 Kedves Lajos bácsi! Amíg visszaérkezel válaszolok.
A "Fizikások válaszoljanak" topic-ban összegyűjtöttem kb. 40 pontba azokat az információkat amiket a fotonokról és hatásaikról tudunk.
A fotonról nem tudjuk, hogy egy darabban, vagy egy picin térfogatban lévő felhőben sok-sok darabkában terjed-e.
Azt viszont tudjuk, hogy a közegekben az egyes atomok közötti vákuumban sugárzással terjed, éppen úgy mint a testek közötti vákuumban.
Azaz nincs vezető közege, amolyan piciny lövedék módjára terjed.
Azaz a sebesség amivel egy közegen áthalad, az kicsit csalóka. Ugyanis mi azt látjuk, hogy a közegbe egy ponton belép és egy másik ponton kilép. A két pont közötti távolságot elosztjuk azzal az idővel ami elmúlt a belépés és a kilépés között.
Abból, hogy csak a közeg határának síkjára merőleges irányú belépés és a túloldalon szintén merőleges kilépés esetén halad egyenes vonalban a belépési és kilépési pont között, már gondolhatnánk, hogy az eltérő szög esetén tapasztalt irányváltozásnak oka van.
Mégpedig az atomról-atomra, helyesebben az egyik atom elektronjáról a másik atom elektronjára való átlépés-átsugárzás szöge függ a beesési szög irányában lévő részecskék elhelyezkedésétől.
Azaz például a gyémántban a nagyon szabályos elhelyezkedésű rácspontokon lévő szénatomok elektronjai között a belépési és kilépési pont között csak cikk-cakk útvonalon haladhat a foton. Azaz több mint kétszer hosszabb utat kell megtennie a cikk-cakk útvonalon a méréshez használt két pont között.
Nyilván ha a fény sebessége állandó, akkor a hosszabb úthoz, hosszabb idő tartozik.
Ezzel viszont a be és kilépési pont közötti távolsággal számolva a tényleges cikk-cakk úthossz helyett, csak 124 000 km/s sebességet kapunk.
Vagyis látszólag 2,4-szer lassabban halad a gyémántban mint a vákuumban.
Persze ha összevetjük a rácspontok közötti irányok szögei menti lehetséges út hosszot (a cikk-cakk út hosszát) az áthaladási idővel, akkor a fénysebességre c=3e8 m/s sebességet kapunk.
Vagyis nem lassult és kilépéskor sem gyorsult a fény.
Van-e tömege?
A testeket, de általában az anyagot a kölcsönhatásai alapján érzékeljük különböző tulajdonságokkal rendelkezőnek.
A tömeg is ilyen tulajdonság amit csak akkor érzékelhetünk, ha a tömegre jellemző kölcsönhatást érzékeljük.
Ha nem ér el hozzánk a hatása, akkor lehet az, hogy látjuk, de mint tömeget nem érzékeljük.
Egy példával élve, egy ablakon át nézve, nem tudunk megkülönböztetni egymástól egy testet és egy jó hologramot.
Mindkettő úgy látszik, mintha lenne tömege, de nem érzékeljük.
A fényben terjedő fotonok sebessége pontosan akkora, hogy ha ki is lépne belőle a testekre jellemző hatás, ez is csak fénysebességgel távolodhatna tőle, azaz a hozzánk képest mért sebessége nulla lenne.
Vagyis a hatás állna hozzánk viszonyítva, azaz soha nem érkezhetne el hozzánk.
És bár Einstein is egy időben azzal magyarázta a fény elhajlását gravitációs téridő görbületben, hogy tömege van, számunkra még sincs tömege olyannak ami fénysebességgel mozog hozzánk viszonyítva.
Na és ha áll a fény?
Az az anyag ami ki fogja sugározni a fényt, nagyobb tömegű, mint a kisugárzás után.
Azaz úgy is mondhatnánk, hogy amíg az anyagban van a foton, addig tömeget okoz, amint kilép eltűnik a tömege.
Egyébként pedig ahhoz, hogy kölcsönhatást okozhasson még csak tömegének sem kellene lennie. Bőven elegendő lenne az eltalált test megmozdításához az is, ha a test térfogatán eltérő sebességűvé tenné az idő múlását a haladásának irányában.
Hiszen ha csak a hőmozgással egymást lökdöső atomokra, molekulákra gondolunk, azonnal belátható az, hogy ha az ide-oda mozgásukat az egyik irányban gyorsítjuk, a másik irányban lassítjuk, akkor ezzel a test atomjai saját magukat löknék a sugárzás irányával megegyező irányba.
Ugyanis a gyorsítás az időegységre eső sebesség változás. Ami legalább két módon létrehozható: 1. az állandó időegység hossz mellett a két oldal között eltérő nagyságú erőhatással 2. Mindkét oldalon azonos nagyságú erő esetén a két oldalon eltérő sebességű időegység hosszal.
Vagyis a fotonok áramának, azaz a fénynek akár csak idő lassító hatással is elegendő lenne rendelkezniük a test gyorsulásának létrehozásához.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy: Hogyan lassíthatná egy foton áramlás az időt?
Egyszerűen!
Példaként fogjuk a táskánkat és forgassuk meg magunk körül vízszintes síkban szél mentes helyen.
Nyilván beáll egy egyensúly a légellenállás stb. és az erőforrásunk képessége között. Vagyis egy adott sebesség elérésére és megtartására leszünk képesek.
Tekintsük ezt a forgási periódust időegységnek.
Most menjünk ki erős szélbe és úgy forgassuk a táskát!
A szélirányban nem fog annyit "rásegíteni" a forgásra a szél, mint amilyen nagyon fékezni fogja a forgást a túloldalon, azaz a széllel szembeni oldalon.
Ennek az az oka, hogy a légellenállás nem egyenesen arányos a sebességgel valamint még az is, hogy a gyorsított oldalon rövidebb, a lassított oldalon hosszabb ideig tart az elmozdulás.
(folyt.köv.)
| 
=(1-(v/c)2)0,5 függvény szerinti, mondjuk úgy, hogy: hosszkontrakció. 