 Kedves Rizsa,
érdekelne, mi volt az a megjegyzés, amelyre hivatkozol. Nekem nem volt lelkierôm végignyálazni az érdekes matekfeladatokat. A dologról az a véleményem, hogy igenis ti vagytok a fontosak, a nem-gyöztesek.
Néhány történelmi adalék:
Tardos Gábor (aki nem tudja, kicsoda, nézzen utána, a 80-as években pl 3 vagy 4 Schweitzer verenyt nyert) harmadikos korában megnyerte a specmat OKTV-t, aztán negyedikben nem indult.
Herczeg János, aki megcsinálta a Berzsenyi matektagozatát -- az említett Tardos Gábor pl. odajárt, meg a jónevü Kós Géza is -- mondta, hogy neki tanárként minimális köze van ahhoz, ha egy ügyes tanítványa megnyer egy versenyt. Arra büszke, ha sokan jutnak tovább.
Amikor még volt Szovjetunió és ôk voltak a legjobbak a Nemzetközi Matekolimpiákon, akkor náluk az volt a rendszer, hogy egy gyerek csak egyszer menjen olimpiára. (Utána foglalkozzon komoly matematikával, ne a gyerekek homokozójában garázdálkodjon.)
Az egyik legelismertebb magyar matematikus, Szemerédi Endre (a rengeteg számtanpélda mellett jó lenne, ha a tisztelt fórumosok tudnának arról, hogy pl. ô meg más magyar matematikusok miket csinálnak) középiskolás korában sehol se volt a versenyeken. (Igaz, hogy akkor még nem volt belôlük ennyi.) Nem tudom, hogy ha ma lenne diák, akkor nem menne-e el a kedve a matematikától.
Egyébként Szép Karácsonyt és Boldog Új Évet!
|
