Mathematical and Physical Journal
for High Schools
Issued by the MATFUND Foundation
Already signed up?
New to KöMaL?

Problem A. 580. (January 2013)

A. 580. Show that for every positive integer k and real number \varepsilon>0 there exists a polynomial p(x)=xn+an-1xn-1+...+a1x+a0 with real coefficients such that p(x) is divisible by the polynomial (x-1)k+1 and


\sum_{\ell=0}^{n-1} |a_\ell| < 1+\frac{(2+\varepsilon)k^2}{n}.

(5 pont)

Deadline expired on February 11, 2013.


Sorry, the solution is available only in Hungarian. Google translation

Az A. 574. feladat megoldásában a Tk(x) Csebisev-polinom abszolút értékét 1-gyel becsültük az \frac{2\ell}{n-1}-1 alakú helyeken, ahol 0\le\ell\len-1 egész szám volt:


  \left|a_\ell T_k\bigg(\frac{2\ell}{n-1}-1\bigg)\right| \le |a_\ell|.

Ez a becslés csak akkor lehet éles, ha \frac{2\ell}{n-1}-1 közel az +1 vagy -1 pontokhoz, vagy pedig a Tk valamelyik lokális szélsőértékéhez, ahol Tk(x) értéke szintén \pm1 (ez összesen k+1 pont a [-1,1] intervallumban), vagy pedig |a_\ell| kicsi, például 0.

A feladat megoldásához egy "ritka" polinomot fogunk konstruálni, aminek összesen csak k+2 nemnulla együtthatója van. (A polinom foka sokkal nagyobb lesz, mint k.)

Megoldás. Fel fogjuk használni az A. 574. feladat megoldásának több elemét, így a következő lemmát:

1. lemma. Ha a p(x)=x^n+a_{n-1}x^{n-1}+\ldots+a_1x+a_0 polinom osztható az (x-1)k+1 polinommal, akkor tetszőleges, legfeljebb k-adfokú q(y) polinomra

\sum\limits_{\ell=0}^n a_\ell \, q(\ell) = 0.

(A lemma bizonyítása megtalálható az A. 574. feladat megoldásánál.)

Legyen k és \varepsilon>0 rögzített; ezekhez szeretnénk a p polinomot megkonstruálni. Legyen \delta>0 és n egy nagy pozitív egész; ezeket majd később definiáljuk.

Legyenek -1=u_0<u_1<\ldots<u_k=1 azok a pontok, ahol a Tk Csebisev-polinom értéke \pm1: ekkor Tk(ui)=(-1)k-i. (Könnyű ellenőrizni, hogy u_i=\cos\frac{(k-i)\pi}{k}, de erre a képletre nem lesz szükség.) Minden i=0,1,\ldots,k-ra legen di az (az egyik) nemnegatív egész szám, ami a legközelebb van (n-1)\frac{1+u_i}2 számhoz, azaz


\left|d_i-(n-1)\frac{1+u_i}2\right|\le\frac12.

Ha


n>\max_{0\le i<k}\frac2{u_{i+1}-u_i}+1, (1)

akkor a di értékek különbözők: 0=d_0<d_1<\ldots<d_k=n-1. Ezen kívül legyen dk+1=n. A p(x) polinomot a következő alakban keressük:


p(x)=b_0x^{d_0}+b_1x^{d_1}+\ldots+b_{k+1}x^{d_{k+1}}

avagy, adi=bi, és minden i\not\in\{d_0,d_1,\ldots,d_{k+1}\} indexre ai=0.

2. lemma. (a) A b_0,b_1,\ldots,b_{k+1} valós számokat meg lehet választani úgy, hogy ne legyen mindegyikük nulla, és a p(x) polinom osztható legyen (x-1)k+1-gyel.

(b) A b_0,b_1,\ldots,b_{k+1} számok egyike sem lehet nulla, és a (b_0,b_1,\ldots,b_{k+1}) sorozat biztosan váltakozó előjelű.

Bizonyítás. (a) Legyen minden 0\lei\lek+1-re az xdi polinom osztási maradéka ri(x). Ez összesen k+2 polinom, mindegyikük foka legfeljebb k. Ezért a maradékok lineárisan összefüggnek: alkalmas b_0,b_1,\ldots,b_{k+1} számokkal, amelyek nem miond nullák, b_0r_0(x)+\ldots+b_{k+1}r_{k+1}(x)=0.

(b) Tegyük fel indirekte, hogy a (b_0,b_1,\ldots,b_{k+1}) sorozat nem váltakozó előjelű: valamelyik j indexre bj és bj+1 azonos előjelű, vagy egyikük 0. Lehetséges, hogy vannak szomszédos nulla értékek a sorozatban; olyan j-t válasszunk, amikor bj és bj+1 valamelyike nem nulla.

Legyen h(x)=(x-d_0)\ldots(x-d_{j-1})\cdot(x-d_{j+2})\ldots(x-d_{k+1}). Ez egy k-adfokú polinom, amire alkalmazhatjuk az 1. lemmát:


\sum\limits_{i=0}^{k+1} b_i\, h(d_i) = \sum\limits_{i=0}^n a_i\, h(i)
= 0.

A baloldalon kettő kivétellel minden tagban h(di)=0. A maradék két tagban h(dj) és h(dj+1) egyike sem nulla, és azonos előjelű. A bj és bj+1 együtthatók szintén azonos előjelűek, és nem mindettő nulla. Az összegben tehát egy vagy két, azonos előjelű nemnulla tag van, így az összeg nem lehet nulla, ellentmondás. Ezzel a lemmát igazoltuk. \Box

(Megjegyzés. Az is igaz, hogy a p(x) polinom konstans szorzótól eltekintve egyértelmű, de erre szintén nem lesz szükségünk.)

Most már van egy p(x) polinomunk, ami osztható a (x-1)k+1 polinommal. A p(x) polinomot végigosztva bk+1-gyel elérhetjük, hogy an=bk+1=1 legyen. A váltakozó előjel miatt ekkor b_k,b_{k-2},\ldots pozitív, b_{k-1},b_{k-3},\ldots pedig negatív lesz.

Az A. 574. feladat hasonlóan legyen


q(x) = T_k\left(\frac2{n-1}x-1\right).

Az 1. lemma szerint


\sum\limits_{i=0}^{k+1} b_i q(d_i) =\sum\limits_{i=0}^n a_i\, q(i) =0,

avagy, átrendezve,


\sum\limits_{i=0}^k (-b_i q(d_i)) = b_{k+1}q(d_{k+1}) = q(n).
(*)

A di számokat azért választottuk így, hogy q(di) "közel" legyen (-1)k-i-hez. Ezt most pontosabban megbecsüljük.

Az i=0 és i=k esetekben q(d0)=q(0)=Tk(-1)=(-1)k, illetve q(dk)=q(n-1)=Tk(1)=1.

Minden 1\lei\lek-1-re a Tk polinomnak lokális szélsőértéke van az ui helyen, ezért Tk'(ui)=0. Ezért van olyan \varthetai>0 szám, hogy 1\lei\lek-1 és |x-ui|<\varthetai esetén |Tk(x)-Tk(ui)|<\delta|x-ui|. Ha n-et olyan nagynak választjuk, hogy


n> \frac1{\min(\vartheta_1,\ldots,\vartheta_{k-1})}+1, (2)

akkor


\left|\Big(\tfrac2{n-1}d_i-1\Big)-u_i\right| =
\tfrac2{n-1} \left| d_i-(n-1)\tfrac{1+u_i}2 \right| \le
\tfrac2{n-1} \cdot \tfrac12 = \tfrac1{n-1} < \vartheta_i,

és


\big|q(d_i)-(-1)^{k-i}\big| =
\left| T_k\Big(\tfrac2{n-1}d_i-1\Big)-T_k(u_i)\right| \le
\delta \left| \Big(\tfrac2{n-1}d_i-1\Big)-u_i \right| <
\tfrac{\delta}{n-1}.

Ha

n>1+\delta,(3)

akkor |q(di)-(-1)k-i|<1 minden i-re, ezért q(d_0),q(d_1),\ldots,q(d_k) sorozat váltakozó előjelű, és


|q(d_i)| > 1-\tfrac{\delta}{n-1}.

Még szükségünk lesz q(dk+1)=q(n) felső becslésére is. Az A. 574. feladat megoldásából is tudjuk, hogy Tk(1)=1 és Tk'(1)=k2. Ezért van olyan \psi>0, hogy 1\lex\le1+\psi esetén Tk(x)<1+(1+\delta)k2(x-1). Ha


n>1+\frac2\psi,  (4)

akkor tehát


q(n) = T_k\left(1+\frac2{n-1}\right) < 1 + (1+\delta)k^2\cdot\tfrac2{n-1}.

Az (*) azonosság baloldalát alulról, a jobboldalt felülről becsüljük. A baloldalon minden tag pozitív, ezért


\sum\limits_{i=0}^k (-b_i q(d_i)) = 
\sum\limits_{i=0}^k |b_i|\cdot |q(d_i)| \ge
\Big(1-\tfrac{\delta}{n-1}\Big) \sum_{i=0}^k |b_i| =
\Big(1-\tfrac{\delta}{n-1}\Big) \sum_{i=0}^{n-1} |a_i|,

illetve


q(n) < 1 + (1+\delta)k^2\cdot\tfrac2{n-1}.

Tehát


\sum_{i=0}^{n-1} |a_i| <
\frac1{1-\tfrac{\delta}{n-1}} \sum\limits_{i=0}^k (-b_i q(d_i)) = 
\frac1{1-\tfrac{\delta}{n-1}} q(n) <
\frac{1 + (1+\delta)k^2\cdot\tfrac2{n-1}}{1-\tfrac{\delta}{n-1}}.

Már csak a feladatbeli alakra kell rendeznünk ezt a becslést.


\frac{1 + (1+\delta)k^2\cdot\tfrac2{n-1}}{1-\tfrac{\delta}{n-1}} =
\frac{(n-1) + 2(1+\delta)k^2}{n-1-\delta} =
1 + \frac{2(1+\delta)k^2+\delta}n
\cdot\left(1+\frac{1+\delta}{n-1-\delta}\right)

Válasszuk \delta-t olyan kicsinek, hogy


2(1+\delta)k^2+\delta \le (2+\tfrac\varepsilon2)k^2

teljesüljön, például legyen


d=\frac{k^2\varepsilon}{k^2+1}.

Ezután válasszuk n-et olyan nagynak, hogy


1+\frac{1+\delta}{n-1-\delta} < \frac{2+\varepsilon}{2+\tfrac\varepsilon2},

is érvényes legyen. Ezt is elérhetjük, ha


n > (1+\delta)\left(\frac4\varepsilon+2\right).   (5)

Ekkor tehát


\sum_{i=0}^{n-1} |a_i| < 
1 + \frac{2(1+\delta)k^2+\delta}n
\cdot\left(1+\frac{1+\delta}{n-1-\delta}\right) <
1 + \frac{(2+\tfrac\varepsilon2)k^2}{n} \cdot \frac{2+\varepsilon}{2+\tfrac\varepsilon2}
= 1 + \frac{(2+\varepsilon)k^2}{n}.

A becsléseink akkor érvényesek, ha (1)-(5) mindegyike teljesül. Ez csak véges sok, csak a k-tól függő alsó korlát az n-re.


Statistics:

0 student sent a solution.

Problems in Mathematics of KöMaL, January 2013