Fórum: Ősrobbanás

EZ kissé demagógia:

"A következő lépésben képzeljünk el egy olyan anyagi gömböt, amelynek felülete tökéletesen sima, alakja deformálhatatlan, ami azt jelenti, hogy abszolút kemény. Egy ilyen gömb egy és oszthatatlan! Áthatolhatatlan és sérthetetlen felületén semmi anyagi nem áramolhat ki, és be. Ez a gömb definíciószerűen egy anyagi szubsztancia. "

Ez az egész a képzelet szüleménye, ebből később levezetni a valós világra vonatkozó dolgokat... Ha ebből majd kijönnek a newton törvények stb, az nem lenne rossz, de akkor ne használj fel semmilyen "kimért" törvényszerűséget a makroszkópikus világból.

A fizika és kémia olyan "axiómákra" támaszkodik, amiket először kimértek halál pontosan (pl. newton törtvények). Matematikában működne a dolog, ott sokféleképpen el lehetne indulni. Elképzelhető lesznek "ősaxiómák" amikből minden következik: atomok, élet stb... de hát ez elég távoli álom....

Magánkiadásba mennyibe fájt kiadni a könyvét?

A Világegyetemben minden tömeggel rendelkező "valami" vonz minden más tömeggel rendelkező "valamit". (Newton.) Ergo, az Univerzum nem lehet statikus...

Én azon gondolkoztam el, hogy azt a távoli objektumot (galaxis), aminek a fénye most ér ide és amelyről azt állítják (Natgeo tv), hogy az univerzum peremén helyezkedik el, akkor mi igazolja, hogy nincs még távolabbi galaxis aminek a fénye még nem ért ide, és mivel nem észleljük, úgy gondoljuk nincs is.

Másik kérdésem: Hogyan állapítják meg a távoli objektumtól (galaxis) ide érkező fény fényévét, egyáltalán honnan tudják az út hosszát?

Figyelembe veszik azt, hogy a fény útjának megtétele során görbülhet a különböző galaxisok gravitációs terében?

Remelem, hozzaszol majd valamelyik fizikus. Roppantul kivancsi vagyok erre az Einstein oriasi hibat kovetett el dologra. Azert az o eredmenyeit azota atneztek paran.

Az Ősrobbanás fizikai szemlélete ugyanúgy ütközésben van a "természetes" logikával, mint a relativitáselméleté. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az ellenérzés sokakban azért indukálódik, mert az "alapok" mindkét elméletben erős kívánnivalót hagynak maguk után. Vigyáznunk kell kijelentéseinkre! Hogy mire gondolok? Például gyakran olvasható az a valótlan megállapítás, hogy Hubble fölfedezte a Világegyetem tágulását. Ez ellen ő tiltakozna a legjobban, és csupán azt vállalná magára, hogy mérései alapján csak arra a következtetésre jutott, hogy a kozmikus vöröseltolódás mértéke az általa lefolytatott mérési tartományban egyenesen arányos a távolsággal. Megjegyezném, hogy a mai napig nem sikerült kétségtelenül eldönteni, hogy mi a kozmikus vöröseltolódás valóságos kiváltó oka. A magam részéről felelősségem teljes tudatában kimerem jelenteni, hogy az Ősrobbanás eseményeinek halmaza üres. Aki részletesebben akar látni, bővebben kíván tájékozódni, látogasson el newcosmology.eu elnevezésű honlapunkra. A fenti honlapon található egy pályázat, amelyet mindenkinek a figyelmébe ajánlok: egy egyszerű feladat, amelyet Einstein nem volt képes megoldani. A megoldást definícióval pótolta, amivel óriási hibát követett el, és amit a fizika ma is szenved. Ezért született meg a speciális relativitás elmélete. Várom reagálásaitokat! Egy korrekt, szigorú logikát követő, építő jellegű beszélgetés, vita kibontakoztatásán fáradozom.

Igy van. Teljesen altalanos gorbult teridoben pedig az igaz, hogy minden pontban valaszthato olyan koordinata-rendszer, melyben a terido lokalisan (vagyis a pont egy kicsiny nyilt kornyezeteben) sik (ez a Minkowski eset), ekkor pedig ervenyes ebben a kicsiny tartomanyban a specialis relativitaselmelet.

A tagulo Univerzum eseteben szerencsenk van, mert letezik olyan koordinata valasztas (az un. egyuttmozgo koordinata-rendszer), melyben az egesz terido globalisan is sik lesz, na ebben a rendszerben ervenyes a fenysebesseg allandosaga es annak tul nem lephetosege.

Most már értem:

Nagyjából, két dimenzióra leképezve tehát arról van szó, hogy meg kell különböztetni két rácspontban elhelyezkedő test távolságának változását, (ha csak a rácsállandót növeljük, vagy csökkentjük), attól a változástól ,mikor a testek a rácspontokhoz képest is elmozdulnak.

Kösz! Így már sokkal érthetőbb.

Nem igaz, amirol te beszelsz, az a specialis relativitaselmelet, amiben a terido (mint 4-dimenzios sokasag, amiben a reszecskek mozognak) sima, un. Minkowski metrikaju (a metrika valamilyen ertelemben a gorbultseget jellemzi). Az altalanos relativitaselmeletben a terido gorbulhet, sot idoben "nyulhat" is, igy irjuk le a tagulast. Meg kell kulonboztetni az ebbol a nyulasbol szarmazo sebesseget (ami tehat minden reszecskere ugyanugy igaz) attol, ami ehhez kepest relative jelenik meg ket test kozott. A fenysebesseg allandosaga es tul nem lephetosege az utobbira vonatkozik, ami nyilvan megegyezik a valodi fizikai sebesseggel akkor, ha a ter nem gorbul vagy nyulik idoben, altalaban viszont nem.

Ez azt jelenti, hogy a tér az inflációs időszakban a fénynél gyorsabban tágult, vagyis két pont egymástól mért sebessége nagyobb volt, mint a fénysebesség.

Jó, legyen, de a relativitáselmélet szerint a tér által szállítot anyag tömege a fénysebbeség közelében végtelen nagyra nő, miből fedezte ezt az Univerzum , mikor az energiája véges, és mint tudjuk, energia nem keletkezik a semmiből?

Nem beszélve arról, hogy az idő irányának meg kellett fordulnia, az anyag menetirány szerinti hossza pedig negatív értéket vett föl, a lassításkor ugyanez játszódott fordítva le. Hogy maradt meg a galaxisok szerkezete?

A kvantummechanika nanovilágában ezek a dolgok "simán" végbemennek, de galaxisnyi léptékben is?

Azt értem, hogy ha a fény 13 milliárd évet utazott felénk, akkor a most észlelt objektum nem lehet jelenleg 13 milliárd fényévre tőlünk.

A kérdésem lényege nem ez volt, hanem:

Miért nem ért oda az idézett objektumból 1500 millió év alatt a fény arra helyre, ahol az a hely volt, ahol most mi vagyunk.

Vagy , ha nem abba az irányba indult el, hanem úgy találkoztunk vele, mint a légvédelmi rakéta a repülővel, tehát kereszteztük az útját, hogy tudott a Tejútrendszer teljes anyaga 13 milliárd év alatt ugyanannyi utat megtenni, mint a fény?

Nem igaz az, hogy a tagulas uteme (es ennek megfeleloen az egyes pontok egymastol valo tavolodasi sebessege) nem mehetett a feny sebessegenel gyorsabban. Epp ellenkezoleg! A korai Univerzumban vegbement un. inflacios idoszak soran idoben exponencialis tagulas tortent, ekkor az Univerzum egyes pontjai a feny sebessegenel gyorsabban tavolodtak es igy egymasnak a kauzalis horizonton kivuli tartomanyaba jutottak (ez magyarazza pl. a horizontproblemat).

Ennek megfeleloen egyaltalan nem igaz az, hogy 750 millio eves koraban a Vilagegyetem 2*750 millio fenyev atmeroju volt, sot, meg azt sem lehet mondani, hogy a kauzalis horizont ilyen meretu volt, mert ez az eszmefuttatas nem veszi figyelembe a ter tagulasat.

Szó szerinti idézet (www.hirek.csillagászat.hu/korai-vilagegyetem/20060915-legosibbgalaxis.html):

"...Ez azt jelenti, hogy a felfedezett rendszer a most detektált fényt mintegy 13 milliárd évvel ezelőtt bocsátotta ki, amikor a Világegyetem kora a jelenlegi életkorának mindössze 6%-a volt, alig 750 millió évvel az Ősrobbanás után..."

(Tehát, ez az objektum 13 milliárd évvel ezelőtt nézett így ki.)

Ugyanez az eszmefuttatás olvasható ezen kívül még számos helyen a neten, Stephen Hawkins, Martin Reevs, ( a neveket lehet, hogy híbásan írtam, vagy nem is jól emlékszem), és még sok kiváló kozmológus műveiben.

A kérdésem mégegyszer:

Az Univerzum, tekintve, hogy a fénynél gyorsabban semmi nem haladhat, 750 millió éves korában max 2x750 millió fényév átmérőjű lehetett.

Tételezzük fel, hogy A és B pont ekkor, a lehető legnagyobb, tehát 1500 millió fényév táolságra volt egymástól, tehát a fény útja 1550 évnél nem sokkal tovább tartott volna.

Annak az agyvelőnek az anyaga, ami most észleli ezt a fényt, és elgondolkozik ezen a dolgon, mégis hogy került ennek a fénynyalábnak az útjába?

Vagy másképp, mit csinált a fény közel 13 milliárd évig, miért nem ért B-be?

Ha nektek van igazatok, és nem így kell számolni, akkor miért írják mindenhol az ellenkezőjét?

Ha az idézett iromány mond igazat, akkor miért költik fél évszázada a dollármilliókat ennek igazolására, (pl. Hubble-távcső), holott szembeötlő az ellentmondás.

Vagyis ha én feladok egy levelet Budapesten Nyíregyházára, aztán elutazok Pekingbe, a címzett pedig másnap felhív telefonon, hogy megkapta, akkor nem kell azon meglepődnöm, hogy a Peking-Nyíregyháza út a postának egy hét. :D

Nem igaz az, hogy ha ma a tavolsag 13 milliard fenyev, akkor a foton utja 13 milliard evig tartott. A kovetkezo allitasokat kell figyelembe venni:

A ter az ido (2/3)-ik hatvanya szerint tagul, vagyis ervenyes, hogy ha ket pont kezdeti tavolsaga R₀, akkor egy kesobbi t idopontban a tavolsag

R(t)=R₀^.(t/t₀)^2/3.

Jonne meg egy konstans tavolsag is additivan, de azt el lehet hanyagolni, ha milliard evekrol van szo.

Ha nem tagulna a ter, akkor az R₀ tavolsagot a feny =R₀/c ido alatt tenne meg. Mivel a ter tagul, ezert a kovetkezo egyenletet kell megoldani -ra:

ahol az a(t) fuggveny a skalafaktor novekedeset irja le idoben, vagyis a(t)=R(t)/R₀.

Én nem tudom, ezért kérdezem:)

Az asztrofizikusok, azt állítják, hogy ha egy csillagot vizsgálunk, nem azt látjuk ami most történik vele, hanem ami akkor történt vele, amikor az a fénynyaláb elhagyta, amit távcsövünk , és szemünk észlel. Ez eddig logikus is.

A problémám ezzel az, hogy a relativitás elmélet szerint a fény állandó sebességgel halad függetlenül az őt kibocsájtó objektum sebességétől, és semmilyen anyag nem érheti utol, aminek a nyugalmi tömege nagyobb nullánál, még egy elektron is csak durván a 75 százalékára tud gyorsulni, (ha jól tudom). Márpedig a galaxisoknak , ha nem is, de egy kicsivel nagyobb a tömegük nullánál.

Namármost, ha az a bizonyos foton elindult A-ból B-be, és a két pont távolsága mondjuk 1 millió fényév volt, akkor oda is ért volna 1 millió év alatt, ha nem tágult volna ki a tér. de mivel tágult, egy kicsivel több idő kellett hozzá.

Ha mondjuk a foton nem B felé vette az irányt, akkor mégis a Föld hogy keresztezte az útját, hogy előzte be "oldalról"?

Hiszen, ha a B-ből időközben B', lett, az AB távolság elhanyagolható a maga 1 millió fényévével az AB' 13 milliárd fényévnyi távolságához képest, igy az ABC háromszög majdnem egyenlőszárúnak mondható, ami azt jelenti, hogy az AB' szakasz durván egyenlő a BB' szakasszal.

Az odáig tendben van, hogy a tér tágult nagy sebességgel, de miközben tágult, magával vitte az anyagot is, méghozzá felfoghatatlan mennyiségű, és tömegű anyagot.

Hogy bírt lépést tartani az anyag a térrel, vagy a fénnyel?

"a két pont mai távolsága a mérések szerint durván 13 milliárd fényév, akkor a mai felfogás szerint az a foton, amit a távcső észlel 13 milliárd éve utazik felénk."

ez biztos így van??

Ha valaki érti a kérdésem lényegét, és tudja a választ, megköszönném, ha felvilágosítana.

Üdv, mindenkinek!

Azért nyitottam ezt az új témát, mert a fórumon fizikáról is szoktak társalogni, és régóta foglalkoztat egy kérdés:

Ha azt a helyet, amit most a Föld foglal el a térben A ponttal jelölöm , és a Hubble-távcső által észlelt valamelyik nagyon-nagyon távoli galaxis kezdemény középpontját B-vel, és a két pont mai távolsága a mérések szerint durván 13 milliárd fényév, akkor a mai felfogás szerint az a foton, amit a távcső észlel 13 milliárd éve utazik felénk.

Az Univerzum tágul, tehát a két pont sokkal közelebb volt, akkor amikor ez a bizonyos foton elindult erre a felfoghatatlan ideig tartó "kirrucanásra".

Ha A és B pont távolsága akkor, amikor elindult a foton, mondjuk 1 millió fényév volt, akkor hol "csavargott" ez a foton 12,999 milliárd évig?

Az Univerzum két végpontja közötti távolság a fénysebbességnél nagyságrendekkel nagyobb ütemben nőtt, és utána "hirtelen" lelassult, vagy sokkal réggebbi a Világegyetem, és netalán állandó nagyságú, vagy a fénysebbsseg nem állandó, vagy...?

Vagy egyszerűen, jelenleg a két pont a 13 milliárd fényévhez képest irdatlan távolságra van egymástól, és 13 milliárd évvel ezelőtt volt 13 milliárd fényévnél nem sokkal kisebb távolságra egymástól?

Ezek súlyos ellentmondások.