegét m; a két test közti súrlódási együtthatót =0.4; a rezgés amplitúdóját pedig A.

A felső test nyilván akkor csúszhat meg a legkönnyebben, amikor a testek gyorsulása a legnagyobb. Ez akkor következik be, amikor a testek szélső helyzetben vannak, tehát amikor a kitérés éppen A. Ilyenkor a rugó DA erővel hat, ezért a gyorsulás nagysága a=DA/M. Ahhoz, hogy a súrlódás megtartsa a felső testet, am nagyságú erővel kell gyorsítania, viszont a súrlódás legfeljebb mg erőt fejthet ki, tehát akkor nem csúszik meg a felső test, ha ammg. Ebbe behelyettesítjük az a-re kapott kifejezést majd rendezzük:

(DA/M)m<mg,

AMg/D=0.028m=2.8cm

Sziasztok!

Egy feladat nem hagy nyugodni, szerintem nektek nagyon egyszerű lesz:

Egy vízszintes súrlódásmentes felületen egy 0,5 kg-os testen egy 0.2 kg tömegű test fekszik, köztük a tapadási súrlódási együttható 0,4. Az alsó testhez egy a másik végén rögzített D= 100 N/m rugót erősítünk vízszintesen. Legfeljebb mekkora lehet a rezgés amplitúdója, hogy a két test ne csússzon meg egymáson?

A megoldás elvileg 2,8 cm, de valahogy nekem nem jön ki ennyire.

Na igen így már megértettem. Köszi szépen!

Egy Q töltésre töltött C kapacitású kondenzátor tárolt elektromos energiája W=1/2*Q²/C. Ha a két fegyverzeten növelni szeretnéd a töltést Q értékkel, akkor az ehhez szükséget energia

W=(1/2*Q²/C)=(1/2*2*Q*Q/C)=U*Q.

Te egy elektron-lyuk párt szeretnél a kondenzátor fegyverzeteire helyezni, vagyis a töltést Q=e értékkel szeretnéd megváltoztatni. Ha nem szabadul fel az ehhez szükséges energia a fényelektromos hatás során, akkor nem tudod tovább tölteni a kondenzátort, nem tudsz kilépő elektront kelteni. Így az elektronkilépés addig megy végbe, míg a következő egyenlőség teljesül:

h*f=W(ki)+e*U

Remélem így már tiszta.

Sziasztok!

Van egy egyszerű feladatom ti biztosan tudjátok, valahogy én nem tudok felfogni belőle egy részt.

Fotocellát 5,4*10 14-en Hz frekvenciájú fénnyel világítjuk meg. Ennek hatására a fotocellához kapcsolt kondenzátor 1,5 V feszültségre töltődik. Mennyi a kilépési munka?

Felírtam azt, hogy: h*f=W(ki)+1/2e*U. A kondenzátor elektromos mezejének munkája a W=1/2 Q*U ezért én úgy gondoltam, hogy W=1/2 e*U lesz itt a megfelelője, de mint megtudtam ez helytelen, a megoldás h*f=W(ki)+e*U Meg tudja valaki magyarázni, hogy miért?

Lehet nem itt kéne érdelődnöm, de hátha tudja vki a választ. Szal szeretnék fizikát tanulni vmelyik magyar főiskolán, alapképzésben, de távoktatáson. Tudja vki, van-e ilyen képzés vhol?

Valójában csak megbecsülik, hogy az időmérésre használt technikai eszközök milyen valószínűséggel hibáznak és ebből adnak egy felső becslést az óra pontosságára saját magához képest. Tehát nem az abszolút időhöz képest késik vagy siet majd, amit nem tudunk pontosabban mérni, hanem annyi lesz az időmérés hibája. Ha pl. van két atomóránk, akkor az azok által mért idő 138 millió évente térhet el 1 sec-mal.

Több alkalommal is olvastam már a sajtóban hogy minden eddiginél pontosabb órát sikerült létrehozni, és általában még azt is megadják, hány millió/milliárd év alatt téved 1 másodpercet. A kérdésem az lenne: honnan tudják ezt? Én úgy gondolom hogy ehhez kellene egy még pontosabb óra amihez a "járását" viszonyítani tudnák. De ha ez a világ legpontosabb órája, akkor ez nem lehetséges.

coulomb

Köszi. Rávezetődtem.

Legyen egy 2 tonna tömegű, 1 culomb pozitív töltésű gömb, valamint egy 1 gramm tömegű 2 culomb negatív töltésű gömb. Gondolod hogy a 2 tonnás fog keringeni az 1 grammos körül, csupán azért mert kisebb a töltése?

Rávezető kérdésnek szánom.

Áá. Akkor gondolkozom egy kicsit.

De igen, rávezető kérdésnek szántam.

Kicsit átfogalmazom a kérdést. Ahogy a föld körül kering a hold, vagy a nap körül a naprendszer bolygói a gravitációs erő hatásara, ehhez hasonlóan egy nagyobb töltés körül keringhet ellipszis pályán egy töltés az elektrosztatikus erő hatására? (vagy remélem nem egy rávezető kérdés lett volna)

Hogyan mozog a két gömb tömegközépontja?

Sziasztok!

Én azt szeretném megkérdezni, hogy ha van két különböző töltésű gömbünk (előjelben és nagyságban is) akkor elméletileg a kisebb töltés kering a nagyobb töltés körül, ha jól állítjuk be a töltések nagyságát a köztük lévő távolságot és a kisebbnek sebességet ugye?

A forrás itt a fő kérdés: Maxwell szerint az elektromágneses sugárzás mindig "forrásos", azaz van egy forrása, amiből - fénysebességgel - minden irányba terjed. Hol van a forrása egy olyan elektromágneses sugárzásnak, ami minden irányban, minden ponton egyenletesen betölti a világegyetemet, interferenciák nélkül?

Előre elnézést kérek ha butaságokat írok a mostani kérdésben, mentségemre szolgáljon, hogy a bennem fölmerült alábbi gondolatok mások fejében is megszülethenek, a helyretétel őket is szolgálná.

1. A világegyetem bármely pontjában, bármelyik irányba fordulva, 2,7 kelvin fokos hőmérsékleti sugárzás mérhető. Első felindulásra, ennek alapján jogos lenne azt föltételezni; a távolban - "a világ peremén" - rendkívül sok 2,7 kelvin hőmérsékletű sugárforrás van. (Talán gondot jelentene ebben az esetben, hogy a sok forrásból az adott pontokban mért sugárzás erőssége miért nem ingadozik pontról pontra az eltérő interferenciák miatt.)

2. Tovább gondolva: ha minden adott pontba, minden irányból érkezik a kozmikus háttérsugárzás, akkor minden adott pontot minden irányba el is kell hogy hagyja. Ez egyenértékűnek tűnik azzal, hogy a világűr minden pontja egy 2, 7 kelvines hőmérsékleti sugárzás forrása. Ez azt sugallja, hogy az egész világűr egy "világ-rezonanciában", 2,7 kelvines hőmersékleti sugárzásnak megfelelő elektromágneses sugárzás frekvenciájával rezeg.

Leírom, hogy miért lehetne ekkor a múltba üzenni, ezt egyszerűbb magyarázni, csak kevésbé hangzatos.

Feltételezzük (a relativitáselmélet óta), hogy a világ Lorentz-invariáns, vagyis a fizika törvényei minden inerciarendszerben azonos alakúak, és adott képlet szerint tudunk minden mennyiséget egyik inerciarendszerből a másikba transzformálni.

Ha a neutrínó kibocsátása és detektálása egy koordinátarendszerben olyan t időkülönbéggel és olyan s távolságban történt, hogy t²-s²<0, akkor azt mondjuk, hogy a két téridőpont térszerűen van elválasztva (a t²-s² ívelemnégyzet Lorentz kovariáns, minden inerciarendszerben azonos). Egyszerű ellenőrizni, hogy fénynél gyorsabban menő neutrínó kibocsátása és elnyelése térszerűen elválasztott események.

Két térszerűen elválasztott téridőpont időrendisége pedig nem egyértelmű, függ a koordinátarendszer választásától, vagyis létezik olyan koordinátarendszer, melyben az egyik esemény van előbb, és létezik olyan, amelyikben a másik. Így van olyan koordinátarendszer, ahol az időben visszafelé ment a neutrínó. Ez pedig kicsit sérti a kauzalitást :)

1+1 dimenzióban könnyen utána lehet számolni, nem kell a 3+1 dimenzió.

Több megbízhatónak tűnő forrás állítja, hogy amennyiben tényleg léteznek a fénynél gyorsabban mozgó neutrínók, akkor az időutazás is lehetséges.

Sehol nem fejtik ki azonban, hogyan következik az egyik a másikból.

Ha valaki tudja, kérem írja meg.

Gondolom akkor BME-n vagy mérnök-fizikus, ha ilyen irányú érdeklődésed van. Valóban, sok cég alkalmaz fizikusokat, de arra érdemes odafigyelni, hogy sok esetben ez tesztmérnököt jelent és nem fejlesztőmérnököt.

1. Menj el jövő tavasszal a BME TTK Cégvilágra. Ez a rendezvény kifejezetten BME fizikusoknak és matematikusoknak szól, így a jelenlevő cégek nagy része fizikust is keres mérnöki állásokra. (A weblap nem sokat segít, sokkal kevesebb tartalom van rajta, mint amennyi a rendezvényen elhangzik.)

2. A CERN-ben is keresnek fizikusokat, beleértve gyakornok hallgatókat is.

Persze mindkét helyen leginkább csak olyanokat keresnek, akik vagy MsC-t végeztek, vagy hamarosan végeznek, de az nem árthat, ha előre érdekel téged, hol tudsz elhelyezkeni.

Üdvözlök mindenkit!

Ebben az esetben nem a klasszikusan fizikához kapcsolódó kérdésem lenne. Fizikus végzettséggel tapasztalaitok alapján milyen munkaköröket lehet betölteni? Jelenleg bsc fizikán vagyok első "szemeszteres" :) és arra lennék kíváncsi, hogy mérnöki pozíciók esetében mennyire versenyképes egy fizikus? Én kifejezetten fejlesztőmérnöki pozícióban szeretnék tevékenykedni, de a szokásos egyetemi pozitív megítélésen kívül kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Állítólagosan több multi Magyarországon is pl. Bosch,Knorr Bremse kifejezetten sok fizikust keres, de ez csupán HR lépésként értékelendő, vagy valós szakmai tartalma is van? Ha valaki tudna segíteni ezek megválaszolásában nagyon lekötelezne.

Köszönöm szépen a válaszokat:

J.T.

Köszönöm, így már van találat.

Ja, és ne használj idézőjelet.

kvantummechanikai hullám redukció

Hiába írom be a Google-ba a "kvantummechanikai hullámredukció"-t nem hoz találatot. Tudna valaki segíteni, hogy mi ez?

Sziasztok!

Van egy feladat, ami a nagy melegben nem hagy nyugodni:

Hosszú vasmagos szolenoidban 0,1 A áram folyik. A szolenoid sugara 1 cm, menetsűrűsége 1000 menet/m, a vasmag permeabilitása 5000. Erre a szolenoidra egy másik 10 menetű tekercs van csévélve, melynek ellenállása 5 Ohm és rövidre van zárva. Az első szolenoid áramát hirtelen kikapcsoljuk, ennek hatására mennyi töltés halad át a másik tekercsen?

Köszönöm szépen!

Tudtam,hogy valami ilyesmi bibi lehet a dologban.:)Azért vicces,hogy ezt nem láttam meg.

Szia.

Fogalmazzuk át a feladatot. Van egy hosszú szállítószalagunk. Hány db tégla megy át egy adott ponton 10 másodperc alatt? (Ugye ennyi idő kell, hogy a vizsgált 10 méter hosszú felület áthaladjon azon a pontot)

Tudjuk hogy 7200 db tégla halad át egy ponton óránként. Ekkor 10 másodperc alatt tégla fog áthaladni azon a ponton.(Egy esetben, ha éppen a felrakott és már leeső téglát is beleszámoljuk, akkor kapunk 21-et)

Sziasztok!

A következő probléma feltehetőleg nem túl bonyolult csak én tekintek úgy rá.

10m hosszú 1m/s sebességgel egyenletesen mozgó szállítószalag 7200 téglát képes szállítani óránként.Hány db tégla van a szalagon?(Feltételezzük,hogy a téglákat egyenlő időközönként és egyesével rakják a szalag végére)

Ez hogyan határozható meg a tégla méretének hiányában és a téglák közötti távolság nélkül?A probléma általánosítását nem látom.A megoldás elméletileg 21 db.

Köszönöm szépen a segítséget

Üdv mindenkinek:) Arra lennék kíváncsi,hogy mi a magyarázata annak amikor esténként a utcai közvilágítás lámpáiba belenézve kör alakú színkép mintázatot látunk.Én úgy tudom hogy a spektrum színei elhajlásnál,fénytörésénél illetve vékonyréteg interferenciánál jelennek meg,de én nem tudom hogy itt melyik játszódhatna le.Esetleg van valami köze a jelenségnek a Newton-gyűrűkhöz?

Erre próbáltam utalni én is. Ha lehetséges lenne fénysebességgel utazni a busszal (és ugye, ha valami fénysebességgel halad, akkor bármelyik vonatkoztatási rendszerhez képest fénysebességgel halad), a sofőr akkor is meghallaná a kiabálást, csak ezt a kívülállók nem érzékelnék.

Ez azzal is "belátható", hogy ha kívülről vizsgáljuk a rendszert, akkor a hang sebessége pontosan ugyanakkora lesz mint a busz sebessége, mert a fénysebesség határsebesség (és ha jól sejtem az eredeti kérdés erre irányult).

Azt lehagytam, hogy ebben a kitüntetett koordinátarendszerben ismerjük a hang sebességét, ez a közegre jellemző paraméter.

Szerintem egy fontos körülmény felett mindenki elsiklik: a hang nem más, mint gázban terjedő sűrűség illetve nyomáshullám. Így fel kell tételeznünk, hogy a busz belsejében levegő van, ami pedig kitüntet egy vonatkoztatási rendszert. Nem a busz sebessége a fontos paraméter (busz sebessége mihez is?), hanem a hangforrás/megfigyelő sebessége a köztük lévő közeg koordinátarendszeréből nézve (amelyikben nyugalomban van). Zárt buszban mindig meghallja a sofőr a hátulról jövő kiáltást, teljesen irreleváns a busz sebessége.

Hát, talán célszerű lenne a közel fénysebességgel haladó busz ablakait légmentesen zárni. Bár, ha nem légüres térben mozog, akkor úgyis kiolvadnak az ablakok. :-)

A busznak zárva vannak az ablakai, mert klimatizált?

Minthogy a busz nem mozoghat fénysebességgel, így kár azon gondolkodni, mi lenne ha fénysebességgel haladna. Azon lehet gondolkodni mi van, ha fénysebességhez közeli sebességgel mozog. Ilyenkor, mivel egyenletes sebességgel halad, tehát inerciarendszer, a busz vezetője meghallja a hangot, ugyanúgy mint álló buszban. A fénysebességhez közeli sebesség miatt a Lorenz-transzformációnak megfelelően a buszban lassabban telik az idő az álló rendszerhez képest.

Én így látom: a fénysebességgel haladó autóbuszban, "megáll az idő". Ennek következtében az utas nem tud megszólalni, ugyanis a hangrezgések kialakulása és lezajlása időbe telne. (Hasonlóképpen időbe telne a hangrezgés eljutása a sofőr fülébe).

Már kétszer elkezdtem választ írni, de egyszer sem sikerült befejeznem. Inkább felteszek két segítő kérdést, mert igazából nem teljesen értem, mire irányul a kérdés. A két feladat:

a) Haladjon egy [b]nyitott utasterű repülő[/b] a Föld légkörében a levegőbeli hangsebesség kétszeresével. Hátulról előrekiabál valaki a pilótának. Meghallja-e a kiáltást a pilóta?

b) Haladjon egy [b]zárt utasterű, levegővel megtöltött űrhajó[/b] Földtől távolodó irányba c/2 sebességgel. Az űrhajó hátuljából előrekiabál valaki az űrhajó elejében ülő parancsnoknak. Meghallja-e a parancsnok a kiáltást?

És még egy rövid megjegyzés: egy inerciarendszerből nézve semelyik másik inerciarendszer sem mozog fénysebességgel (vagy nagyobb sebességgel), vagy legalábbis semmi értelme nincs feltételeznünk létüket, hiszen mi magunk nem tudunk áttérni olyan rendszerbe.

Köszönöm a választ, kb értem is! :)

Elnézést közben rájöttem, hogy nem igazán tart a 0-hoz, hanem végtelenhez. :D Akkor viszont ez alapján nem hallja meg.

Üdv!

A busz rendszeréből viszgálva a hangnak ugyanúgy lesz sebessége. Ugyanis teljesen mindegy, hogy egy álló buszban vizsgáljuk a jelenséget, vagy hogy egy fénysebességgel haladó buszban (persze, a mozgása legyen egyenes vonalú az egyszerűség kedvéért), mindkettő inerciarendszer. Akkor sem lesz más a helyzet, amikor kívülről vizsgájuk a buszt. Ha egy adott vonatkoztatási rendszerben (mozgó busz) t idő telik el két jelenség között (a hang keletkezése és meghallása között), akkor egy ehhez képest v sebességgel mozgó rendszerből figyelve (ahol állunk és vizsgáljuk)

idő fog eltelni a két jelenség között. Ebből látszik, hogy ha v=c akkor a két jelenség között idő telik el, ami ugye tart a 0-hoz, tehát végtelenül kis idő múlva fogja meghallani.

Üdv. mindenkinek! Felmerült ez a kérdés utazás közben: Tegyük fel, hogy egy busz fénysebességgel halad. A leghátsó ülésen megszólal valaki, meghallja-e a sofőr? Tudom, hogy aminek tömege van nem haladhat fénysebességgel, de most tekintsük el ettől, meg attól is, hogy menet közben a sorőrrel tilos beszélgetni.

Köszönöm a választ kedves lorantfy.

A belső fülben lévő csiga külső szőrsejtjei hang hatására rezgésbe jönnek. A hallásban ezeknek főleg erősítő szerepük van, de itt az ezek által keltett zajt mérik az un. otoakusztikus emissziós mérés alkalmával. A gyerek fülébe helyezett hangforrás gyors egymásutánban klikkelő hangokat ad és érzékeli a hangokra a belső fülből érkező válaszokat.

Nyilván biztosabb lenne a mérés, ha a csigából az agyba továbbított idegimpulzusokat tudnák mérni. Mágneses magrezonancia mérésekkel már lehetséges az aktív agyterületek vizsgálata, de ez jóval drágább vizsgálat. Ilyen mérésekkel bizonyították, hogy vannak olyan emberek akik hangok hatására színeket is látnak. A beérkező hangok a látásközpont bizonyos részeit is aktiválják.

Jó hallású fülben meghatározott paraméterekkel rendelkező zaj keletkezik. Korszerű műszerekkel ezt a zajt mérni lehet - ha a mért zaj nem megfelelő paraméterekkel rendelkezik, akkor a fül hallása nem megfelelő. Így már újszülöttekről is kideríthető, hogy megfelelően hallanak-e. Tudja-e valaki a zaj keletkezésének fizikai részleteit?

Ja, és az

"Adott anyag törésmutatója = (fény sebessége vákuumban) : (fény sebessége az adott anyagban)"

definíció meta-anyag esetén nem érvényes.

Elgondolkodva Jonas ábráján: lehet, hogy mégis jó, csak furcsa és szokni kell, illetve magyarázatra szorul.

Ha a pozitív értékű törésmutatók a belépési felületre emelt merőlegeshez tömörödnek exponenciálisan, úgy hogy maga a merőleges megfelel a +végtelen törésmutatónak, akkor jó lehet az ábra.

Továbbá az is furcsa, és szokni kell, hogy a negatív taromány a +végtelen után, és nem a nulla "alatt" kezdődik. Akkor a törésmutató mínusz előjele azt jelzi, hogy a meta-anyag a belépési merőlegesen túlra töri meg a fényt.

A "nulla alatti tartományból" pedig "nem tér meg utazó", vagyis nem értelmezhető, vagy nem létezik.

Talán így van ahogy gondolom, talán nem, ha valaki tudja a választ; írjon. A választ előre is köszönöm.

Köszönöm a választ, és az ábrát Jonas.

Az ábrán a számomra zavaró, hogy a mínuszos tartomány a nagyobb számoktól a kisebbek felé haladva, a nullát átlépve szokott következni. Ezen az ábrán viszont a nagyobb pozitív számok felé haladva, egyszercsak megjelenik a mínusz 2 törésmutató.

Már létezik a valóságban olyan meta-anyag, aminek a törésmutatója vörös fényre: mínusz 0,6.

Ez hová kerülne az ábrádon?

A n=-2 és az n=2,4 közé?

Az a meta-anyag viszont, ameyik az ábrádon (+)0,8 törésmutatóval szerepel, már tényleg azt föltételezi, hogy ebben a fény gyorsabban halad, mint a vákuumban.

Tovább haladva ebben az irányban a 0,4 és a még kisebb számok felé, mi következne a nulla után, ha negatív számok tartománya a (+) 2,4 után a nagyobb számok felé haladva jelenik meg?

Szóval szerintem az ábra javításra szorulna.

Számomra még mindíg nem világos, hogy ebben a már létező, mínusz 0,6 törésmutatójú meta-anyagban hogyan terjed a fény, mi az oka, hogy negatív előjelű, és egynél kisebb törésmutatóval kell jellemezni.

Ez egyszerűbb: egynél nagyobb törésmutatót egyszerűen úgy láthatsz, hogy lemerülsz a víz alá (úszószemüvegben vagy a nélkül), és megnézel egy levegőbuborékot.

Problémám van még annak az értelmezésével is, hogy a meta-anyagok törésmutatójának abszolút értéke is kisebb, mint 1. Ez azt sugallja, hogy a meta-anyagokban a fény sebessége nagyobb, mint a vákuumban - ez viszont számos mértékadó fizikus (pl: Einstein) szerint nem lehetséges.

A törésmutatót sebességként elképzelni azért nagyon szemléletes, mert a közönséges esetben mondhatjuk azt, hogy két pont között a fény a lehető leggyorsabban akar eljutni, ezért változtat irányt a törésmutatóknak megfelelően. Attól, hogy ez az elképzelés negatív törésmutató esetén nem működik, még tekintheted a törésmutatót egyszerűen egy olyan számnak, ami megmondja, hogyan változtat irányt a fény. Hogy a törésmutatónak ilyenkor mi is a sebesség jellegő jelentése, és hogy létezik-e ilyen anyag, azt majd a fizikusok elmagyarázzák. Ennek ellenére, még ha a fizikusok erre nem is tudnának jó magyarázatot adni, ki lehetne gondolni negatív törésmutatójú anyagokat, és el lehetne képzelni, hogy törné a fényt egy ilyen anyag: ilyenkor sem a fizikai megvalósítással, sem semmilyen sebességgel nem kell foglalkozni.

Adott anyag törésmutatója = (fény sebessége vákuumban) : (fény sebessége az adott anyagban)

Fönti definíció alapján nem tudom értelmezni, mit jelent, ha egy anyag törésmutatója negatív szám.

Első gondolatom az lenne, hogy az adott anyagban a fény terjedési iránya az ellenkezőjére változik, és ennek a jele a negativ előjel a törésmutató előtt. A meta-anyagokban nincs szó erről. De akkor mi a fizikai tartalma a meta-anyagok negatív előjelű törésmutatójának?

Vannak erre jó kis vektorábrák, de a neten nem akadtam rájuk.

Itt azért van némi segítség a dologhoz. A legalsó ábrát nézd. A tervezett menetirány a hajó állásából látható; a szél "északról" fúj. Figyeld meg, hogy a vitorlát és a kormánylapátot is a menetirány és a szélirány függvényében állítják be, és gondold át, hogy mikor milyen irányú lesz a hajóra ható eredő erő.

Jonas "pontosító" kérdésével komlytalannak tartja az én kérdéseimet.

Ezzel kapcsolatban megfontolásra ajánlanám az alábbi gondolatokat:

1. Szorítsunk össze erősen két ujjunk közé egy nedves meggymagot. A két ujj szorításától eltérő irányban fog "kilőni", nagy sebességgel.

A vitorláshajót a víz fölfelé nyomja, jelentős fölhajtóerővel. A szél egy ettől eltérő irányba szorítja. Elképzelhetőnek tartom, hogy a hajó egy ezektől az erőktől eltérő irányba fog mozogni, a meggymaghoz hasonlóan.

2. A szél súrlódik a vízzel, sebességét ez csökkenti. Ha a hajó súrlódása a vízzel kisebb, mint a szél súrlódása a vízzel, akkor a szél a hajó vitorlái mögött fölgyorsulhat, ezért gyosabban hajthatja a hajót.

Folyón lefele vagy fölfele?

Állítólag olyan vitorlás-hajó is létezik, amelyik 35 km/ó sebességgel fújó hátszélben 45 km/ó sebességgel képes haladni.

Tudja-e valaki ennek a magyarázatát?

Több megbízhatónak tűnő helyen is előfordult az információ, hogy vitorlás hajóval lehet széliránnyal szemben haladni.

Tudja-e valaki, ennek a fizikai alapját?

Annyiban kiegeszitenem es javitanam is magam, hogy azert nem igaz az, hogy nem lehet hatarsebessegrol beszelni, csak ezt mindig az adott problema meretei szabjak meg. Az mar mas kerdes, hogy ez surlodo gaz eseten nem relevans kerdes, mert belul amugyis ho termelodik, vagyis nem is merulhet fel az, hogy kvazisztatikus adiabatikus -e a folyamat (amiben tehat dS=0). Azonban pont kvazisztatikus esetben igaz csak az, hogy az elemi entropiavaltozas dS=Q/T, altalaban nem.

Nem lehet hatarsebessegrol beszelni. Amennyiben a kezdeti allapot es a vegallapot kozott entropiakulonbseg van az utobbi javara, akkor a folyamatot semmi esetre sem lehet kvazisztatikusnak tekinteni, mert ha az lett volna, akkor az entropia nem valtozik. Marpedig ha van belso surlodas, akkor belul ho keletkezett es a gazok entropiaja a keplet szerint nott. Maskepp mondva: a surlodas altal keltett hot sosem fogjuk (teljes egeszeben) mechanikai munkava visszaalakitani, a folyamat irreverzibilis, amiben az entropia mindig no.

Most nézem, hogy a falhoz nincs is megadva tömeg... Így valóban lehet kvazisztatikus is meg nem is.

Nem számoltam ki, de nem hiszem, hogy a fal 20m/s-nál nagyobb sebességgel mozogna bármikor is. Akkor ez már nem tekinthető elég jó közelítéssel kvazisztatikus folyamatnak? Mekkora a határsebesség, aminél még rá lehet mondani, hogy kvazisztatikus?

köszönöm

A feladatok egy másik része meg közönséges lopás. Ha megnézed az informatika részét a Kömalnak, akkor egyszer sem látod azt, hogy "javasolta" xy. Egy-kétszer van csupán, hogy xy OKTV z. feladat ötlete alapján.

Ma már a hasonló programozói oldalak némelyikén ott van egy olyan mező, hogy "resource", azaz forrás. Ha pedig valaki javasol egy példát és üresen hagyja, (azt sem írja oda pl. hogy own resource) akkor jó eséllyel törlik a feladatjavaslatát. A Kömalnál úgy látszik ez nem követelmény.

Azert en megvedenem a kituzoket, mert egy ido utan nagyon nehez teljesen uj feladatokat kitalalni, egyszeruen veges sok lehetoseg van a kozepiskolas fizika keretein belul (ami raadasul egyre szukul az evek soran) peldak kituzesere.

Persze egy kis verfrissites sosem arthat, talan lehetne kozepiskolabol nem reg szabadult, lelkes egykori KoMaLozokat talalni, akiknek lennenek uj otleteik feladatokat illetoen. Amugy fizikabol szerintem mostanaban eleg jo peldak szoktak lenni (a matekot nem nezem, ugyhogy nem tudom).

"Sajnalatos modon a KoMaL-ban is evrol evre felbukkan ez a problema, ami velemenyem szerint rendszeresen felrevezetheti az erdeklodo diaksagot."

Geg ezen nem csodálkoznék, ugyanazok a feladatok pörögnek a Kömalban. Másik topikból Tassy Gergelytől: "Mindkét feladat lényegében szó szerint (nagyon) régi KöMaL-ból való."

Újakat nem nagyon találnak ki a feladatkitűzők, lustaság/trehányság lehet az oka ennek. Szerintem egy Kömal cd-vel a feladatok felének a megoldását ki lehet másolni.

A kerdes jogos, a problema feloldasa pedig abban all, hogy a Poisson-egyenleteket csak olyan allapotvaltozasokra szabad alkalmazni, melyekben azon tul, hogy nincs hocsere, "vegtelenul lassuak", un. kvazisztatikus folyamatok. Ezt a kovetelmenyt kozepiskolaban nem hangsulyozzak, sot sokszor nagyon gyors folyamatokat is Poisson egyenletekkel irnak le, ami egesz egyszeruen elvileg hibas. Sajnalatos modon a KoMaL-ban is evrol evre felbukkan ez a problema, ami velemenyem szerint rendszeresen felrevezetheti az erdeklodo diaksagot.

A Poisson egyenletek levezetesekor ugyanis impliciten feltetelezzuk, hogy a gaz allapotanak valtozasa soran mindvegig egyensulyban van, hiszen az elso fotetel differencialis alakjabol indulva, minden egyes idopillanatara alkalmazzuk a pV=NkT allapotegyenletet (integralas utan ebbol jon aztan ki a =allando osszefugges). Az allapotegyenlet azonban szigoruan az egyensulyi termodinamika keretein belul ervenyes, nemegyensulyi, gyors folyamatokban nem is ertelmezzuk a gaz nyomasat es homersekletet (legalabbis nem a szokasos modon).

A feladatban vazolt folyamatban a Poisson egyenletek ervenyuket vesztik, nem megfordithato (irreverzibilis) allapotvaltozasrol van szo, melyben a masodik fotetel szerint a gaz entropiaja nem marad allando, egeszen az egyensuly bealltaig novekszik. Erre utal a megoldas utolso mondata, mely szerint lengesek jonnek letre, melyet a gaz belso surlodasa allit meg, a fal pedig vegul egy olyan helyen all meg, ahol a nyomasok megegyeznek, a homersekletekre pedig nincs megszoritas. A problema ezzel csupan az, hogy idealis gazzal nem lehet ilyen folyamatot megvalositani, ugyanis az idealis gaz belso surlodasa nulla es a kialakulo lengesek mindorokke fennmaradnak. Ha pedig nem idealis gazzal van dolgunk, akkor nem ervenyes ra a pV=NkT allapotegyenlet, de emiatt viszont a feladat sem elso, sem masodik felere adott numerikus eredmenyeket nem szabad komolyan venni.

De ha tudjuk, hogy adiabatikus, tudjuk a kiinduló állapotokat, akkor egy bizonyos nyomáson csak egy bizonyos térfogatú lehet, nem?

Tehát nem lehet olyan, hogy a nyomás x Pa(itt 3,4^.10⁵), és a térfogat vagy y vagy z, hanem a Poisson-egyenletek egyértelműen meghatározzák a térfogatot.

Az adiabatikus folyamat azt jelenti, hogy a gáz és a környezet között nem történik hőcsere, azaz Q=0, de ennek semmi köze sincs a hőmérséklet változásnak, ugyanis a hőmérsékletváltozás a belső energia változással, és ebben az esetben a hőtan első főtétele miatt a munkával arányos. Tehát attól, hogy egy folyamat adiabatikus, a gáz hőmérséklete változhat. Mivel a nyomás állandó azaz adott nyomáson nem csak egyféle térfogata lehet a gáznak.

Holics László-A fizika OKTV feladatai és megoldásai 1961-2003 c. könyv 129-130. oldalán levő feladat b) részének a megoldását nem teljesen értem.

Ha az edény fala és a mozgó fal is tökéletes hőszigetelő, akkor a folyamat adiabatikus, azaz a gáz adott nyomáson csak adott térfogatú lehet.

Ám a megoldásnál azt írja, hogy több helyen is megállhat a fal, csupán annak kell teljesülnie, hogy a nyomás ugyanakkora (minden esetben 3,4^.10⁵Pa) a tartály két részében. (=áll. ? )

Mi miatt lehet ez az ellentmondás? A feladat megoldója miért nem tekinti adiabatikusnak a folyamatot?

Szép estét!

A gerjesztési törvény az időben állandó elektromos áram és az általa keltett időben állandó mágneses tér mennyiségi kapcsolatát fejezi ki. Az egyenlet baloldalán a mágneses térerősség-vektor zárt görbe szerinti vonalintegrálja van, míg a jobboldalon az áramsűrűség-vektornak az előbb említett zárt görbe által határolt felületre vonatkozó felületi integrálja. A gerjesztési törvény segítségével a mágneses térerősséget a tér egy tetszőleges pontjában általában nem tudjuk kiszámítani. Akkor van lehetőségünk a térerősség meghatározására, ha az integrálás zárt útja mentén a mágneses tér kvalitatív menetét valamilyen módon (legtöbbször szimmetriai megfontolásokból) ismerjük. Az általad említett esetben sajnos nem tudunk olyan speciális zárt görbét felvenni, amelynek mentén a térerősségvektor valamiféle szabályosságot mutatna. A Biot-Savart törvényt éppen azért lehet használni, mert ott létezik ilyen "szimmetria": nevezetesen az, hogy a vezetékelem és a pont felé húzott sugár bezárt szöge mindig 90 fok, másrészt mindegyik vezetékelem távolsága a kör középpontjától ugyanaz (r). Üdv!

Ez kimaradt, a kör középpontjában mekkora.

Szervusztok!

A kérdésem az lenne, hogy egy zárt vezető körben, ha I áram van, a kör sugara r, akkor a mágneses indukció vektor mekkora?.

Ezt nem a Biot-Savart törvénnyel levezetve, hanem az Ampére-féle gerjesztési törvénnyel levezetve.

Segítségeteket előre is köszönöm.

Sziasztok! Egy kis segítséget szeretné kérni a következő témával kapcsolatban.

Az örökmozgó megvalósítási kísérletei és a megoldások hiányosságai

Szívesen veszek bármilyen segítséget.

A dugattyús légritkító egy hengerbe zárt dugattyú két szeleppel. A dugattyút egy motorral le föl mozgatják. A bemenetet egy csővel összekötik azzal a zárt térrésszel ahol a nyomást csökkenteni szeretnék, a kimeneten a levegő a szabadba távozik. Mikor a dugattyú lefelé mozog, akkor nő a térfogat és így csökken a nyomás a hengerben. Ekkor kinyílik a bemeneti szelep, a kimeneti zárt. Beáramlik a levegő a hengerbe, majd záródik a bemeneti szelep és kinyílik a kimeneti. A dugattyú felfelé mozog és kipréseli a levegőt a hengerből a szabadba. Zár a kimeneti szelep és kezdődik az egész elölről.(Gondoltam találok majd ábrát a Neten, de nem volt megfelelő, így kénytelen voltam gyorsan rajzolni egyet. Ídőhiány miatt sajnos elég gyenge lett.)

Kérlek ha tudjátok meg tudnátok írni,hogy hogyműködik a dugattyús légritkító? Kérlek nagyon fontos

Amikor a hangya a bolytól x cm-re van, a sebessége . Így az x és x+ közti távolságot alatt teszi meg. A szükséges idő így

Kedves Fórumozók!

Az alábbi feladathoz szeretnék megoldási ötleteket kérni:

"Egy hangya a bolytól egyenes vonal mentén távolodik, úgy, hogy sebessége fordítottan arányos a bolytól mért távolságával. Amikor a hangya a bolytól 1 m-re van, sebessége 2 cm/s. Mennyi idő múlva ér a hangya 2 m távolságra a bolytól?"

A válaszokat előre is köszönöm!

Hello mindenki.

AZ a helyzet hogy kaptam egy házidolgozatot amit neten kell megcsinálni. minden feladatot csak egyszer próbálhatok megoldani aztán vagy jó vagy nem. Ha van itt valaki aki nagyon ért a fizikához, azon belül az optika témeköréhez és megadná msn-címét és élsebe segítene nekem kitölteni a feladatsort(megmondani az eredményt:D) annak nagyon hálás lennék.

Üdvözletem mindenkinek!

A következő 2 feladatot sajnos nem tudom megoldani... Megkösszönném, ha valaki, aki tudja segítene, hogy hogy kell.

Tehát akkor a két feladat:

1. Egy nyitott tartály fenekén lévő 10 mm átmérőjű nyíláson keresztül 750 liter folyadék folyik ki óránként (A tartály átmérője: 800 mm, a tartályban a folyadékszint állandóan 900 mm).

a. Határozzuk meg a kifolyási tényezőt! b. Mennyi idő alatt ürül ki a tartály, ha a folyadék pótlását megszüntetjük?

2. Milyen magas állandó szintet kell biztosítanunk egy etil-alkohol tartályban, ha a szükséges kifolyási áramlás 4 köbméter/óra? A kifolyás a tartály aljára szerelt 22 m hosszú, 38 mm belső átmérőjű vízszintes irányú horganyzott vascsövön keresztül történik. (Az alkohol sűrűsége: 789 kg/köbméter; dinamikai viszkozitás: 1,5 * 10 a -3-on Pa*s)

Fourier sorfejtéssel.

Igen, azt hiszem a stroboszkopikus megvilágítás kulcsszó lehet, és fennáll az állandó frekvencia miatt. Csak hogy ebből hogy következik, amit láttam..?

LC kijelzőn is kell legyen megfelelő sebességű, frekvenciájú képfrissítés, de ott még a tollas kísérlet sem működik (legalábbis én nem látom működni). Ez viszont fura.

A TV képe villódzik. Mozgókép: a moziban 24 kép/sec, technikailag kényelmesebb a 25 kép/sec (50 Hz miatt), ami valójában 50 félkép/sec, mert így egyenletesebb. Tehát ez tképpen stroboszkópikus megvilágítás.

Na mármost lehetséges, hogy a különböző megjelenítők különböző frekvenciájú stroboszkópikus megvilágítást jelentenek.

Tipp: a húr nem szinuszosan rezeg, hanem más alakú rezgéseket végez, aminek a Fourier sorában persze többféle harmonikus fgv van. Innetől elképzelhető, hogy a különböző frekvenciájú megvilágítások a húr rezgésének más-más Fourier együtthatóira vezet. Talán.

Szerintem összefügg az általad tapasztalt jelenséggel: észrevettem, hogy ha egy tárgyat a képernyő előtt gyorsan mozgatok oda-vissza, akkor nem a tárgy elmosódott képét látom, hanem úgy látszik, mintha az stroboszkóppal lenne megvilágítva. Sötétben jobban tanulmányozható a jelenség.

Ezért is tettem fel a kérdést - nehezemre esett elhinni, amit látok. Próbáltam lefényképezni, de az nem sikerült, nem tudom, hogy a jelenség, a fényképezőgép, vagy az emberi tényező volt a gond. Különböző képfrissítési frekvenciákon lenne jó megnézni, egyenlőre ez sem sikerült. :(

nekünk csak sima akusztikus gitárunk van, azzal néztem meg egy annál újabb crt tévén (kb 10 éves) és csak szinuszos rezgést láttam. az meg sztem érthető.

el sem tudom képzelni h hogyan láthattad azt a képet, ezért a magyarázatát sem tudom

Hello, a következő jelenséget vettem észre, de sehogy sem tudtam egzakt, komplex választ találni rá.

A jelenség: egyik szememet csukva tartva tekintettem egy basszusgitár (a húrok vastagsága miatt lehet, hogy csak ilyen gitárnál észlelhető, nem tudtam ellenőrizni) fogólapjára (amin a húrok futnak) úgy, hogy a húrok egy síkba essenek, így a legvastagabb húr, ami a szememhez legközelebb volt, pont kitakarta az összes többit. Majd egy picit fordítottam rajta annyira, hogy éppen előtűnjön a legvékonyabb, legtávolabbi húr a többi mögül. Mindeközben a vizsgált rész hátterében egy katódsugárcsöves tv* volt. Ezután megpendítettem a húrt, és a mellékelt ábrán látható hullámokat vettem észre, pontosabban hullámhegyeket, amik nagyon határozottan ’csak úgy’ kiemelkedtek. Kitapintható, de sejthető is, hogy a húr nem ilyen természetellenes formában rezgett, csak így láttam, de nem tudom miért, ez a miért a kérdésem.

Továbbá: Ha távolítottam szemem a húroktól, egyre laposodott a kiemelkedés. Ha különféle hangokat fogtam le, az amplitúdó, a ’sűrűség’ és az irány is változott (utóbbi persze két féle lehet). *Az 1. ábrához tartozó kép egy nagyon régi crt tv által mutatott verzió (kb. 20 éves). Újabb crt monitoron már egyértelműen szinuszos jelleg mutatkozott (mintha pl. egy analóg oszcilloszkóp képér láttam volna, hasonló volt) – a szinuszos jelleg már érthetőbb, az, hogy miért láttam a képernyő előtt itt sem igazán. Síkképcsöves crt-n nem volt érdemben megfigyelhető. Valamint folyadékkristályos kijelző, monitor előtt a jelenséget abszolút nem éreztem, sőt, a húr ilyen panel előtt sokkal kevésbé tűnt kontrasztosnak.

(elnézést a hosszú poszt miatt)

Sziasztok,

nem tudom, hogy tudnátok-e segíteni, de nagyon szeretném, ha igen. Van 7 db fizika példám, amit holnapra meg kéne oldanom és meg is kéne tanulnom... Anyagom persze nincs hozzá... Feltöltöttem a feladatokat, ha valaki meg tudná oldani megmentené az életemet....:-) Egy termisztor ellenállását Ohm törvénye alapján, a rá eső; feszültség (Ux) és a rajta folyó áram (Ix) mérésével akarjuk meghatározni: Rx=Ux/Ix A termisztorra kapcsolt feszültség kb. 4,5 V, a termisztor ellenállása a kérdéses tartományban kb. 3 kOhm. A méréshez egy digitális multimétert (méréshatárok feszültségmérésre 0.1999 V, 1.999 V és 19.99 V, árammérésre 1.999 mA, 19.99 mA, 199.9 mA és 1.999 A, a pontosság minden esetben ±1 digit) és egy analóg multimétert (méréshatárok feszültségmérésre 0.6 V, 1.2 V, 3 V, 12 V és 30 V, árammérésre 1.2 mA, 3 mA, 12 mA, 30 mA és 120 mA, a pontosság minden esetben a méréshatár ± 0.5Milyen összeállításban érjük el a nagyobb pontosságot Rx meghatározásában, mekkora így Rx hibája? (20 p) + Ha feszültségmérésre a fenti digitális multimétert használjuk, milyen pontosságú árammérővel lehetne elérni a ±3Ohmos pontosságot? (+10 p)

Csak hirtelen, a teljesség igénye nélkül:

Első kérdésre:

Fémkalitkában védve vagyunk a villámtól, elektromágneses sugárzástól. (pl. repülőgép is)

Vezető hegyes (izzó) részéről könnyen elmegy az elektron, ... (remélem már kitalálható, hol használják ezt)

Másodikra:

Ma még a sarki jégsapkák, egyéb jegek, nagyban csökkentik a globális felmelegedést:

Egyrészt a jég és hó a fényenergia nagy részét visszaveri az űrbe, másrészt az olvadáshoz nagyon sok energia kell. (Ezért nagyon tragikus, már megfordíthatatlan a jégsapkák és a hómezők nagymértékű visszahúzódása.)

Fölvethető az is, hogy a párolgás nélkül a vizek sokkal melegebbek lennének. Nem lenne eső, hó!

Én szeretnék feltenni néhány, nem feladatmegoldással kapcsolatos kérdést. Ezek szóbeli érettségire kellenek nekem, mert fizika tanárom tavalyi évről kiszivárgott tételiben vannak. :) Én fizika OKTV döntős voltam, de ezekre a középszintű kérdésekre sajnos nem tudok válaszolni...

Milyen mindennapi életben fellelhető eszközök hasznosítják, hogy a vezetőre vitt töltések a vezető felületén helyezkednek el? Erre szeretnék néhány példát kapni.

Illetve erre is érdekelne valami pár mondatos válasz: Ismertesse a természetben előforduló vizek (folyók, tavak, tengerek) halmazállapot-változásainak időjárást befolyásoló szerepét!

Azért, mert W nem egy függvény.

Általaban egy f függvény df differenciálján a következőt értjuk:

ahol az egyes változók szerinti parciális deriváltakat jelentik. Pongyolán df azt adja meg, hogy mennyit változik a függvény, ha az egyes változóiban dx_i kicsiny értékeket mozdulunk el. (Nem pongyolán df egy ún. 1-forma, a differenciálgeometriában pontosan definiált objektum.)

Azért írunk tehát d'W -t az elemi munkához, hogy ne legyen félreértés abból, hogy W nem egy függvény, és d'W nem egy függvénynek a megváltozása. d'W csupán egy nagyon kicsiny mennyiség, amit a

formula definiál.

Üdv!

d'W=F*dr az elemi munka képlete. (F és r persze vektor.) Miért kell a W előtti d-hez vessző? Néhány helyen nincs vessző ebben a képletben. Melyik a helyes, és miért?

Sziasztok! Azt szeretném megkérdezni, hogy ha Mikola-csőves kisérlet közben változtatjuk a Lajtő hajlásszögét, miért pont 45 fokos szög esetén lesz a legynagyobb a buborék sebessége és általában milyen grafikont váhatunk, ha ábrázoljuk a sebességet a hajlásszög függvényében? Előre is köszi.

Hipotetikus pelda volt, ahogyan a kozepiskolas (vagy sokszor egyetemi szintu) fizika feladatok 90%-a. Pl. termeszetesen a valosagban nincsenek tokeletesen hengerszimmetrikus aramsuruseget mutato vezetekek sem (sot, tokeletes hengert se nagyon lehetne talalni), emiatt az itt felsorolt peldak mindegyike elmeleti erdekesseg.

Persze, arrol lehet beszelni, hogy melyiket lehet a valosagban jobban megkozeliteni, de az talan mar egy mas tema.

Másrészt viszont van jó példa is: a gömb alakú Föld gravitációs tere a felszínen kívül ugyanolyan, mintha az egész tömeg a középpontban lenne.

Lehet, csakhogy a töltött gömbös példa nem működik a valóságban. Ha a gömbök nem teljesen szigetelők, akkor a megosztás miatt a két közel rakott gömb nem gömbszimmetrikusan lesz töltve, ezért erősebben vonzzák egymást. Ha nagyon jó szigetelők a gömbök, akkor e miatt eleve nem tudod gömbszimmetrikusan feltölteni őket.

Érdekes, amint megkaptam az eredményt, nekem is a töltött gömbök jutottak eszembe, teljesen analóg probléma. :)

Eddigi tanulmányaim során ez sehol nem került elő, és ezek után már biztos nem fog (elektromágnesség már volt, elméleti elektrodinamikában pedig már nem éppen ilyenekkel szórakozunk ).

Igen, engem is meglepett. Ugyanilyen megfontolasok miatt pl. az is igaz, hogy ket toltott szigetelo gomb ugyanolyan erovel hat egymasra, mint ugyanilyen toltesekkel rendelkezo pontszeru toltesek. Sot, az sem szamit, hogy gombhejakrol, vagy tomor gombokrol van szo (ha a toltesek nagysaga adott).

Nekem ez eddig kimaradt az eletembol, de hat mindig tanul valami ujat az ember! =)

Remek, köszönöm, hogy ellenőrizted a tippemet!

Igen, ha kicseréljük az egyes és kettes huzalokat (az 1 és 2 indexeket, és d helyett -d-t írunk) akkor a képlet -1 szeresére változik.

Sajnos Mathematicában elírtam egy szögfüggvényt, így rossz eredményt kaptam. Valójában mindig ugyanakkora erő hat a két huzal között, függetlenül a méretüktől. Ezután megértettem szemléletesen is, amit most kicsit részletesebben leírnék, mint ahogy jonas tette:

Vegyünk egy R₁ és egy R₂ sugarú huzalt I₁ és I₂ árammal átjárva, és tegyük fel, hogy d₀>R₁+R₂ távolságban vannak egymástól! Mivel az R₁ sugarú huzal tere a huzalon kívül pontosan megegyezik egy elhanyagolható vastagságú huzal terével, ezért az R₂ sugarú huzalra kifejtett erőhatása pont akkora, mintha egy elhanyagolható sugarú, I₁ árammal átjárt huzal lenne ott. Ez pedig egyenlő (abszolútértékben) azzal az erővel, amit az R₂ sugarú huzal fejt ki az elhanyagolható sugarú huzalra. Mivel az R₂ sugarú huzal tere a huzalon kívül megegyezik egy elhanyagolható vastagságú, I₂ árammal átjárt huzal terével, ezért az erőhatás megegyezik két elhanyagolható sugarú, I₁ és I₂ árammal átjárt huzal közötti erőhatással.

Be kell vallanom, engem ez az eredmény meglep.

Akkor most két vastag huzal (de azért nem metszik egymást) erősebben vonzza egymást, mint a két vékony, vagy gyengébben, vagy a vastagságoktól függően mindegyik előfordulhat, vagy pedig ugyanannyira vonzza egymást, csak ezt nem tudtad bebizonyítani?

Az altalanos esetre vonatkozoan lehet latni azt is, hogy ha az integrandusban kicserelem az 1-es es 2-es huzalokat, akkor az eredmeny (-1)-szeresere valtozik? El tudom kepzelni, hogy igy van, csak ranezesre nem latszik (szerintem).

Na az a fekete téglalap nem tudom hogy került a képletem végére...

Vegyünk két hengerszimmetrikus áramsűrűségű, hosszú, henger alakú huzalt, melyek középpontjai egymástól d₀ távolságban vannak, sugaruk R₁ és R₂, áramuk I₁ és I₂! Ekkor a két huzal által egymásra kifejtett erő hosszegységenként:

Belátható (Mathematicával kiszámoltam :P), hogy ha az egyik sugár elhanyagolható a másikhoz és d₀-hoz képest, akkor a szép négyesintegrál értéke 1. Ez általában nem mondható ki. Egyébként szerintem nem olyan vészes belátni azt, hogy szélsőséges esetben 1 az integrál értéke, de nem lesz teljesen triviális az integrandus, és nem volt kedvem igazából számolgatni.

Végkövetkeztetés: két nem elhanyagolható sugarú henger alakú huzal nem ugyanakkora erővel vonzza egymást, mint két elhanyagolható sugarú, de ha az egyik huzal sugara elhanyagolható minden más mérethet képest, akkor ugyanakkora az erőhatás, mint két elhanyagolható sugarú huzalnál.

A macska rúgja meg.

No de legalább kiderült, miért a sok 3 pont ... hát, megint tanultam valamit.

Szervusztok, Jó reggelt!

A feladatot én javítottam. Sajnos a megoldók többnyire az itt is olvasható megoldást csinálták, ami nem jó, ugyanis figyelembe kell venni, hogy a cső egyes szálai vonzzák egymást. Ezt kétféle módon tehetjük meg:

a.) Összegezni kell az egyes szálakra.

b.) amikor egy ívelemre ható erőt számolunk, figyelembe kell vennünk, hogy a falban a mágneses tér szépen 0-ra esik le, mire a szélére érünk.

Viszonylag egyszerűen kijön, hogy "B" helyett "B"/2-vel kell számolni.

üdv: Werner Miklós

Bocs, most esett csak le, hogy hogyan ertetted, amit irtal. Az okoskodasban en nem latok hibat, viszont az eredmeny meglep.

A korabban leirtak szerint egy huzal altal keltett magneses indukcio erteke a huzaltol adott tavolsagra nem fugg attol, hogy milyen annak vastagsaga (hengerszimmetrikus aramsuruseget felteve). Emiatt ha a vastag huzaltol adott tavolsagra levo (vele parhuzamos), elhanyagolhato vastagsagu huzalra hato erot akarjuk szamolni, akkor nyilvan ismet nem szamit az, hogy a masik milyen vastag, mivel a vekony huzal helyen a magneses indukcio nagyon jo kozelitessel nem valtozik.

Ellenben ha a ket huzal egymassal osszemerheto vastagsagu, akkor bar az egyik huzal altal letrehozott magneses indukcio ertekere vonatkozo allitas tovabbra is ervenyes, annak helyrol helyre valo valtozasa miatt az erohatas konkretan attol fog fuggni, hogy megis milyen vastag a masik huzal. A szamolas soran fel kell osztani az utobbi huzalt infinitezimalisan vekony darabkakra (az ezekre hato elemi erojarulekok szamitasa soran nem kell a magneses indukcio inhomogenitasaval foglalkozni), majd az elemi erodarabokat ossze kell adni (ki kell integralni) a teljes feluletre.

Ezzel nagyjabol analog a SmallPotato [289]-es hozzaszolasaban elhangzo erv.

Hogyha az egyik huzal sokkal vékonyabb, mint a másik, akkor a vastag huzalban hengerszimmetrikus az áramsűrűség?

Ha igen, akkor mitől változna ez meg, ha a másik vezeték is vastagabb lesz? Hiszen ha az első vezeték vékonyról vastagra változik, de továbbra is hengerszimmetrikusan folyik benne az áram, ezért ugyanolyan elektromágneses teret csinál, mint ha vékony lenne, akkor a másik vezeték nem veheti észre, hogy az egyik vastag vagy vékony, tehát ha a másikat is vastagra változtatod, akkor abban is hengerszimmetrikusan folyik az áram, és ugyanolyan erővel kell vonzaniuk egymást, mint két vékony vezetéknek.

Ha viszont nem hengerszimmetrikus az áram, akkor miért lesz mégis ugyanaz a két vezeték közti erő függetlenül a vastag vezeték átmérőjétől?

Valoban nem szukseges, hogy a huzal atmeroje elhanyagolhato legyen. Ugyanis Ampere torvenye szerint

ahol a bal oldalon egy zart gorbe menten kell integralni a magneses indukcio vektorat, jobb oldalon pedig a gorbe altal kijelolt feluletre kell integralni az aramsuruseget. Legyen a szoban forgo gorbe egy kor, melynek kozeppontja atmegy a huzal kozeppontjan. Hengerszimmetriat feltetelezve a bal oldal B×2R, ahol R a korunk sugara. Szemmel lathatoan ekkor fuggetlenul attol, hogy a fuggveny konkret alakja milyen, ugyanakkora magneses teret kapunk, ha a jobb oldalon szereplo integral erteke (vagyis maga az aram) adott. Egyetlen megszoritas van csak: az aramsurusegnek is hengerszimmetriat kell mutatnia, vagyis csak a kozepponttol mert tavolsagtol fugghet, a szogtol nem.

A masik kerdesre nem a valasz: ket vastag vezetek kozott letrejovo ero nem egyezik meg ket vekony esetevel, ellenben ha az egyik atmeroje elhanyagolhato a masikehoz kepest, akkor a vegeredmeny nem fugg a vastagabb huzal atmerojetol (ld. a fenti ervet).

Akkor remélem, valaki, aki fizikához jobban ért, meg tudja ezt válaszolni. Szerintem ez a két hosszú vastag huzal is ugyanannyi erőt fejt ki egymásra, mint a két vékony.

a távolság négyzetével arányosak ... helyesen: a távolság reciprokával arányosak

Én köszönöm. :-)

Remélem, nem hibás. Igazában - merő lustaságból - az elvet vetettem csak papírra és emiatt is számoltam el először.

Talán igen. De azért arra nem tenném a nyakamat, hogy két, végtelen hosszú, darabonként mondjuk 1 m átmérőjű és egy alkotó mentén összeérő (azaz tengelyében 1 m távolságra lévő) huzal folyóméterenként ugyanakkora erőt fejt ki egymásra, mint két mondjuk 1 mm átmérőjű, szintén 1 m-re lévő, ugyanakkora áramerősséggel terhelt huzal. Nem tudom eldönteni.

Az elemi áramszálak által adott elemi erők a távolság négyzetével arányosak, így vastag huzal esetében nem átlagolhatók a huzal középvonalába. Szerintem.

Tényleg kell, hogy a huzal elhanyagolható átmérőjű legyen? Ha vastagabb, attól még szerintem kívülről ugyanúgy néz ki az elektromágneses mező.

Köszönöm, frappáns megoldás - elemi matekkal! -!

Bocsánat, kapkodtam: a nevező 2-vel hosszabb lett. Helyesen (ha most is el nem rontom):

A sugár nő, mert a párhuzamosan, és ellentétes irányban folyó áramok egymást taszítják; ez mintegy "felfújja" a csövet.

Akkor tudunk érdemi választ adni, ha a huzal átmérője is elhanyagolható r-hez képest. Ekkor a párhuzamosan folyó és ellentétes irányú áramokból adódó, a cső középponti szögű, l hosszúságú elemére ható sugárirányú erő kifelé mutat és értéke , ahol I a csőelem árama. Ez utóbbira nézvést (figyelembe véve, hogy az árameloszlás a körszimmetria miatt egyenletes) .

A csőelemre ható erők egyensúlyából a kerületi irányú erő .

A Hooke-törvény alapján a kerületi irányú feszültség . Ebbe beírva, hogy , kapjuk, hogy

Jóreggelt,

valaki tudna megoldást mutatni a P. 4211.-es feladatra? (Érdekes módon nem lett 3 pontosnál jobb megoldás)

előre is köszönöm, üdv

Tisztelt válasza adó!

Köszönöm a segitségét ! tiszt. hegedüs béla

A lengésidő képlete

ahonnan

Ebbe behelyettesíted T=5s értékét (mivel 12 lengés 60 s), és megvan az eredmény.

jó napot kivánok!

örülök a segítségének ! a kérdés a fizikai 11 tk. szerepel a 26 oldal . 2 dik feladat ami a következő egy kötélre felkötött test 1 perc alatt 12 teljes lengést végez .Milyen hosszú kötélen függ a test? erre a válasz elvileg 6.22 m de a képlettel nem jőnn ki. ez az erdmény ugyan ebben tk-ben van megadva .

tiszt. hegedüs béla

Mi van adva?

Hellóka segitség !!!! Hogy lehet kiszámolni a fonolinga számitásban a fonal hossszát segitség!!! kösz!

Ez nem teljesen idetartozó téma, de megpróbálok segíteni. Ha jól értem, egy négyszögjelet szeretnél változtatható frekvenciával, amplitúdóval, kitöltési tényezővel és ofszettel. Ezt bármelyik jelgenerátor tudja. Ha mégis te szeretnéd megépíteni az áramkört, akkor emailben tudok segíteni.

Üdv!

Valaki tudna nekem segíteni abban, hogy hogyan kell olyan váltakozó áramot generálni, ami a periódus egy részében csak egy bizonyos értéket vesz fel, a többi részében egy más értéket vesz fel, pl.: 0.1s-ig 5V-ot azután meg 0.2s-ig -5V-ot?

Kösz szépen, ilyesmire gondoltam, bár szerintem az elmélet még mindig sumákolva van benne. Konkrétan szó szerint így adták le a gyakon, még a példa is ugyanez volt.

Szia Leni!

Kvantumon van erről szó, publikusan elérhető formában, 6. félév, alapképzés, elmfiz. szigó.

Szükségem lenne egy jó forrásra, ahol utána tudok nézni a kanonikus perturbációnak. Elméleti mechanikából tanultuk (pontosabban tétel), de csak gyakorlaton volt róla szó, ott meg eléggé elsumákolták a matekot belőle. Próbálkoztam a Budó, Nagy Károly és Landau mechanika könyvekkel, de egyikben sem találtam.

Üdvözlök Mindenkit!

Előszöris elnézést kérek az együgyű kérdésemért.

A minap (mihéten) a kezembe akadt a KöMaL 2007./05 (májusi) száma. Igen rendszertelenül szoktam problémákkal foglalkozni, de általában meg tudom őket oldani. A 315. oldalon lévő P.3988 és P.3990 feladatok azonban megoldatlanok maradtak, megoldásuk érdekelne. A kérdésem, hogy melyik számban található a megoldásuk (azt a lapszámot rendelném meg utólagosan). ((Úgy vettem észre, (néhány meglévő lapszámból levonva a következtetést), hogy durván fél év telik el a feladat kitűzése és a megoldás közlése közt.))

Egy autodidakta feladatmegoldó

A normalmodus ismerete azt jelenti, hogy a birtokunkban van a mozgasegyenleteknek olyan megoldasa, melyet egyetlen frekvencia jellemez, vagyis az adott rezgo rendszer reszecskei idoben ugyanolyan utemben harmonikusan rezegnek.

Altalaban tobb fuggetlen, adott frekvenciaju rezgesre kepes egy sokreszecskes rendszer. A mozgasegyenletek linearitasa miatt ezek linearis kombinacioja is megvalosulhat, vagy forditva, egy altalanos rezgest mindig fel lehet bontani normalmodusok osszegere.

Ha lefelé húzzuk, akkor (amennyiben más körülmény nem ismert) nyilván egyenértékű a két irány (hiszen ha átsétálsz a forgástengely másik végére, a jelenség nem változik, de a látott forgásirány igen).

Ami miatt a gyakorlatban nem ritkán mégsem mindegy a forgásirány, az pl. a papírtartó fedele lehet, amely az egyik irányban ráfeszülve a tekercsre, növeli a súrlódást. Ez abban az esetben áll elő, ha a fedél csapágyazása (billenésének tengelye) olyan, hogy a tekercs érintőjének irányába eső erő a tekercs forgástengelye felé ható (és ezáltal a súrlódóerőt fokozó) nyomatékhoz vezet.

Üdv!

Mi a normálmódus definíciója? Egy ingás feladathoz kellene de a def.-et sehol sem találom.

A problematika mindenki előtt ismert, valaki így szereti, valaki meg úgy. A fizika segítségével szerintem tudományos választ is adhatunk a kérdésre, bár én nem értek hozzá. Szóval legyen az a helyes mód, amelyben kisebb erőhatással ugyanolyan nagyságú darabot tudunk magunk felé húzni, vagy mondjuk az egyszerűség kedvéért lefelé. Ez alapján tehát melyik a jobb megoldás? :)

A súrlódásos lejtőn lecsúszó test helyzeti energiájának egy része a súrlódási munka révén hővé alakul, a maradékból mozgási energia lesz. A forró vasdarabon megmunkáláskor munkát végzünk, ami nagyrészt hővé alakul, a vasdarabot és a szerszámot melegíti. Közben a vasdarab hőt ad le a környezetének és a szerszámnak.

Sziasztok!

Remélem fog tudni nekem valaki segíteni az alábbi feladattal kapcsolatban:

Értelmezze egy súrlódásos lejtőn lecsúszó test energiaviszonyait, vagy mutassa be egy forró vasdarab megmunkálása közben a vas és környezete közötti energiacseréket!

Előre is köszi a segítséget! :)

Sziasztok!

Lenne nekem is egy kérdésem fizikával kapcsolatban.

Van egy szerves kristály acetonban feloldva. Csinálok belőle finom, elektromosan feltöltött apró cseppeket (pl. electrospray-el). Ahogy az aceton elpárolog, apró kristályok fognak képződni a cseppekből. Kérdés: töltöttek lesznek-e a keletkező kristályok vagy sem?

Megkérdeztem egy szakit erről, szerinte töltöttek maradnak. Mondtam, hogy jó, de nekem bizonyíték kell, amivel alá tudja ezt támasztani (pl. egy publikáció). Erre azt mondta, hogy ez egyértelmű. Szóval nem csak egy sima választ várnék, hanem valami bizonyítékot is hozzá.

Előre is köszönöm a segítséget!

3. kérdés: a hőveszteség melegíti a folyót, ami 1 másodperc alatt = a befektetett - hasznos teljesítmény (Pb - Ph) => Pb - Ph = m * c * dt, ahol m - az egy másodperc alatt felmelegített víz tömege, c - a víz fajhője, dt - a maximális megengedett hőmérséklet változás => m = (Pb - Ph) / c * dt = 35,7 * 1000 kg => 35,7 m3 a minimális hozama a folyónak

2. kérdés: P = W / t = M * c / t ahol P - befektetett teljesítmény W - befektetett energia t - időtartam (1 nap) M - az elégetett szén tömege c - a szén égéshője

=> M = P * t / c = 4320 tonna

1. kérdés: hatásfok = hasznos / befektetett energia = hasznos / befektetett teljesítmény => befektetett teljesítmény = hasznos telj. / hatásfok = 1250 MW

Sziasztok!

VAn egy feladat aminek a megoldása eddig nem igazán lett meg nekem hálás lennék ha valaki tudna segíteni.

Egy széntüzelésű gőzturbinákkal működő hőerőmű mechanikai kimenő teljesítménye 500 MW hatásfoka 40százalék.Mekkora hőteljesítményt kell betáplálni?Mennyi szenet kell ehhez naponta elégetni,ha a szén égéshője 2,5x (10 a hetediken)j/kg?Ha az erőmű hűtését egy folyó vízével biztosítják,amelnyek hőmérséklete legfeljebb 5 C-kal növekedhet,minimálisan hány m3 víznek kell a folyóban másodpercenként ehhez átáramlani?

Egy széntüzelésű gőzturbinákkal működő hőerőmű mechanikai kimenő teljesítménye 500 MW hatásfoka 40

Sziasztok!

VAn egy feladat aminek a megoldása eddig nem igazán lett meg nekem hálás lennék ha valaki tudna segíteni.

Egy széntüzelésű gőzturbinákkal működő hőerőmű mechanikai kimenő teljesítménye 500 MW hatásfoka 40

Köszönöm a segítséget, sokat segített a téma megismerésében!

A szöveget leírtam. A megoldáshoz nincs fűzve szöveges kommentár, csak képletek.

N=2kQ

A=2Rd

Most én ezt úgy értelmeztem, hogy N a lemez egyik oldalan kilépő erővonalak száma. Azt gondoltam, hogy az A egy gömbsüveg felülete, de már rájöttem, hogy abban a képletben más az R. Úgyhogy tényleg nem gömbsüvegen oszlik meg az erővonalak száma. De még mindig foggalmam sincs, hogy miért ez az eredmény. Ha valaki tudna valami részletesebb (érthetőbb) megoldást írni a feladatra, azt megköszönném.

Jó lenne, ha pontosan leírnád ( lapolvasóval bemásolnád ) , mit ír a könyv a feladatról és a megoldásról. Akkor nem kellene tippelgetnünk, mi is lehet a megoldás elve.

Szerintem az állítás nem igaz. Képzeld el egy nagy gömb nagy süvegét (tehát a gömb süvege nagy, és a körlap csak egy nagyon kicsi részét vágja le a másik oldalon)! Ekkor, ha eléggé elmegyünk a végletek felé, akkor a gömb túloldaláról, messziről a körlap pontszerűnek fog látszani. Ebben az esetben pedig nem nem igaz, hogy a gömb minden pontján ugyanakkora lesz a térerősség, ponttöltés esetén ezt elég könnyű belátni. Ha pedig ebben a határesetben nem igaz az állítás, akkor szerintem máskor sem.

Este majd készítek szerintem egy ábrát is, hogy el lehessen képzelni amit összeírtam, csak most rohanok órára.

"Egy R sugarú kör alakú fémlapon Q töltést halmoztunk fel. A töltéseloszlás egyenletes."

Szerintem már a feladat eleje is sántít --- vagy pedig én sántítok, amit szintén nem lehet kizárni. Nem a körlap kerülete mentén kellene eloszlania a töltésnek...?

Láttam egy régi feladatgyűjteményben egy ilyen feladatot:

Egy R sugarú kör alakú fémlapon Q töltést halmoztunk fel. A töltéseloszlás egyenletes. Elhelyezünk egy q töltésű testet is a térben méghozzá úgy, hogy a testet a kör közepével összekötő szakasz hossza d, és ez a szakasz merőleges a körlapra. Határozzuk meg a rá ható elektromos erő nagyságát!

A megoldásban azt használja ki a könyv, hogy a fémlap egyik oldala köré írt gömbsüveg felszínén bármely pontban ugyanakkora a térerősség, de azt nem írja le, hogy ez miért van így. Hogyan tudnám ezt belátni?

A speciális relativitáselmélet szerint van egy sebesség, amely minden inerciarendszerben ugyanakkora. Ez a sebesség a fénysebesség. A fény segítségével képesek vagyunk egy órát konstruálni, ennek fényóra a neve. Ez egy egyszerű szerkezet. Van két párhuzamos lapja (mint egy kondenzátornak), és a kettő között ide-oda közlekedik egy foton. Egy adott pillanatban indítsunk egy fotont az egyikről,és mindig meg tudjuk majd figyelni, amikor visszaér. Ez a szerkezet tehát egy óra, hiszen adott időközönként történik valami.

Most azt képzeld el, hogy ez a fényóra hozzád képest v sebességgel mozog (és a lemezek normálvektorai merőlegesek a sebességvektorra). Ekkor, ahhoz hogy a fény mindig ugyanabba a pontba érkezzen vissza a fényórában, a fénynek "ferdén" kell mennie. Így, ki tudod számolni, hogy a mozgó fényóra mennyivel jár lassabban (mennyivel több idő telik el két detektálás között), mint a te, álló fényórád. (egyszerű geometria)

Azt pedig könnyű megérteni, hogy miért "telik lassabban az idő" abban a koordinátarendszerben, ahol lassabban jár a fényóra. Képzeld el, mi lenne, ha lenne egy másik olyan jelenség, melynek van karakterisztikus ideje amit mérni tudsz, és ez máshogy módosul mozgó koordinátarendszerben, mint a fényóra karakterisztikus ideje. Ekkor tudod mérni a kettő eltérését egy adott koordinátarendszerben, és meg tudnád határozni ebből az abszolút sebességedet. A relativitáselmélet alapfeltevése pedig az, hogy ,árpedig kitűntetett koordinátarendszer nincs, minden koordinátarendszer ekvivalens, abszolút sebességek nem léteznek.

Remélem valamivel világosabbá tettem a témát. A konkrét képletét az idődilatációnak megtalálod a függvénytáblázatban, a levezetését pedig úgyahogy elmondtam.

Köszönöm a választ. Valami ilyesmire gondoltam én is, csak számszerűsítve, ami az igazi nehézség számomra. Azt hogyan? (a relativitáselmélettel való kapcsolatom nem sokkal mutat túl a "van"-on)

Az élettartamot az adott részecske belső ,,órája'' szerint kell értelmezni.

Itt jön be az idődilatáció: ha a részecske gyors ( márpedig gyors ), akkor ez az ,,óra'' a földi szemlélő szemszögéből NAGYON lassan jár.

( precízkedni nem volt kedvem )

Üdvözletem!

Egy ismeretterjesztő-könyvbéli olvasatélmény szerint a müonok az űrből képesek a földre lejönni. Valaki el tudná nekem mondani, hogy ez miért lehetséges? Az éltetartam 2_*10^-6 s , és gondolom a sztratoszféra magasságától kell kezdeni a vizsgálódást, ami 100km magasan kezdődik. Gondolom az idődilatációval van összefüggésben, de nem sikerült rájönnöm.

Könyvtári katalógus szerint úgy tűnik, hogy 1988-ban. Nem próbálod meg valamelyik könyvtárból hosszabban kikölcsönözni?