Fórum: Matematikus-fizikus viccek, sztorik

Ez erre emlékeztet:

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt: "Kérem, mondja el őszintén véleményét arról, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal végződött, mert:

o Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".

o Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".

o Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".

o Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".

o Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".

o Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a "kérem".

o Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

- Mikor átlagos egy matekdolgozat eredménye? - Ha az átlag e és pí között van.

- Milyen az átlagos matektanár? - Szigorú monoton nő.

Az elsős kisfiú kérdezi matematikus apukájától: - Apu, hogy kell írni a nyolcast? - Hát fiam, pont úgy, mint a végtelent, csak forgasd el pí/2-vel...

Nagyon jók!! :-D Csak az elsőt ismertem.

Ez mindhárom nagyon jó!!!!! :DDD

Tényleg nagyon jók, ezek a kedvenceim :) Nekem innen a konvergens mozgólépcső tetszett a legeslegjobban; el is határoztam, hogy el fogom mondani minden ismerősömnek, aki képes megérteni! De csak élőszóban, látni akarom az emberek reakciós arckifejezését :)

Egy öreg háromszög (Matematikai tanmese)

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, igy szólt szögeihez:Menjetek szögeim számegyenest látni." Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsuzott tölük. Ök meg fejükbe nyomták hatványkitevöiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvüen interpoláltak. Egyszercsak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ök azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus elörántotta törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sen volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezös alakokon kersztül, mig egy sötét, dölt sikban lévö koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört irt le hatalmas köriveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették öt a számlálóban, majd a nevezöben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörü, aranyos gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom igy szólt: "Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecilia kezét". Lett nagy öröm, átrendezés, hét perioduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, mig a fiatalok közös nevezöre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták öket.

Megy egy függvény a sivatagban, és szembe jön egy szabály. Azt mondja a szabály: - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Nem félsz tőle, hogy lederivállak? - Nem. - Hát az hogy lehet? - Én vagyok az e^x-en. De persze a szabály, aki lenyegében egy differenciáloperátor volt ismerte a viccet és jót nevetett. Mert ő volt

Rendőrkomoly.

Egyszer egy bűnügyi? rendőri? szóvivő azzal bizonyította a büntetés-végrehajtási intézményekben folyó nevelőmunka hatékonyságát, hogy a felderített bűntetteknek csak az egyharmadát követik el a visszaesők.

Nyilván a bűntettek kétharmadát olyanok követik el akik csak egyszer bűnöznek; a maradék egyharmad meg csak visszaesik.

Kedves Fórumolók!

Olyan humoros történet jutott az eszembe, melynek olvastán feltehetőleg Ti is rekeszizomgörcsöt kaptok majd. Egyszer matekfakton az egyik osztálytársamnak a Dedekind-féle szeletalkotást kellett definiálnia. Osztálytársam magabiztosan kijelentette, hogy ez nem más, mint az, hogy a húr a kört két körszeletre bontja. És nem értette, miért tör ki az osztály egetverő kacagásban! A tanárnő is a térdét csapkodta nevettében, osztálytársam pedig értetlenül bámulta a naplóban díszelgő hatalmas elégtelent a neve mellett.

Humoros, nem?

Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula

Kedvenc történetem: Két matematikus elmegy a kocsmába, és közben arról beszélgetnek, hogy az átlagember mennyire tudja a matekot. Az egyik azt állítja, hogy semennyire, a másik pedig azt, hogy igenis, tudja. Hirtelen a második elmegy hátra a WC-k felé, és közben észrevétlenül magához inti a pincércsajt. Azt mondja neki: - Kedveském, néhány perc múlva kérdezünk magától valamit, nem fogja érteni, de azt kell rá válaszolnia, hogy xköbperhárom. Rendben? A pincérnő bólint, a matematikus pedig visszamegy a barátjához. Újra felveszik a beszélgetés fonalát, és azt mondja a másiknak: - Figyelj, egyszerűen el lehet dönteni ezt a vitát. Itt van ez a pincérnő, kérdezzünk tőle valamit. Ha tudja, nekem van igazam, ha nem, akkor neked. Oké, odaintik a nőt, és megkérdezi tőle az, aki beszélt vele korábban: - Kedveském, meg tudná mondani, hogy mennyi az xnégyzet integrálja? - Természetesen, xköbperhárom. - Köszönöm, csak ennyi volt, nyugodtan mehet a dolgára. A másik matematikus pedig fogja a fejét bánatában, mire a távozóban levő pincérnő visszaszól a válla felett: - Plusz konstans.