Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Fórum: Vélemények egyetemekről, főiskolákról

  [1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]  

Szeretnél hozzászólni? Jelentkezz be.
[194] Maga Péter2010-09-29 10:24:35

Komolyan.

Előzmény: [192] Lagrange, 2010-09-29 00:27:50
[193] jonas2010-09-29 09:44:32

De naiv vagy te, Lagrange, hát persze, hogy előfordult. Most magyaráztuk el, hogy az egyetem nem válogathat abban, hogy kik járnak oda első évben, hanem csak a már odajáró hallgatók közül tudja a nem odavalókat rábeszélni, hogy inkább maradjanak ki, mert úgysem érnek semmit az egyetemmel. (Ez a matematikus szak, tehát a jó eset, az informatikusoknál két évvel később küldik el az esélytelen hallgatókat, mert ebből jön a pénz.) Ebből adódik, hogy az elsőévesek között minden előfordul, amit csak el tudsz képzelni, meg még több is.

Előzmény: [192] Lagrange, 2010-09-29 00:27:50
[192] Lagrange2010-09-29 00:27:50

Annyit jelent, hogy nem te választod ki, hogy mit tanítson neked az egyetem, hanem neked kell az egyetem követelményeinek megfelelni. Ha nem tetszik, nem tartod elég színvonalasnak, akkor lehet máshol tanulni. Ha meg úgy gondolod nincs ennél jobb az országban, akkor örülj neki, hogy oda járhatsz. Ha már itten mindenki orrba-szájba szidja az ELTE-t meg a BME-t akkor milyen a többi? Ha valamit hiányolsz a tananyagból, de szükségesnek tartod azt senki nem tiltja meg, hogy megtanuld önállóan.

Egyébként meg az egyetemek is tehetnek arról, hogy ilyen a színvonal... Ha nem vennének fel ennyi embert a fejpénz miatt, akkor talán más lenne a helyzet. Csak az a baj, hogy így most leginkább azok szívják meg, akik tényleg odavalóak lennének. De aki akar az azért így is tud fejlődni szerintem.

(egyébként ez a " két egymást követő szám szorzata páros " -ra történő rácsodálkozás komolyan előfordult matek szakon?:O)

[191] Maga Péter2010-09-28 15:28:50

,, (... )csakhogy az ilyen embereket egész egyszerűen nem kellene felvenni.''

Valóban nem kellene felvenni. Sajnos ma már az egyetemnek nem sok beleszólása van abba, hogy kit vesz fel. Nagyon jó például az építészeknek, akik csinálhatnak egy alkalmassági vizsgát. Valószínűleg elég jó a szak diplomáciája (a bolognai rendszert is elkerülték): szemmel láthatóan olyan társaságról van szó, amivel az oktatási kormányzatok valamiért nem tudnak kedvük szerint játszani.

Az a probléma, hogy amikor már bekerültek, akkor nem sok mindent lehet csinálni. Nem tudom, más egyetem hogyan oldja ezt meg, az ELTE-TTK Matematikus BSc-n szintfelmérőt kell írni a friss elsőéveseknek, és aki ezen nem teljesít elég jól, azt egy Bevezető matematika órára kötelezik. Az már a koordinálatlanság következménye, hogy miközben ezen az órán teljes indukcióról és indirekt bizonyításról tanul (ahogy azt kell, könnyen megérthető példákon keresztül), ugyanabban az időben más órákon ezeket nagyon durván használják. (Erre egy példa: az indukciót éppen szokják, első néhány négyzetszám összege, ilyesmi, közben véges matek órán olyan indukció kell a gráfos tételhez, amiben az indukciós feltevés úgy néz ki, hogy 'minden n-nél kevesebb pontú gráfra igaz az állítás'. Aki előző nap látta élete első indukcióját, pl. 2n>n, annak esélye sincs.) Ezeket a bevezető órákat nyárra nem lehet előrehozni, nagy kiszúrás lenne. Bevenni egy 0. évet... nem tudom, ki vállalná fel, hogy 'én adok az életemből az egyetemnek plusz egy évet, mert tudom, hogy nem vagyok elég felkészült'. Más nem jut eszembe.

Összességében én azt tartanám megoldásnak, hogy ne menjen egyetemre, aki nem elég felkészült (értelemszerűen egy embernek a felkészültsége attól is függ, melyik szakot veszi célba, de akkor mondjuk precízebben: ne menjen egyetemre matekos szakra, aki nem elég felkészült matematikából; más szakokra analóg módon). Jobb ha nem is akar, de ha akar, akkor se engedjék neki. És ezzel vissza is kanyarodok egy másik részéhez a hozzászólásodnak.

,,A gond nyilván ott kezdődik, hogy egy ilyen embernek hogy jut az eszébe, hogy matematikatanárnak menjen, és hogy lehetséges, hogy felvételt nyer.''

Szóval egyrészt a középiskola beszélje le róla, ne is jusson eszébe. Érthetetlen számomra, hogy hogyan lehetséges, hogy bizonyos emberek alkalmazott matematikusok, matematikai elemzők akarnak lenni, amikor a középiskolai matematika hatalmas frusztrációt kellett, hogy okozzon nekik. Talán ebből a szempontból nem ártana középiskolában szembesíteni a tanulókat igazi matematikai nehézségekkel. Frusztrálttá ne tegyük őket, de egy kis megrázkódtatás akár még hasznos is lehet. (Én például véres dolgoktól könnyen rosszul leszek. Kicsi koromban, amíg ezt nem tudtuk, anyukám ábrándozott róla, hogy orvos leszek. Volt pár rosszullétem, még ájulásom is, de sokkal rosszabb lenne, ha azután, hogy rengeteg időt, energiát ráfordítva az elsőéves boncolásokon kellene rájönnöm, hogy egy évet elveszítettem az életemből. Ja csak emberi vér, disznóölés no para, jó móka.:-)) És akkor jöjjön a másrészt. Ne vegye fel az egyetem. Feljebb a ponthatárokkal, ez mondjuk nem az egyetem döntése sajnos. De megkövetelni az emelt szintű érettségit, ezt már meg lehetne csinálni, ha valaki ezért megküzdene (azt gondolom, ezért nem is kellene nagyon küzdeni).

Előzmény: [190] Gubbubu, 2010-09-28 14:36:54
[190] Gubbubu2010-09-28 14:36:54

Na jó. Akkor bizonyára túloztam. Bizony örülök annak, hogy sok egyetemi tanár csinál olyan dolgokat is, mint te. Bárcsak nekem lettek volna ilyen tanáraim, ám ezzel kapcsolatban az első néhány évben a matematika szakon megismertek közül nekem egyedül Hermann Péterrel és Szilágyi Tivadarral voltak hasonló pozitív tapasztalataim, legalábbis másokra nem nagyon és nem is feltétlenül szívesen emlékszem (a harmadik-negyedik évtől kezdve már meglepően más volt a helyzet, de ez nem ide tartozik).

"De akkor ne felejtsük ki előle a középiskolai matematikaoktatást sem, amely matematikában teljesen inkompetens embereket elenged felsőfokú matematikai tanulmányok felé." - ezt nem egészen értem. Most hagyjuk, hogy a középfokú oktatás hogyan és miért nevel inkompetens embereket - e véleményben kétségkívül sokan osztoznak veled, többé-kevésbé én is - csakhogy az ilyen embereket egész egyszerűen nem kellene felvenni. Akármilyen is a középfokú oktatás, világos, hogy a fő gond mégis csak az egyetemen kezdődik. Az egyetemnek nem jó, ha matematikai analfabéták ülnek be a gyakorlatokra, a középiskolák ezzel a problémával nem tudnak mit kezdeni. Ha valakit nem érdekel annyira a matematika, hogy megtanulja a párosok összegzését, ehelyett kommunikációtanra akar menni, ez egy középiskolai tanár számára elfogadható nézőpont, még ha helyességén lehet is vitatkozni. A gond nyilván ott kezdődik, hogy egy ilyen embernek hogy jut az eszébe, hogy matematikatanárnak menjen, és hogy lehetséges, hogy felvételt nyer.

Bocsi a T/2-ért. Azért volt, mert védted azt az álláspontot, amit én elég elkeserítőnek tartok, szerintem érthető, miért használtam, de megsérteni nem akartam senkit, felejtsük el.

Előzmény: [189] Maga Péter, 2010-09-28 13:48:03
[189] Maga Péter2010-09-28 13:48:03

Nem igaz, hogy bunkóként használjuk, hogy rossz. Bárki megkérdezte tőlem, hogy mit értek az alatt, hogy rossz a csoport, egynek se mondtam, hogy az a bajom, hogy bunkók.

Nem igaz, hogy nekünk minden rossz. Vannak dolgok, amivel elégedettek vagyunk, gondolom, személye válogatja, melyikünk mivel. És egyébként ezt sem szoktuk elhallgatni.

Nem igaz, hogy a teendőnk véget ért, amikor valami rossz. Iszonyú keményen megdolgoztam például a tavalyi hallgatóimmal azért, hogy megtanuljanak dolgokat.

,,A csoport tulajdonságainak értékelése és magának a csoportnak az értékelése viszont két különböző dolog.'' Ezzel egyetértek. De nyugodj meg, ezt a rosszat a 'khmm. szubkultúra' képviselőinek többsége a csoport bizonyos tulajdonságaira érti, nem gondoljuk, hogy ezek a hallgatók egyenként vagy csoportban rossz emberek lennének. 'Ez a csoport rossz'-ból azt kivenni, hogy velük van bajom, és nem bizonyos tulajdonságaikkal... -- nos, ez talán egy kissé kényszerképzet.

,,Énszerintem, ha ez megeshetik, akkor inkább az egyetemi felvételi vagy felzárkóztató eljárás a "rossz", és sürgősen át kell gondolni.'' Természetesen. Ezekkel hatalmas baj van. De akkor ne felejtsük ki előle a középiskolai matematikaoktatást sem, amely matematikában teljesen inkompetens embereket (akik különben nyilvánvalóan értékesek, és valószínűleg egy csomó mindenben ügyesebbek is, mint matekban ügyes társaik) elenged felsőfokú matematikai tanulmányok felé. Újra iderángatva két egymást követő szám szorzatának paritását... ne kenjük ezt az egyetemi felzárkóztatásra (aminek a feladata a teljes indukciót, indirekt bizonyítást és társaikat megtanítani), ez egyértelműen a középiskolai matekórák sara.

A T/2-t meg nyugodtan kihagyhatnád, már csak illemből is. Én sem úgy írom, hogy azért ti se döngethetitek a melleteket a középiskolai teljesítményetekkel. Nem tudom, hogy csinálod, ezért nem mondom rád. Te sem tudod, hogy én hogy csinálom...

Előzmény: [188] Gubbubu, 2010-09-28 12:52:56
[188] Gubbubu2010-09-28 12:52:56

"A rossz egy bevett szó a magyar nyelvben."

Csoportokra azt mondani, hogy rossz, viszont pragmatikai szempontból egyáltalán nem tekinthető bevettnek, legfeljebb az (egyetemi) tanárok khmm. jellegzetes szubkultúráján belül.

"Akkor az nem rossz!" - már maga a motiválatlanság és fásultság az bizony rossz dolog. A csoport tulajdonságainak értékelése és magának a csoportnak az értékelése viszont két különböző dolog.

"Ha egy első féléves egyetemista (Mat BSc-n, potenciális tanárjelölt) nem érti, hogy két egymást követő szám szorzata miért páros, akkor az rossz." - Énszerintem, ha ez megeshetik, akkor inkább az egyetemi felvételi vagy felzárkóztató eljárás a "rossz", és sürgősen át kell gondolni. A diáknak pedig meg kell mondani, hogy sürgősen pótolja a hiányosságait. Ha erre utaló jelek nem láthatóak, akkor !esetleg! el lehet gondolkodni azon, hogy jövőre újra ismételje a tárgyat (de ebbe is számos körülmény belejátszhat).

Csak az a baj, hogy ti bunkóként használjátok azt, hogy rossz. Nektek minden rossz. Ha valami rossz, akkor a ti teendőtök véget is ért, ti már tenni semmit nem tudtok. Széttárjátok a kezeteket. - Rossz - . Rossz hát. Hozzáállásnak mindenképp az.

Előzmény: [187] Maga Péter, 2010-09-28 12:37:10
[187] Maga Péter2010-09-28 12:37:10

,,Kedvenc idézetem, amit sokszor hallottam professzorok beszélgetéseit hallva: "Jaj, ez a mostani egy nagyon rossz csoport". Egy egyetemi csoport lehet kis tudású (még), vagy kezdő ("gyenge"), vagy motiválatlan, vagy fásult, de a legritkább esetben lehet: rossz. Aki ilyet mond, attól azonnal megvonnám a habilitációját/diplomáját (szerencse, hogy nem én vagyok a közt. elnök).''

A rossz egy bevett szó a magyar nyelvben. További érdeklődésre ki lehet fejteni, mit értünk alatta. Meg különben se meséljük már be magunknak (másnak se), hogy ha egy csoport kis tudású, kezdő, motiválatlan vagy fásult, akkor az nem rossz! Ha egy első féléves egyetmista (Mat BSc-n, potenciális tanárjelölt) nem érti, hogy két egymást követő szám szorzata miért páros, akkor az rossz.

Előzmény: [183] Gubbubu, 2010-09-27 17:16:03
[186] Gubbubu2010-09-28 11:48:48

Ez mit jelent?

Előzmény: [185] Lagrange, 2010-09-27 22:56:30
[185] Lagrange2010-09-27 22:56:30

Csak hogy egy klasszikust idézzek:

"Az egyetem nem zöldséges!"

[184] Gubbubu2010-09-27 17:17:00

bocs, az "oktatás" szóra is kellene idézőjel, lefelejtettem ... :DDDDDDDDDDDD.

Előzmény: [183] Gubbubu, 2010-09-27 17:16:03
[183] Gubbubu2010-09-27 17:16:03

"Az elméleti pedagógia anyag kb egy féléves kurzusba beleférne, ráadásul ez nem egy elméleti műfaj, a gyakorlat sokkal többet ér és én inkább az alkalmazott pszichológiára tenném a hangsúlyt. De mindez csak kicsit segít azokon, akik rossz adottságokkal rendelkeznek."

Tehát megegyezünk abban, hogy az oktatást a jelenlegi "ismeretek" rovására (mert bővíteni nyilván elég nehéz lenne) alkalmazott órákkal, teszem azt gyakorlatokkal kellene bővíteni? Nem rossz ötlet!

Ami pedig az "adottságokat" illeti: ez kifejezetten antipedagogikus hozzáállás. Kedvenc idézetem, amit sokszor hallottam professzorok beszélgetéseit hallva: "Jaj, ez a mostani egy nagyon rossz csoport". Egy egyetemi csoport lehet kis tudású (még), vagy kezdő ("gyenge"), vagy motiválatlan, vagy fásult, de a legritkább esetben lehet: rossz. Aki ilyet mond, attól azonnal megvonnám a habilitációját/diplomáját (szerencse, hogy nem én vagyok a közt. elnök). A tanár dolga, hogy tanítson és ne az "adottságokon" keseregjen. A "rossz" csoportot is lehet és kell tanítani.

Aztán meg honnan tudod, hogy ki milyen adottságokkal rendelkezik? Szakpszichológus vagy? Á, dehogy. Könnyű a tanítási folyamat kudarcát "adottságokra" fogni (amelyekről egyébként egyáltalán nem bizonyított, hogy valójában léteznek-e), de a valóságban a dolog mindig kettőn múlik.

Előzmény: [182] Gubbubu, 2010-09-27 16:56:19
[182] Gubbubu2010-09-27 16:56:19

"Hidd el, nekem egyáltalán nem "hiányozna", ha nem tudnám, mi az a Schönenamm-Eisenstein-kritérium." - helyesbítek: hiányozna, de ha éppen ez érdekel, odaülök az internethez (könyvtárba stb.) és kb. egy óra alatt átnézem, miről van szó. De ehhez semmi szükség egyetemi képzésre, ahol rámkényszerítenek évente 100000, a munkámban teljességgelen mellékes jelentőségű és hasznosságú hasonló tételt, nagyjából értelmetlenül.

Előzmény: [181] Gubbubu, 2010-09-27 16:53:27
[181] Gubbubu2010-09-27 16:53:27

"A pedagógia hangsúlyozása a szaktárgyak rovására még sokkal súlyosabb szakmai hiányosságokat szülne."

Ugyan miféle "hiányosságokat"? Honnan "hiányozna" bármi is? Hidd el, nekem egyáltalán nem "hiányozna", ha nem tudnám, mi az a Schönenamm-Eisenstein-kritérium, és főleg nem hiányzik ez a diákjaimnak, mivel az energiám nagy része arra megy el, hogy megtanítom őket számolni meg néhány alapvető gondolkodási műveletre (bár szerintem ez se nagyon hiányzik nekik. :-) Mindegy :-) ). Semmiféle hiányosságról nincs itt szó, egy dogmáról van szó mindössze, amely feltételez valami ideális szellemképet a tanárszakosok számára szükséges hardcore matematikai tudásról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmiféle ilyesmire nincs szükség, de hogy az ezzel kapcsolatos attitűd alapos - akár hatástanulmányok szintjén is érdekes - revízióra szorul, azt határozottan állítom.

Előzmény: [180] Gubbubu, 2010-09-27 16:42:39
[180] Gubbubu2010-09-27 16:42:39

"Továbbá egy összefüggő rendszerré álltak össze, a kurzusok egymásra épültek eléggé jól. Tisztességesen megszervezték."

Akkor te nem az ELTE-n végeztél? Vagy lehet, hogy két teljesen eltérő ELTE-n végeztünk két párhuzamos univerzumban, melyek síkjai egy időre átmetszették egymást?

Nos, én csak néhány alapvető hibát sorolnék fel a tanárképzéssel kapcsolatban, amely az én időmben működött (1998-ban kezdtem):

1. A halmazelméleti és logikai képzés, amely az egész modern matematika alapja, a negyedik évben kezdődik el. Az alapfokú halmazelméleti ismeretekre természetesen addig is szükség van; nem baj, hát belenyomnak a kötelező elsőéves analízis blokkba egy, a középiskolás anyagtól nagyrészt teljesen idegen naiv halmazelméleti-logikai részt, amelyet a legtöbb hallgató idegenkedve fogad és teljesen eltávolítja őt az analízistől. Ez ugyan látszólag tükrözi a történeti fejlődést, de valójában nem felel meg az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladás alapvető pedagógiai elvének, ugyanis az oktatás a "naiv paradigma" követése ellenére teljességgel formalista, a logika világával való megismerkedés pedig nagyjából úgy ment, hogy kiadták házi feladatnak (szerencsére nekem nem okozott gondot, mert már korábbról ismertem az egészet, de kb. ketten voltak az évfolyamból, akik az első zh.-t kettesnél jobbra írták meg).

2. A szakmódszertani, az elemi matematikai és a véges matematikai képzés valamikor a harmadik évben kezdődik. Ennek mi az értelme? Nem lenne egyszerűbb az elemi matematikai részekkel rögtön a képzés elején indítani? Ezekbe integrálhatóak lennének az alapozó kurzusok (a "felzárkóztatás" meg hasonlók).

3. Az algebra és számelmélet, valamint az analízis előadásoknak semmi értelme addig, amíg a mértani sorozatokkal és más hasonlókkal nem barátkoztak meg a diákok az elemi matematika órákon. Az A+S és az Anal tudományt semmi hátrány nem érné azzal, ha megcserélődnének a didaktikai vagy az elemi matematikai órákkal, sőt. Teszem azt ha mondjuk megtanulnák "numerikusan" integrálni pl. a másodfokú függvényeket (például a félkört leírót) még az integrálos analíziselőadások előtt, hogy az integrálás ne a deriválttáblázat egyszerű bemagolását meg ne az érthetetlen szimbólumokkal való játszadozást jelentse, hanem kifejezetten látnák a "számolási" oldalát is a dolognak, azzal nem hiszem, hogy sokat vesztenénk.

És így tovább. Én ezt a káoszt mindennek nevezném, csak átgondoltságnak és tisztességes szervezésnek nem. Ráadásul én biológiával együtt vettem fel a matekot, és a három meg négyórás anatómia/kémia gyakorlatokat bizony nehéz volt az órarendbe integrálni. Amikor felvetettük három hallgatótárssal együtt a dékániban, hogy nem tudunk egyszerre három helyen jelen lenni, pedig szeretnénk, akkor megkaptuk a szokásos együttérző választ az első félév első hónapjában, hogy magánügy. Ezután sejthető, hogy mennyi motiváltsággal állt hozzá a Biol-X évfolyam ehhez az egész pénzéhes szarsághoz, amit "egyetemnek" neveznek (itt most a káromkodás helye, mellőzöm).

És akkor még az oktatás színvonalával kapcsolatos hiányosságokat nem is említettem. Az, hogy az analízis előadáson ledaráljuk a könyvet, az nem színvonal (ez a kritika most nem az előbb említett analízistanárra irányul, akit mindig is elég jó előadónak tartottam), és ha 50 tétel helyet 100-at darálunk le, önmagában az sem színvonalemelkedés (a színvonal az, amit Mezei csinált a gyakorlatokon).

Amit pedig a matematika tárgyakról mondtál, hogy a te attitűdöd teljesen más volt, nos, itt egy félreértés van. Én nem arról beszéltem, hogy nem szabad matematikát tanulniuk a tanároknak, hanem arról, hogy ez a képzés túlhangsúlyos és túlságosan (felülről) irányított. Nincs valódi lehetőség - az ún. "blokkok" vagy "minorok" jelentette álságos látszattal szemben - sem a szakosodásra, hogy egyéni képzési tervet állítson össze magának valaki: inkább függvénybűvész, inkább véges matematikus, vagy inkább szakdidaktikus akar-e lenni (horribile dictu hogy inkább matematikatörténész vagy -filozófus legyen?).

(A hallgatók gyakori lekezelését és az egész hóbelevanc iszonyú személytelenségét, futószalagszerűségét már nem is említem, ez csak hab a tortán.)

Előzmény: [179] Fernando, 2010-09-25 20:16:26
[179] Fernando2010-09-25 20:16:26

A matematika tárgyakkal szembeni attitűdöm teljesen más volt ezek szerint, én élveztem és fontosnak tartottam őket ezt tekintettem "igazi szakmámnak", a szakomban a matematika szerepelt. Továbbá egy összefüggő rendszerré álltak össze, a kurzusok egymásra épültek eléggé jól. Tisztességesen megszervezték. Voltak nehéz vizsgáim, néha kétségbe vontam, hogy ezekre az ismeretekre konkrétan szükség van-e, de soha nem bántam, ha valami tudományt is láttam. Ezeknek a tárgyaknak szemléletformáló jelentősége van, a matematika szak "képzés", tehát az ember más emberként jön ki --na ideális esetben persze-- mint ahogy bement, szemléletet ad.

Vitatható, hogy pl algebrából szükség van-e ilyen mélységekre. Talán a kevesebb több lehet: Pl a Kuros: "Felsőbb algebra", némi számelmélettel, ha azt a középiskolai tanár alaposan ismeri (ismerné..), többet érhet, mintha a gyűrűelméletet nem ismeri... :) Sajnos tapasztalom, hogy alapvető szakmai ismeretek hiányoznak a tanárjelölteknél. Szakmai háttér nélkül pedig nem látom értelmét a tanításnak. Másképpen szólva egy rossz matematika tanár "lefertőz" egy falunyi embert --bocsánat.

A félreértések elkerülése végett: Rólad egyáltalán nem feltételezem alapvető ismertek hiányát, de sajnos a többség esetében az elméleti pedagógia hangsúlyozása a szaktárgyak rovására még sokkal súlyosabb szakmai hiányosságokat szülne.

Az elméleti pedagógia anyag kb egy féléves kurzusba beleférne, ráadásul ez nem egy elméleti műfaj, a gyakorlat sokkal többet ér és én inkább az alkalmazott pszichológiára tenném a hangsúlyt. De mindez csak egy kicsit segíthet azokon, akik rossz adottságokkal rendelkeznek.

És ott a másik oldal, akik egyszerűen tehetségesek ebben, nem részesültek semmiféle elméleti pedagógiai képzésben, mégis elképesztően jól tanítanak, karizmatikus egyéniségek, egyszerűen ösztönösen jó az, amit csinálnak.

[178] Gubbubu2010-09-25 13:02:55

A "szónoklattanban" viszont egyetértünk, valami alapvető "beszédtechnikai", nyelvi képzés legalább jelzésszinten esetleg nem ártana. Persze régen a gimnáziumokban ezt megkapták a végzősök, de ma már valahogy más a helyzet. Ha legalább speci szinten megoldható lenne, már az is valami.

Előzmény: [173] Fernando, 2010-09-25 01:06:02
[177] Gubbubu2010-09-25 12:54:45

Éppenséggel ez a "matematikustanár" dolog származik olyanoktól, akik életükben nem láttak még gyereket, legfeljebb pár hallgatót, de azokat sem szívesen. Egy tanár attól matematikus tanár, hogy érdekli a szakmája (már ennek matematikai alapjai és nem csak a gyakorlata), és nem attól, hogy adminisztratív eszközökkel rákényszerítik erre a szerepre. Voluntarizmus ez a javából, jobban rá kellene bízni az emberekre, hogy mit akarnak tanulni.

Előzmény: [176] Gubbubu, 2010-09-25 12:50:09
[176] Gubbubu2010-09-25 12:50:09

A matematika tanár igenis legyen matematikus tanár - nem akarlak megsérteni, elnézést, de ez sajnos egy totális butaság. Nem te tehetsz róla, hogy ennyire elterjedt ez a nézet, és ezért is ne vedd sértésnek, nem téged akartalak lehülyézni. Ha bekerülsz bármelyik olyan "normális" (átlagos) iskolába, ami nem egyenlő a Fazekassal, akkor a nagy matematikusságodnak 0 hasznát fogod venni. Ez olyan, mint a "mindenkinek szükségletei szerint" volt egykor: valami nagyon szépen hangzik, de ha komolyan belegondol az ember, se teteje, se alja nincsen, közönséges dogma.

Ez nem jelenti azt, hogy egy tanár legyen hülye a matekhoz. Igenis értse a szakmáját mélyebben, sokkal mélyebben, mint a középiskolai anyag. Csak sajnos azzal, hogy megtanítanak neked 100 tételt teljesen összefüggéstelenül és futószalagrendszerben, és el kell végezned 90 olyan tök fölösleges órát, melynek nagy részéhez semmi affinitásod nincs, ezzel nagy valószínűséggel ezt nem fogják elérni.

Előzmény: [173] Fernando, 2010-09-25 01:06:02
[175] Gubbubu2010-09-25 12:44:04

Ez így van, ez azonban éppenséggel azt jelenti, hogy a pedagogikum alulhangsúlyozott, nem pedig, hogy túlhangsúlyos, vagyis épp az ellenkezője igaz. És ráadásul még az elmélet is kevés. Egyébként a matematikatanárok matematikát is csak elméletben tanulnak, de igazi matematikai problémákkal nemigen találkoznak egészen a szakdolgozat írásáig. Ennyi erővel a matematikai alapképzést is tök értelmetlennek nyilváníthatnám. Valamiféle elméleti képzés azért kell mindkettőből, szerintem a pedagógiai és tudománytörténeti tárgyakból túl kevés van a matek rovására, és ami matek van, az is jobbára értelmetlen, nem nagyon kapcsolódik sem a megelőző ismeretekhez, sem a későbbi munkához (bár vannak tanárok, mint pl. Freud R., aki kifejezetten igyekszik pl. a kapcsolódásokra figyelni, de a gond nem is feltétlenül a tanárokkal, hanem a tantervvel és az egész koncepcióval van).

Előzmény: [171] Maga Péter, 2010-09-24 22:46:00
[174] Fernando2010-09-25 01:17:26

"Azt a kb. 6 ped-pszi kurzust, ami egy tanárszakos hallgató tanulásra fordított idejének átlagosan kb. a 0.00001 százalékát képezi, holott egy normális egyetemen a 90 százalékot kellene képeznie"

Szvsz. mindkét állítás nagyon-nagyon szélsőséges!

Előzmény: [170] Gubbubu, 2010-09-24 12:03:49
[173] Fernando2010-09-25 01:06:02

Egyet kell értsek veled! Óvatosan fogalmazva kritikusan tekintek elméleti pedagógiai tanulmányaimra. Ez a kritika nem vonatkozik sem a szakmódszertanra, sem a pszichológiára. Azt gondolom, hogy a tanárképzésben első helyen a szakmai ismeretnek kell állnia. A matematika tanár igenis legyen "matematikus tanár" (Kalmár). Azt erősen vitatom, hogy mat-fiz szakon 1 százalék alatt van a ped-pszi-re fordított energia mennyisége, ilyen sohasem volt sztem. Továbbá értelmes és hasznos tárgyak sajnos kimaradnak a tanárképzésből, pl szónoklattan...

Előzmény: [171] Maga Péter, 2010-09-24 22:46:00
[172] Fernando2010-09-25 00:45:56

Nem ismerem a nevezett intézményt, de... Megértő tanárok? Mit értesz ez alatt? (Felveti a kérdést, hogy ki a jó tanár, ami nagyon messzire vezet. Sok értelmezése lehet: akit szeretnek a diákok; akinek a tárgyát szeretik a diákok; akinek a tárgyát tudják a diákok stb...)

"(másod) diplomát de nem túl nehéz iskolában" -nos, a diploma értékét nagyban meghatározza, hogy milyen nehéz volt megszerezni. Legalábbis én biztosan nem törekednék könnyen megszerezhető diplomára.

Előzmény: [169] Gloria28, 2010-08-20 15:41:42
[171] Maga Péter2010-09-24 22:46:00

Pedig világos, miről ír az idézett mondattal bevezett bekezdésben. A hallgatók pepszit csak elméletben tanulnak, igazi szaktanárokkal nem találkoznak. Így van vagy nem, ezt te sokkal jobban tudod, mint én. Azért egy keveset tapasztaltam én is, egy részét, ami most eszembe jut, megosztom.

Egyszer egy volt osztálytársam (azóta mat-fiz tanár) pszichológia előadására beültem, elsőévesek voltunk az ELTE-n, csak különböző szakokon. Egy fiatal nő tartotta (valószínűleg akkor egyszerűen csajnak neveztem, de az ember öregszik...), és tényleg mondott érdekes dolgokat, ugyanakkor arra is komoly összegben fogadni mernék, hogy gyereket még nem látott -- természetesen abban az értelemben, hogy nemigen dolgozott velük.

Ami keveset tanítottam, abban nagy segítségemre volt a matematikai felkészültség. Azok a dolgok is, amiket soha nem tanítottam, ezt közben is mindig tisztán éreztem. Szerintem lebecsülöd a többváltozós analízis előadásokat, jól jönnek azok:), még ha kevésbé látványosan is, mint a pepszi.

Előzmény: [170] Gubbubu, 2010-09-24 12:03:49
[170] Gubbubu2010-09-24 12:03:49

Kemény cikk, és számos megállapítása bizony megkerülhetetlen. Egy mondat azonban nagyon mellbevágott:"A pedagogikum szerepe a tanárképzésben túlhangsúlyos."

Nem is egészen értem, mit akar jelenteni ez, de így első hallásra óriási butaságnak hangzik. Azt a kb. 6 ped-pszi kurzust, ami egy tanárszakos hallgató tanulásra fordított idejének átlagosan kb. a 0.00001 százalékát képezi, holott egy normális egyetemen a 90 százalékot kellene képeznie, hogyan meri valaki is túlhangsúlyosnak nevezni? Laczkovichot nagyon jó embernek tartom, de kb. két éve tanítok középiskolában, és az ő többváltozós analízis előadásainak, valljuk meg, 0.0 százaléka volt hasznos a munkám során, ellentétben a pedagógiai órákkal.

Előzmény: [119] Maga Péter, 2010-01-28 10:56:29

  [1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]