Elsőként a hatás-ellenhatásról. Igen, ha a bobos kísérletet elvégezzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a tömeg és a tehetetlenség fogalmak más értelmet kapnak.
A ható foton kilövésekor már van a visszahatás fele, a másik felét a visszafelé jövő foton okozza.
Nyilván, a meglökött test mint tükör "működik".
Az pedig, hogy nem a felületének hanem a térfogatának és a sűrűségének a függvénye a tükröző képesség nagysága arra utal, hogy nem csak a két test között pattogó fotonok okozzák a visszaható impulzus "nagyságát", hanem a térfogataikra ható hatással is kell számolnunk. Azaz két hatás együtt okozza.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy valóban át kell fogalmazni a hatás-ellenhatás törvényét és még néhány törvényt.
Másodikként a relatív mozgás leírása.
Feltételezve azt, hogy a megfigyelt és a megfigyelő között vákuum is lehet, így szélső esetre gondolva, vákuumban terjedő hatásra azaz a fényre alapozva végezhetjük el.
Így a fény terjedési tulajdonságai behatárolják a látott, azaz mérhető adatokat.
Nyilván érthető lesz az így keletkező probléma lényege, ha egy példával rávilágítunk.
Mondjuk legyen egy gyalogos futár aki minden körülmények között ugyanazzal a sebességgel halad egy koordináta rendszerben.
ha ez a futár elindul a v sebességével egy pontról ahol éppen történ valami, akkor nyilván csak x=v*t utat megtéve, azaz t=x/v idővel később tudósíthat az eseményről. Ezzel minden tudósítás, amelyről a v sebességű futár hozza az információt t=x/v késéssel érkezhet meg. Na most mondjuk azt amit a specrel. a koordináta rendszerünk minden pontjába ültetünk egy megfigyelőt akinek nem kell mozognia és ott helyben feljegyezheti az eseményt ahol és amikor történt.
De ilyen fizikailag nem lehetséges.
Ugyanis legyen a legtávolabbi megfigyelő és az esemény helye között C távolság, az esemény a v sebességgel mozgón következzen be..
Feynman a fényóra elvet ajánlotta. Érdemes ezt megnéznünk nekünk is.
Az elv az, hogy két,egymástól D távolságra lévő, egymással párhuzamos síkú tükör között, a tükrökre merőlegesen pattog a fény. (Lézerekben kilépés előtt is éppen így van, két tükör között a tükrökre merőlegesen pattog a fény.)
A pattogás irányára merőlegesen az egyik tükör síkjában mozogjon a megfigyelő! És éppen akkor haladjon el a visszaverő pont fölött amikor a közös síkjukból pattan vissza a foton.
Így a fotonnak a másik tükörig D utat kell megtennie, t idő alatt akkor a sebessége d=D/t a visszaverődési pont pedig v sebességgel mozogva V=v*t utat tesz meg. A foton pedig C=c*t utat a másik tükörig.
Azaz a C*C=V*V+D*D függvény felírható a fényutakra. Miután egy derékszögű háromszöget képeznek, ahol a két befogó hosszai D és V, az átfogó C hosszú.
Vagyis a c és v ismeretében az a sebesség amivel mozgónak látja a foton pattogást a tükrök rendszerében a megfigyelő
d=D/t sebességű.
Miután a C*C=V*V+D*D háromszög oldalak a "t" idővel osztva a sebességekre s c*c=v*v+d*d arányt adják, hiszen a két háromszög csak a skalár "t" időszeres arányú.. Használhatjuk ezt a háromszöget is.. ebből kifejezve a d sebességet d=gyök(c*c-v*v) alakot kapjuk.
ha pedig egy olyan ß szorzótényezőt szeretnénk képezni ami a megfigyelő rendszere és a megfigyelt rendszer közötti sebesség arányt számolhatóvá teszi,
akkor képezni kell a 1/ß=d/c arányt ..
Nos, akkor képezzük!
1/ß = gyök(c*c-v*v)/c 1/ß = gyök(c*c/c*c - v*v/c*c) 1/ß = gyök(1 - (v*v)*(c/c)) innen
ß=1/gyök(1 - (v*v)*(c/c)) a szorzótényező amit Einstein ßétának, Lorentz gammának nevezett (Lorentz a gamma jellel is jelölte, nem a ßéta jelet nevezte gammának.)
Na tehát ott tartunk, hogy a c sebességű fény közvetíti a mérésekhez az információt.
Azzal kezdtem a levezetést, hogy oda kellene ültetni minden pontba egy egy megfigyelőt.. és ez lehetetlen.
Így van tegyél bármit ugyanarra a helyre ahol még más is ott van. Például az asztal a helyén marad, de ugyanarra a helyre tedd a széket is.
Nem fog menni! Mellé, alá, fölé teheted, de ugyanoda nem.
Ezért akármilyen közel teszed mindig lesz az esemény és a megfigyelő között D távolság.
Ezért pedig minden mérési adatban ott lesz a D távolsággal járó a megtételéhez szükséges t idő.
Vagyis ahhoz, hogy akár távol, akár érintő közelségből megfigyelhess egy eseményt mindig el kell követned a ß arányú mérési hibát.
Ez minden mérésben benne van ahol a megfigyelt v sebességgel mozog.
|