Fórum: Ősrobbanás

Kedves Alma! Nagyon jó a megközelítésed! Attól függetlenül, hogy bizonyos részekre nem térnék ki, áttétesen a fotonok által elveszett, tőlük "elkobzott" energia megjelenik a kozmikus sugárzás részecskéinek energiáiban, és az elbomlott protonok (antiprotonok), elektronok (pozitronok) általuk termelődnek újjá. Megjegyezném, hogy nincs egyetlen fotonból álló rendszer, és nem létezik olyan helyzet, hogy az semmivel sem hat kölcsön. Nem lehet kiemelni a Világegyetemből semmilyen anyagi állapotot, ez az eljárás nem valósítható meg, ugyanakkor természetellenes és tudománytalan. A foton frekvenciája adott időközönként igenis, megfeleződik!

A dilemma pedig kategorikusan fölvetődik, hogy kinek van igaza? A kozmikus vöröseltolódás kétségtelenül megfigyelt jelenségének melyik elmélet jelöli ki a valósághoz közelálló okát? A kérdést igenis konkrétan föl kell tenni: tágul-e a Világegyetem vagy nem? Mivel ez tudományos szempontból közel sem mindegy! Minden erőfeszítésem arra irányul, hogy az Ősrobbanás ok-megjelölése téves, így ezt a teóriát újra alapos vizsgálat alá kell vetni! Ugyanakkor figyelembe kell venni minden tudományos szempontból számba jöhető magyarázatot. Ebbe a kategóriába sorolom az általam fölvetett (több szempontból közel sem új) lehetőséget is, amelynek, ha első ránézésre nem is tűnik úgy, de rendkívül stabil bázisa van.

Van olyan kísérlet, aminek a kimenetelére mást mond az elméleted, mint az eddig elfogadott elméletek?

Következő kérdés: vegyünk egy rendszert, amely csak egyetlen fotonból áll. A környezetében semmi nincs, semmivel sem hat kölcsön. Állításod szerint a foton frekvenciája adott időközönként megfeleződik. Mi lesz a foton impulzusával és energiájával? Nem létezik energia és impulzusmegmaradás? Nincs a térnek eltolás invarianciája? Vagy netán az időben folytonosan keletkeznek bizonyos részecskék, melyek elviszik az impulzust és energiát?

Ha jól tudom, az elméleted szerint a fény sebessége függ az iránytól, de ezt a Michelson-Morley-kisérlet nem tudta kimutatni, mert a fény a két tükör közötti utat oda-vissza ugyanannyi idő alatt teszi meg, mint mikor állandó sebességgel számolunk. Szerinted az odaút és a visszaút megtételéhez szükséges idő különbözik. Ezt le is vezeted, matematikailag működik is. De hol a bizonyíték? A geocentrikus modell is, bár elég bonyolult volt, működött matematikailag, és sokáig tartotta magát még a távcső feltalálása után is.

"Természetesen csak miután matematikailag meghatároztuk a fény felezési idejét, amiben ez a világkép a vöröseltolódás kiváltó okát jelöli!"

Ezt kérlek fejtsd ki részletesebben, még ilyen hajnali órában is felkeltette érdeklődésemet! :)

Véleményem szerint pedig nagyon sok helyen fölbukkan az "ellentmondás"! Az egyértelmű, hogy a megfigyelések és azok eredményei tényekként kezelendők! De csak azok. Nem értem azon kijelentésedet, hogy "hiba a tágulást a vöröseltolódással azonosítani,..."! A "kozmikus vöröseltolódás" egy hatalmas jelentőségű megfigyelési tény, míg a "Világegyetem tágulása" egy hipotézis. Hogyan lehet egy tényt egy hipotézissel azonosítani? Megjegyzem, hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás szükségszerűen jelen van egy, a végtelen kiterjedésű, stacionárius állapotú Univerzumban is. Ugyanis a folyamatosan sugárzó (keletkező és megszűnő) csillagok által kisugárzott energiának valahova el kell "szivárognia", ugyanakkor egy energiaszinten folyamatosan jelen kell lennie. És ez nem más, mint a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás. Számításokkal minden tökéletesen levezethető! Meghatározható a galaxisok távolsága, kiszámolható a Világegyetem anyagi sűrűsége, a Hubble-állandó, stb. Természetesen csak miután matematikailag meghatároztuk a fény felezési idejét, amiben ez a világkép a vöröseltolódás kiváltó okát jelöli!

Örülök, hogy otthon vagy a témában. Én a gimnázium óta nem nagyon foglalkoztam fizikával. Elmosódó emlékeim azért az "éter" szóra még mindig gyorsan ráasszociálják a "Michelson-Morley-kísérlet" szókapcsolatot (általában nem ennyire jó a memóriám, de itt biztosan arról van szó, hogy tetszett az alapötlet). Éppen ezért bőven lehet, hogy valamire rosszul emlékszem, bár a wikipedia erejéig azért ellenőriztem magam. Emiatt kérek fizikusoktól megerősítést, nem azért, mert társakra van szükségem (a Goldbach-sejtésről szóló topikban könnyen ellenőrizheted, hogy nem kérek visszaigazolást, amikor a tudomány elfogadott álláspontját a saját területemen védem).

A következő mondatot a [23]-as számú hozzászólásodból másolom. "A relativitás elve sem állja meg a helyét, ami az inerciarendszerek egyenértékűségét jelenti, mivel a természet, az Univerzum igenis kitüntet egy- és csak egy vonatkoztatási rendszert."

A 19. század végén a citált kísérlet éppen azt célozta meg, hogy a Föld sebességét megmérjék éppen ezen az Univerzum által kitüntetett vonatkoztatási rendszerben. Végeredményként azt kapták, hogy a Föld sebessége ebben az Univerzum által kitüntett vonatkoztatási rendszerben 0. Mindig 0, hónaptól, naptól függetlenül.

Számomra nem világos, hogy hogyan lehet ez érv a [23]-ban tett, és most újra iderángatott kijelentésedre.

Sehol sincsen ellentmondas, tenyekrol irok, amikor a megfigyeleseket emlitem es ezen megfigyelesek leirasararol beszelek ugy, mint modellrol.

Megjegyzem, hogy hiba a tagulast a voroseltolodassal azonositani, tekintettel arra, hogy mas megfigyelt fizikai jelensegeket is tagulasi modellel lehet megmagyarazni (pl a kozmikus mikrohullamu hattersugarzas es annak fluktuacioi).

Kedves Péter! Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy szkeptikus légy. A newcosmology.eu honlapon található anyag csak bemutatásra szól, hogy van ilyen. Abból csak az a személy tud levonni mélyenszántó következtetést, aki nyitott, és alaposan benne van a témában. Az eddig megjelent öt könyvemből már bővebben lehet tájékozódni, de az igazi kapcsolat megtalálása az egyes részek, még inkább az egyes tudományágak között, nem egyszerű. Az oktatóanyag, a maga közvetlen nyelvezetével, most készül. Bízom abban, hogy hamarosan indulhatnak tanfolyamaink, ahol egyedülálló szemléletmódot alakíthatunk ki - mindenekelőtt - a fiatalokban.

Kedves Péter! Az M-M-kísérlet nem cáfolat, hanem érv a kijelentéseimre. Otthon vagyok a témában. Még akkor sem, ha társra találtál. Egy biztos: az M-M-kísérletnek rendkívüli jelentősége van, de csak annyi következtetést szabad levonni belőle, amennyit az keretei között megenged.

Kedves Geg! Ne haragudj, de ellentmondó amit írtál. Azt írod: "A tér tágulása valóban tény..." stb. Utána számomra sokkal szimpatikusabban azt hozod tudomásunkra: "Természetesen ez egy modell, amit nem kell elfogadni, de tudni kell olyat mutatni, ami a megfigyelt jelensége(ke)t hasonlóan jól leírja." Ha a tér tágulása valóban tény, akkor értelmetlen a vita. Ténnyel szemben nincs érv. Viszont továbbra is állítom: "a tényként való közvetítés az olvasók félrevezetése!" Rendelkezem egy olyan alternatív modellel (számításokkal, levezetésekkel), amely a rendelkezésünkre álló kísérleti eredményeket természetes módon értelmezni tudja, miközben kapcsolatot teremt a fizika más ágaival, valamint ott is megoldását látjuk egyéb meg nem oldott problémáknak. Eddig megjelent könyveimben utána lehet nézni. A magam részéről egyre nagyobb megdöbbenéssel nézem, hogy kiemelkedő tudósok miként tévedhettek el ennyire! A probléma megoldása a kozmikus vöröseltolódás valódi okának megjelölése. Egyet kell értened: nem mindegy, hogy a Világegyetem tágul vagy nem! Számomra már régen bizonyított, hogy nem.

Kedves Nandori Otto,

A ter tagulasa valoban teny, szamtalan megfigyeles tamasztja ala, hogy kozmologiai skalan a galaxisok tavolodnak egymastol (ezt a megfigyelest nevezzuk ugy, hogy a ter tagul). Az altalanos relativitaselmelet keretein belul a ter tagulasat sikeresen le lehet irni a skalafaktor novekedesevel. Termeszetesen ez egy modell, amit nem kell elfogadni, de tudni kell olyat mutatni, ami a megfigyelt jelensege(ke)t hasonloan jol leirja.

Kedves Geg! Te is tudod, mi a különbség a kozmológiai tények (a megfigyelések számszerűsített, rendkívül sok elemet fölsorakoztató fáradtságos munkával elért mérési eredményei) és a kozmológiai hipotézisek (a jelenségek lehetséges, feltételezett kiváltó okai) között. A "tér tágulását" te tényként közvetíted, mint egy, a valóságban kétségtelenül létező fizikai folyamatot, egy univerzális megnyilvánuló természeti jelenséget. Holott ez csak egy hipotézis, egy számításba jöhető lehetséges ok. Az Ősrobbanás elmélete ennek igazságán, valóságtartalmán - ami még közvetetten sem bizonyított - áll vagy bukik. A tényként való közvetítés az olvasók félrevezetése!

De igen.

Már bocs, de mik ezek a rendkívüli eredmények?

A speciális relativitáselmélet megmagyarázott korábban érthetetlen jelenségeket. Nem világos, hogy a newcosmology-honlapon található eszmefuttatásaidat milyen kísérlet vagy megfigyelés igazolja vissza.

Meglehetős szkeptikus vagyok, főleg látva ezt az éter cuccot. Kimérték, nincs ilyen.

Valami fizikus javítson ki, de... a Michelson-Morley-kísérlet erre simán rácáfol, nem???

Nem értek veled egyet, mert általában csak két modell futhat igazán egymás mellett párhuzamosan. Például a világmodellek esetében a kozmológiai vöröseltolódás értelmezése szerint: Táguló Világegyetem vagy Stacionárius - Ciklikus Világegyetem. Igenis el lehet jutni a fizika, a természet végső anyagi alapjáig, ilyen szempontból a Világegyetem igenis megismerhető. Szerintem létezik a Mindenség Elmélete. Az biztos, hogy ebben már keményen benne van a filozófia is, a filozófia meg szinte már vallás.

Szerintem a "demagógia" nem egy szerencsés kifejezés! Inkább a gondolat újszerűségének hatása alá kellett volna kerülnöd, és rácsodálkozni az igazságértékére. A valóság fölfedezése is a képzelet szüleménye. Minden fölfedezés a képzelet szüleménye. A semmiből vagy inkább a mindenségből fölbukkan valami homályos dolog, ami majd letisztul, majd olyannyira letisztul, hogy törvény lesz belőle, mert igazságértéke annyira kidomborodik. Ha azt állítom, hogy ezek az oszthatatlan gömbök a Világegyetem végső szubsztanciái, akkor látnom kell a következményeit, ismernem kell az emberiség, a tudomány eredményeit, hogy képes legyek összevetni, egyeztetni, megfeleltetni, hogy összecsengés van, vagy ellentmondás. Így lehet valamiről eldönteni, hogy az jó, hamis vagy ellentmondásos. A kutatások és megfigyelések eredményeitől, azok alkalmazásától, nem szabad megfosztani a kutatókat. Ezt nem várhatod el! Az "ősaxiómák" fogalmat most hallom először, nem rossz elnevezés! Hát tekints elméletemre, hogy azok "ősaxiómákat" fogalmaznak meg. Cáfold meg, hogy nem így van. Előre bocsátom, nehéz lesz, mert negyven év vizsgálata rendkívül sok eredményt hozott a számomra. Matematikai konstrukcióban pedig mindenképp elcsúszik a dolog, de nehogy azt hidd, hogy olyan "sokféleképpen el lehetne indulni"! Csak egy ésszerűt mondj a sokból, hogy te hogyan indulnál el? Ha valaki véletlenül rábukkan az "ősaxiómákra", akkor olyan kutatási eszközrendszerhez jut, ami rendkívüli eredményességet hoz. Számomra ez már a rendkívüli eredmények által bizonyítottan megtörtént.

Az ötből melyiket?

Honnan tudod, hogy a gravitációs törvény valódi jellege milyen az Univerzumban? Ez egy olyan kölcsönhatás, aminek még nem tudják konkrétan az okát. Vannak eredményeink, nem is kicsik, de az erőtörvény további pontosítása még elkerülhetetlen. Az Univerzum tehát lehet "statikus", ami nem azt jelenti, hogy kozmológiai képében abszolút változatlan. Jellegében, minőségében való változatlanságról beszélhetünk csak.

Az az állítás, hogy egy galaxis az "Univerzum peremén" helyezkedik el, semmi nem igazolja. Vannak olyan galaxisok, amelyeknek a fénye még nem ért ide. Amelyeknek meg már ideért, lehet, hogy némelyike már nem is létezik, vagy ha igen, jelentősen módosult formában. A kérdésed nagyon jó! A kozmológiai távolságok meghatározása bizony rendkívül kemény dió. A legegyszerűbb a vöröseltolódás mérése, aminek alapján a távolság már aránylag könnyen és pontosan meghatározható, de az éppen favorizált elmélet is behatárolja, hogy szerinte milyen messze helyezkednek el a galaxisok. Az egyik jelentős "probléma" éppen akkor jelentkezett, amikor az Ia szupernóvák távolságát sikerült a vöröseltolódástól függetlenül meghatározni és azok távolabb helyezkedtek el, mint ahogy az Ősrobbanás elmélet azt várta. Ezért lépett be a gyorsulva tágulás hipotézise, ami egy újabb folt az elméleten. Az én elméletemben fölállított képlet helyes távolságot jósolt meg, nem szorult korrigálásra. Kis és közepes kozmológiai távolságokon nem jelentős a fény "görbülete" a különböző galaxisok gravitációs terében - viszont az effektust igen sokszor vizsgálják, figyelembe veszik, és jelentős következtetéseket vonnak le belőle. Távoli galaxisok sok esetben csak a gravitációs lencsehatás miatt érzékelhetők műszereinkben.

Igen, Einstein eredményeit átnézték páran, és elég sokan kritizálták, volt aki óvatosabban (Jánossy Lajos), volt, van aki keményebben (jómagam), volt aki rendkívül durván (egy cikk címe: Einstein a fizika réme. De ma már egyre több hír jelenik meg, olyan címszó alatt, hogy Einstein tévedett. Én csak azt állítom, hogy 100 évre zsákutcába vitte a fizikát. A fény terjedésére kényszerzubbonyt húzott, amikor definíciószerűen rögzítette, hogy sebessége minden irányban és inerciarendszerben "c". A relativitás elve sem állja meg a helyét, ami az inerciarendszerek egyenértékűségét jelenti, mivel a természet, az Univerzum igenis kitüntet egy- és csak egy vonatkoztatási rendszert. Most már csak azon lehet elgondolkodni, hogy miért nem lehet egykönnyen cáfolni a relativitáselméletet, ha még az alapelvei is ennyire hibásak?

A mai fizikusok hihetetlen összegeket költenek részecskegyorsítók építésére, hogy megleljék a Mindenséget leíró egységes elmélet bizonyítékait. Ez lenne az M-elmélet, mely reményeik szerint minden ismert jelenséget modellezne, tehát minden tartományban érvényes lenne. E felől vannak kétségeim. Szerintem a világ nem megismerhető, hiszen részei vagyunk, így nem tudjuk teljes egészében vizsgálni.

Egy elmélet, ha nem képes előre leírni a rá érvényes tartományban az eseményeket még hozzávetőleg sem, az nem nevezhető elméletnek, bármily szép is legyen.

Ezzel lehetne vitatkozni. A newtoni gravitacio helyes? A 19. szazadban ugy tunt, hogy igen, de aztan nem tudott elszamolni (peldaul) a Merkur perihelium-precessziojaval. Az altalanos relativitaselmelet ezzel ellentetben tokeletesen leirja, nem is beszelve meg szamtalan mas jelensegrol. Megis, szingularis pontokat josol a fekete lyukak belsejeben, es nem is tud arrol, hogy mi az a hatarozatlansagi elv. Akkor most helyes elmelet vagy sem?

Nem sok ertelme van arrol beszelni, hogy egy elmelet/modell "helyes-e", csak arrol, hogy milyen ervenyessegi tartomanyban ad (ha egyaltalan kepes ra) megfelelo joslato(ka)t.

Végtelen sok, a Világot leíró modell működik matematikailag, de csak egy lehet helyes. E modell megalkotásán fáradoznak a fizikusok. Ez csak akkor sikerülhet nekik, ha a fizika nem kimeríthetetlen, mint a matematika. Megismerhető-e a világ? Létezik-e a Mindenség elmélete? Ez már inkább filozófia.