A távíró


A távíró berendezés egyszerű, olcsó (mint a papír, toll). A lehető legegyszerűbb egydimenziós (soros) átvitellel működik. Morse olyan egyszerű kódrendszert talált fel (morzekód), amely megtanulható, emberi aggyal (megfelelő sebességhatárok között) kódolható, dekódolható (a kézíráshoz hasonlóan). Adáshoz elegendő egy nyomógomb, kapcsoló. Eredetileg a vevőoldalon óraművel húzott papírszalagra elektromágneshez kapcsolt íróeszköz rajzolja a vett kódokat; elegánsan megoldva a vett üzenet dokumentálását.
Távíró üzemmódú adatátvitelhez két állapotot megkülönböztetni tudó csatorna szükséges. Ez az OOK (On-Off Key, Make-Break), azaz ki-be-kapcsolós (egybites digitális) működés.
Az egyik, nyugalmi állapotot szünetnek (space), míg a másik állapotot jelnek (mark) is nevezik.
„Távírójel” alatt a távíróüzemmódban használt egyik állapotot (be, on, make) értjük, ellentétben a távírókódrendszer egy elemével, szimbólumával.
„Távírószünet” alatt másik állapotot (ki, off, break) értjük, ellentétben a távíró üzemmódú adás szünetével. A két állapot egymást váltja (nincs olyan, hogy két például szünet következik egymás után, mert az egy szünetnek számít).
Éppen az egymást váltó jelek és szünetek hosszának aránya a távírás lényege.
A két állapot közötti váltások nem akármikor követezhetnek be, az egyes állapotok fennmaradási ideje (hossza) csak egy elemi idő (T [s]) adott egész számú többszöröse lehet.
  • szünet 1, 3 és 7 elemi idejű, illetve akármekkora 7 elemi időnél nagyobb idejű lehet
  • a jel 1 és 3 elemi idejű lehet.
Alapértelmezettnek az 1:3:7 arányokat tekintjük.

képek forrása: http://kep.index.hu/1/0/207/2077/20770/2077061_339901a5e54148e8c60e1bc600be0ed6_wm.jpg és http://tds.ic.polyu.edu.hk/td/theme1/image/telex_e.jpg