Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Fórum: Fizikások válaszoljanak

  [1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]    [11]    [12]    [13]    [14]    [15]    [16]    [17]    [18]    [19]    [20]    [21]    [22]    [23]    [24]    [25]    [26]    [27]    [28]    [29]    [30]    [31]    [32]    [33]    [34]    [35]    [36]    [37]    [38]    [39]    [40]    [41]    [42]    [43]    [44]    [45]    [46]    [47]    [48]    [49]    [50]    [51]    [52]    [53]    [54]    [55]  

Szeretnél hozzászólni? Jelentkezz be.
[873] Zilberbach2012-05-14 11:54:21

Jól érzed, tényleg nem vagyok meggyőzve. Természetesen egyetlen, a fizikához valamennyire is értő ember sem tagadja a Doppler-hatás jelenségét, az úgy működik ahogy Te leírtad. Azonban sokan állítják, hogy ezen fölül még létezik a sebesség okozta időlassulás is, amin az ikerparadoxon alapul. Ez valóban nehezen fölfogható és kezelhető jelenség, de vannak erre utaló jelek.

Előzmény: [872] Gézoo, 2012-05-14 09:23:39
[872] Gézoo2012-05-14 09:23:39

Kedves Zilberbach!

Úgy érzem, hogy nem volt eléggé meggyőzőek az iker-paradoxonnal kapcsolatos eddigi magyarázataim.

Azt írtad, hogy:"Próbáld meg elképzelni: a gyorsan utazó testvérnél sokkal kevesebb villanás tud megtörténni, mint az itt maradt testvérnél. Ez az iker-paradoxon lényege: lelassul nála az idő."

Nos, nem csak elképzeljük, de fizikailag mérjük is a kevesebb villanást. Nyilván tudod, hogy a megszámlált villanásoknál kevesebb villanást egyik iker sem küldhet a másik felé. A megszámláltak pedig a relativisztikus Doppler függvénye szerinti sűrűséget és számot mutatják. Nem többet és nem kevesebbet.

Bizonyára azt is tudod, hogy a fény elöl az oda és vissza út során nem tud "megszökni" egyik iker sem, mert ha még lehagyhatná is a másik iker felől érkező fényt, akkor is találkozna vele a visszaút során.

Tehát a megszámlált villanások garantálják a mérés helyességét.

A mérési tapasztalatból pedig azt is tudjuk, hogy ha két villogó megfigyeli a másikat, akkor a villanások száma egyezik mind addig amíg egyenletes sebesség mérhető köztük és egyenlő gravitációs térerősségben vannak.

Azaz bármilyen más eredményt adó gondolat kísérlet, csak a fizikai tényekkel ellentétes eredményt adhat.

És miután akár egyetlen mérési módszer is elegendő egy gondolat kísérlet helyességének megcáfolásához, a rel.Doppleres mérés ezt a cáfolást elvégezte és elvégzi minden nap millió számra.

Azok a neves tudósok pedig, akik ennek a kísérleti bizonyíték sornak ellenére állítják, hogy az iker-paradoxon létező jelenség, csak azt bizonyítják az állításukkal, hogy nem rendelkeznek a szükséges és elégséges minimális ismerettel az ikerparadoxon tekintetében. Ez pedig felveti azt a gyanút, hogy a relativitás többi részét is az iker-paradoxonhoz hasonló tájékozatlansággal véleményezték.

Előzmény: [868] Zilberbach, 2012-05-13 20:53:53
[871] Gézoo2012-05-13 22:44:38

Sajnos, az erőméréssel még csak a 10-14 [N] nagyságrendnél tartunk. Idő méréssel pedig a hordozható "atomórákkal" a femto és atto másodperceknél. Azaz elegendően hosszú időszakasz alatt a különbség felhalmozódása további nagyságrendekkel javítja a különbség mérhetőségét. Egy nap például 24*3600=86 400 másodpercével mindjárt négy nagyságrenddel pontosabb különbség mérést tesz lehetővé. Ha pedig a gamma rezonátorokat (lézereket) is sikerül stabilizálni, akkor pedig 10-21 és 10-24 [sec] elérésével újabb nagyságrendekkel pontosabb atomórákat fognak készíteni. Ezekkel pedig már simán elérhető a 10-27 [sec] felbontás, 10-30 [sec] felbontással pedig mm-es magasságkülönbség okozta gravitációs tárerősség különbséget is ki tudunk majd mérni.

Előzmény: [867] Zilberbach, 2012-05-13 19:32:01
[870] Gézoo2012-05-13 22:30:51

A hullám "esése" felvetésed is nagyon érdekes.

Einstein korában a kronométerek heti pontossága elérte az egy másodpercet. Nyilván abban az időben a számítások pontossága sem sokkal haladta meg a pár tizedes jegynyit. Ezért igazából nem fair a mai több száz jegy pontosságú számoló eszközökkel ismert eredményeket összevetni azzal, amit Einstein ismerhetett.

Az ikrek kérdésében is jó a felvetésed! Valóban ha lassabb lenne valamelyikük a másiknál akkor kevesebbet sugározhatna..

Na de a rel.Doppler adta frekvencia mérést széles körben használjuk, az autókban éppen úgy mint a pici és nagy repülőkben, a rendőrségi sebességmérőkben, vagy akár a meteorológiai méréseknél. Sok millió alkalmazás ellenőrzött eredményéből tudjuk, hogy a távolodó lassult frekvenciája éppen úgy lassult mint a távolodó ikertesó órájának lassultságából adódó frekvencia.

A közeledőnél úgyszintén szimmetrikus a gyorsult frekvencia. Ezért biztonsággal kijelenthető az, hogy egyik iker sem tud úgy lelassulni, ahogy azt mi már mérések milliárdjaiból ne ismernénk.

Azaz a lentebbi "paradoxon cáfolat" fizikai tényen alapul.

A gyorsulás hatásának kitett test akár szabadon esik, vagy áll a gravitációban, valamint erőhatás alatt áll a gyorsuló rakétában egyaránt ugyanazon időlassulást tapasztalja. De ez teljesen más okból történik mint az egyenletes (állandó) sebesség okozta varphi=arccos(v/c) ami tetejében teljességgel szimmetrikus jelenség, a gyorsulásos időlassulás teljességgel aszimmetriájával szemben.

Abban igazad van, hogy neves emberek hirdetik az iker paradoxon létét, mint ahogyan nagyon neves emberek hirdették eddig már sok minden létét. A fizikai bizonyíték ellent mond a tekintélyükkel alátámasztott kijelentéseiknek.

Előzmény: [868] Zilberbach, 2012-05-13 20:53:53
[869] Gézoo2012-05-13 22:16:10

Kedves Zilberbach!

Nos, ha két óra egymás felett 2 [m] magasság különbséggel 10-27 nagyságrendű különbséggel méri az időt másodpercenként,

g=10m/s2 gravitációban akár áll, akár szabadon esik, akkor jól mérhető a gravitációs időlassulás hatása.

Ha a h=2 m magasságot t=2/3e8 sec alatt teszi meg a fény, akkor a szabadon eső szoba, sebesség változása

\Deltav=a*t Ezen sebesség különbségen a fentről lefelé irányban a rel.Doppler

\Deltaf=((c-v)/(c+v))0,5 frekvencia változása \Deltaf=2,2222222222222225308641974629423*10-16 [Hz]

a lenti és fenti órajel frekvencia közötti különbség pedig

\Deltaf=g*h/c2=2,2222222222222222222222222222222*10-16 [Hz]

Tehát valóban nagyon kicsiny a két frekvencia különbsége, mindkét mérési módszerrel, de létező.

Főleg ha azt is tudjuk, hogy az alsó óra a lassabb ennyivel, és fentről ehhez az órajelhez a számított frekvencia változással pedig növelt frekvenciájú jel érkezik. Vagyis a változás duplája a különbözet.

Előzmény: [866] Zilberbach, 2012-05-13 19:06:00
[868] Zilberbach2012-05-13 20:53:53

Kedves Gézoo!

Próbáld meg elképzelni: a gyorsan utazó testvérnél sokkal kevesebb villanás tud megtörténni, mint az itt maradt testvérnél. Ez az iker-paradoxon lényege: lelassul nála az idő. Ez első hallásra ellenkezik a józan ésszel (sőt másodikra is) - de ha tényleg létezik az iker-paradoxon akkor mégis ez az igazság. Ha nem létezik az iker-paradoxon, akkor igazad van. Sok neves fizikus állítja, hogy létezik az ikerparadoxon. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy ha létezik, akkor viszont egyáltalán nem szimmetrikus a viszony a fölgyorsított és az állva maradt rendszerek között, legalábbis az idő tekintetében nem az.

Előzmény: [865] Gézoo, 2012-05-13 14:34:17
[867] Zilberbach2012-05-13 19:32:01

Én még a legreálisabban kivitelezhető módszernek azt látnám, ha sikerülne mérni, hogy a mennyezetnél valamivel gyengébb a gravitációs tér, mint a padlónál.

Előzmény: [866] Zilberbach, 2012-05-13 19:06:00
[866] Zilberbach2012-05-13 19:06:00

Úgy gondolom, hogy a fény is szabadesést végez gravitációs térben mint minden más. (Gondolom ez nem nagyon lep meg, hiszen mindig is amellett érveltél, hogy a fény az foton-részecske.) Természetesen emellett még fénysebességgel halad is pályáján. A mi világunkban ez lényegesen nagyobb sebesség mint a szabadesésének a sebessége, ezért ez a hétköznapi életben nem tűnik föl. Én úgy gondolom hogy egy átlagos méretű liftben a jelenlegi technikai lehetőségekkel nem lehet megállapítani hagy szabadon esik, az űrben lebeg, vagy tehetetlenségi pályán halad a lift. Persze ez egy gondolat-kísérlet, ezért kicsit furcsán hat a mai technikai lehetőségeket emlegetni, de vegyük úgy, hogy ez a realitás allegóriája. (Természetesen emellett az a véleményem, hogy ugyanúgy jogos a fényt elektromágneses hullámnak tekinteni, és akkor jogos a kérdés: hogy létezik hogy "lefelé esik a hullám"?) Úgy tudom a mai technikai lehetőségekkel is sikerült kimérni: a föntről lefelé irányított fénysugár gyorsabban teszi meg ugyanazt az utat, mint a lentről fölfelé irányított.

Előzmény: [864] Gézoo, 2012-05-13 14:31:44
[865] Gézoo2012-05-13 14:34:17

Nos, amikor az ikrek mindketten megszámlálják a testvérüktől érkező villanások számát, akkor egymás mellé visszaérve nem lehet különbség a megszámlált és az óráik által mutatott számlálóállások között. Vagy másként gondolod?

Előzmény: [863] SmallPotato, 2012-05-12 12:21:52
[864] Gézoo2012-05-13 14:31:44

Hú, igazad van! Nagyon jól látod!

"Esik lefelé" a fény is.

Szóval úgy gondolod, hogy a szabadon eső és a tehetetlenségi pályán haladó szoba belsejében nem lehetne megkülönböztetni egymástól a két rendszert?

Előzmény: [862] Zilberbach, 2012-05-12 12:20:04
[863] SmallPotato2012-05-12 12:21:52

"Fel sem merülhetett benne [Einsteinben], hogy valaha majd például én a számlálós módszerrel bemutatom az ikerparadoxon lehetetlenségét."

Azért - mindent összevéve - én úgy gondolom, hogy ez szerencse.

Előzmény: [857] Gézoo, 2012-05-12 10:51:41
[862] Zilberbach2012-05-12 12:20:04

Én úgy látom hogy, a példádban nem kell, és nem is tudunk áttérni egy másik vonatkoztatási rendszerre: mindig a lift marad a vonatkoztatási rendszer, és az együtt esik a fénnyel, vagyis nem lesz érzékelhető frekvencia-változás a mennyezeti lámpa fényében. A fény ugyanúgy gyorsul a padló irányába mint a lift többi része, tehát ez belülről nem lesz érzékelhető. (Az egyszerűség kedvéjért tételezzük föl a "legkonvencionálisabb" esetet: vagyis a lift és vele minden, a padló felé esik).

Előzmény: [861] Gézoo, 2012-05-12 11:57:25
[861] Gézoo2012-05-12 11:57:25

Igazából sok módszerrel megkülönböztethető a szabadesés és a tehetetlenségi pályán haladás.

Egy példa: villant a liftben a fenti lámpa. Ha tehetetlenségi pályán halad a lift akkor nem végez sebesség változást, azaz amíg a lift aljára érkezik a fény továbbra is inerciális pályán haladva a frekvenciája nem változik.

Ha pedig gyorsul, akkor a fény utazási ideje alatt átlép egy másik IR-be, miután a gyorsulás az a sebesség megváltozását jelenti vagyis a fény színe megváltozik. Ha a lámpa felőli oldala felé gyorsul a lift akkor kékül, ha a padló felé akkor vörösödik a lámpa fénye a padlót elérve.

Így egy egyszerű frekvencia méréssel vagy színméréssel megállapítható a gyorsulás léte.

És a te ölteled is jó.. Valóban, a részecskék beérkezéséből (ezzel az élettartamából) is megállapítható a gyorsulás forrása.

Előzmény: [860] Zilberbach, 2012-05-12 11:46:08
[860] Zilberbach2012-05-12 11:46:08

Egy kis kétely azért mocorog még bennem. Ugyanis 0,9999 C-vel a föld felé "hasító" mezon, mellesleg még szabadon-esik is. A relativitás-elméletben olyanokat is lehet olvasni, hogy egy szabadon eső liftben nem lehet kimutathatni a gravitációs tér hatásait, tehát nem tudjuk megállapítani, hogy szabadon esünk egy gravitációs térben, vagy lebegünk mindentől távol, az űrben. Ha az igaz amit írtál, akkor meglenne a módszer hogy eldöntsük szabadon esünk-e egy gravitációs térben, vagy kint lebegünk az űrben: keltsünk a liftben különböző irányokban gyorsan mozgó, de nagyon rövid életű részecskéket, és ha ezek élettartam változásait elemezzük, akkor még a gravitációs erő irányát is megállapíthatjuk.

Előzmény: [857] Gézoo, 2012-05-12 10:51:41
[859] Gézoo2012-05-12 11:44:22

Szívesen!

Eléggé érthetően írtam? Vagy esetleg maradt benned bizonytalanság?

Előzmény: [858] Zilberbach, 2012-05-12 11:23:56
[858] Zilberbach2012-05-12 11:23:56

Köszönöm a választ!

Előzmény: [857] Gézoo, 2012-05-12 10:51:41
[857] Gézoo2012-05-12 10:51:41

Kedves Zilberbach!

Valóban, a specreles időlassulásra szokás példaként emlegetni.

Nos, a fizikai jelenség létező. Csak hogy a Föld gravitációs mezejében v=0,999c és v=0,9999c közötti sebességű részecskékkel.

Amik tetejében h=1e4 m magasságról érkeznek a felszínre

azaz a gravitációs időlassulás t=t0/(1-g*h/c2) értékét mint álló test érzékelné a részecske.

csakhogy rel.Dopplerrel "sűrűbb" számára a gravitációs mezőt alkotó sugárzás.

faktor=((c+v)/(c-v))(1/2) Ez, v=0,9999c esetében faktor=((1,9999)/(0,0001))(1/2)=141

vagyis t=141*2e-6/(1-10*1e4/9e16)=0,000282 [s]

s=3e8*0,000282=84'600 [m]

Tehát a gravitációs időlassulás és a rel.Doppler együttes hatása nem csak a feltételezett 10 km-ről leérkezést, hanem 84,6 km magasról leérkezéshez elegendő időlassulás eredményez.

Vagyis nincs szükség az ikerparadoxon létezésére.

Sőt! Ha e mellé a gravitációs időlassulás mellé még az ikerparadoxon is létezőként hatna, akkor a müonok sokkal kisebb sebességgel is elérhetnék a felszínt.

Amikor ilyeneket olvasol mindig jusson eszedbe, hogy Einstein életében nem volt, nem létezett űrhajó. Minden feltételezése (posztulátum = bizonyítás, igazolás nélkül elfogadandó feltételezés!) csupán egy olyan világban született ember feltételezése volt, amely világban mobil telefon, számítógép, TV, lézer, űrhajó nem volt. A repülés is léghajó szinten "működött" éa világszenzációnak számított 1909-ben a La manche azaz a csatorna átrepülése is.

Vonatokon utazgatva szemlélte a relatív mozgásokat.

Fel sem merülhetett benne, hogy valaha majd például én a számlálós módszerrel bemutatom az ikerparadoxon lehetetlenségét.

Előzmény: [856] Zilberbach, 2012-05-12 09:23:18
[856] Zilberbach2012-05-12 09:23:18

Kedves Gezoo!

Hogyan magyarázható az iker-paradoxon egyik régen sokat emlegetett és sokszor kimért bizonyítéka:

A föld légkörének fölső rétegében 2 mikroszekundum - azaz nagyon rövid átlagos élettartamú - µ-mezonok keletkeznek, a kozmikus sugárzás hatására. 2 mikro-szekundum alatt még fénysebességgel is csak 650 méter utat tudnak megtenni. Mégis lejutnak a földfelszínig, és jól mérhetők. Ezt (régebben) csak azzal tudták magyarázni, hogy ezekben a nagyon gyors mozgású µ-mezonokban lelassul az idő múlása, és ezért nem bomlanak le a kb. 20-30 km-es úton - tehát az iker-paradoxon létezik és működik. Mi akkor erre a jelenségre a magyarázat, ha nem az iker-paradoxon? Ráadásul ezek a részecskék gyorsan közelednek a mérő-műszerekhez és nem távolodnak, tehát a 845.sz hozzászólásodban említetteknek megfelelően számunkra inkább gyorsultnak tűnik benne az idő.

Előzmény: [845] Gézoo, 2012-05-10 18:50:20
[855] Gézoo2012-05-12 08:05:12

A javaslom a "tehetetlenség" és a "tehetetlen tömeg" kifejezéseket tartalmi eltérésük miatt különböztessük meg.

A tehetetlenség a tömeg nagyságához köthető fogalom. A lendület mértékét a tömeg és a relatív mozgásának sebessége képezi. Ezért a nagysága függ a tömeg nagyságától és attól a relatív sebességtől ami a kölcsönható és a tömeg között van:

I=m*v alakban.

"Rokona a mozgási energiának, amely szintén a tömeg nagyságától és a kölcsönhatónak a relatív sebességtől függ:

E=(v/2)*I = (v/2)*m*v = (1/2)*m*v2)

Amely összefüggésben azért nem E=m*v2 hanem csak a fele szerepel, mert a másik fele a kölcsönható oldal energiája.

Azaz legyen két, egyforma tömeg egymás mellett, és az egyikre ülve (nekünk legyen nulla a tömegünk a példa átláthatósága kedvéért,) elrúgjuk a másik tömeget.

Ezt egy külső szemlélő úgy látja, hogy az elrúgás helyétől mindkét tömeg azonos sebességgel és ezzel azonos lendülettel (azaz impulzussal) és ezzel azonos energiával távolodik.

Vagyis a befektetett energia egyik felét az egyik, másik felét a másik tömeg vitte magával. Ezért felezzük meg a mozgási energiát amikor csak az egyik tömeget látjuk mert tudjuk, hogy annak a félnek a sebessége ill. az energiája csak fele a mozgását létrehozó teljes energiának.

Ezekből következően a lendület megváltoztatásához a tehetetlenség ellenében a tömeg nagyságával és a sebesség változtatás felével egyenesen arányos mennyiségű energiát kell befektetnünk.

Ami egyben arra is rámutat, hogy a v sebességgel mozgónak a mozgási irányában két oldalon nem azonos a kölcsön ható képessége. Hátulról ugyanis ahhoz, hogy hathassunk rá, "utána kell futnunk", ami közben elölről elég elé állnunk.

(Azaz az utána futás létrehozásának energia igényét negatív energiának tekintve - mert ezt befektettük, azaz a kölcsönhatásból kapott energiából le kell vonni az egyenleg képzésekor - a tehetetlenség "hátulról" értelmezhető határolt negatív energiájúnak is, ahol a határ az utolérés energia igénye.)

Sőt! Még akkor is hat ránk, ha a sebességénél kisebb sebességgel haladunk előtte. Ekkor például a két sebesség különbségének nagysága adja azt a lendület és energia értéket amit a hatásban érzékelünk.

Ilyen értelemben a tömeg nagyságát a tehetetlenségének mértékeként is szokás definiálni.

A tehetetlenség okaként az égre-földre keresett Higgs bozont és a Higgs mezőt teszik felelőssé.

De ez csak egy elv. Aminek az érvényességét eddig nem sikerült igazolni.

Van sok más elv is.

Egyik az a spinfoton sugárzás elvén alapuló amit ebben a topicban korábban leírtam.

Ha visszalapozol a levezetéssel együtt megtalálod. Minimum gondolat ébresztőnek szánva érdemes elolvasnod.

Előzmény: [854] Zilberbach, 2012-05-11 22:27:01
[854] Zilberbach2012-05-11 22:27:01

Mi a magyarázata a tehetetlen tömeg (látszólagos?) növekedésének?

Előzmény: [850] Gézoo, 2012-05-11 17:23:37
[853] Zilberbach2012-05-11 22:11:55

A véleményed tehát az, hogy (egyenletes sebesség esetén) mindkét rendszerből ugyanazt mérik, a másik rendszerre vonatkozóan. Ha jól értem akkor azt, hogy a tehetetlen tömeg az Einstein szerint jósoltakkal egyezően nő, a gravitáló tömeg viszont nem.

Előzmény: [850] Gézoo, 2012-05-11 17:23:37
[852] Zilberbach2012-05-11 22:10:14

A véleményed tehát az, hogy (egyenletes sebesség esetén) mindkét rendszerből ugyanazt mérik, a másik rendszerre vonatkozóan. Ha jól értem akkor azt, hogy a tehetetlen tömeg az Einstein szerint jósoltakkal egyezően nő, a gravitáló tömeg viszont nem.

Előzmény: [850] Gézoo, 2012-05-11 17:23:37
[851] Gézoo2012-05-11 17:38:37

Amikor Einsteinnek és kortársainak a gondolkodását, elméleteit nézzük, ne feledjük el azt a kort sem amiben ők felnőttek és éltek.

Amikor Einstein megszületett, akkor még minden csillagász esküdött arra, hogy a világ egyetlen galaxisból áll. A relativitás elméletének megjelenése után 4 évvel repülté át először a La manche-t azaz a csatornát. És az első űrhajó Einstein halála után öt évvel vitte fel Gagarint..

Nyilván nem gondolkodhatott olyan lehetőségek létezésében amiket azóta valósított meg az emberiség. A kisfiam amikor Napóleonról tanult és a csatái kerültek szóba azt kérdezte, hogy miért nem hívta fel telefonon Wellington hercegét. Annyira ebben a korban élve, fel sem merült benne, hogy akkor még egy üzenet továbbítása lóval napokba vagy esetenként hónapokba tellett.

Előzmény: [850] Gézoo, 2012-05-11 17:23:37
[850] Gézoo2012-05-11 17:23:37

Nagyon jó felvetés!

A tömeg tehetetlenségét kölcsönhatás hiányában számolással, a relatív energiájának a számításával végezhetjük el. Ez az ütköztetéses próbákkal igazoltan jó számítás Einstein 1905-ös specreljéből másolva:

Viszont az M tömeg gravitáló hatását így nem tudjuk ellenőrizni. Ezért az "elsuhanáskor" a melléhelyezett órák lassulásából t=t0/(1-GM/h'/c2)/sin(arccos(v/c)) függvénnyel megmérhetnénk.

Igen ám, de idő lassulást nem tudott eddig senki sem kimutatni állandó (egyenletes) sebesség esetében.

Azaz ezt azt jelenti, hogy az egyenletes sebességű rendszerekben nyugvó testek tömege nem változik. Viszont a mindenkori energiájukat a mozgási és a tömegben tárolt ( E=m*c2 ) energiáik összege szerint, azaz a mozgási energiák növekedésével az idézett függvény szerint változik.

Ismét meg kell említenem, hogy az egyenletes sebességű mozgásnál mindkét oldal szimmetrikusan ugyanazt mérheti. (Azaz az egyik ugyanazt mint a másik oldal.)

A kérdésed lényegét tekintve, biztosan láttál már autómérleget. (A tüzépekben a teherautók megmérésére szolgáló "túlméretes mázsa".) Ha ezen megy neki az odakészített betonfalnak egy autó, olyan esetben amikor csak 1km/h sebességgel haladt és olyan esetben is amikor 100 km/h sebességgel haladt, akkor a mérleg nem fog különböző tömeget mérni. Pedig az első esetben csak a lökhárító deformálódik, a második esetben ripityára törik az autó.

Azaz nem a gravitáló azaz súlyos tömege, hanem csak a lendülete volt különböző a két esetben.

Előzmény: [849] Zilberbach, 2012-05-11 14:09:11
[849] Zilberbach2012-05-11 14:09:11

Adott egy S és egy M jelű rendszer. Mindkét rendszerben ugyanazok az eszközök találhatók: egy 1 kilogramm tömegű etalon test, és a pontos (táv)mérésére szolgáló műszerek. Kezdetben a két rendszer békésen pihen egymás mellett, és a rendszerekben tartózkodó fizikusok megelégedve tapasztalják, hogy mind a saját, mind a szomszédos rendszerekben lévő etalon testek tömege pontosan 1 kilogramm. Ezután az M rendszer gyors mozgásba kezd, és relativisztikus sebességet ér el (legyen mondjuk: 0,8 c). Ezzel a nagy sebességgel húz el a nyugalomban maradt S rendszer mellett - olyan közelségben, hogy mindketten újra megmérhessék a szomszédos rendszer etalon-testeinek tömegét. Mi lenne a mérések kimenetele?

1.) Mindkét rendszerből 1 kg-nál nagyobb tömegűnek mérnék a másik rendszer etalon-testét?

2.) A nyugalomban maradt S rendszerből 1 kg-nál nagyobb tömegűnek mérnék a 0,8 c sebességgel mozgó M rendszer etalonját, viszont M rendszerből 1 kg-nál kisebb tömegűnek mérnék az S rendszer etalonját?

3.) Valami más kimenetele lenne a a méréseknek.

A sejtésem az, hogy az 1.) a jó válasz. Ha így van, akkor mi az oka ennek - a valójában csak a mérés tökéletlen kivitelezhetőségéből adódó - látszat tömegnövekedésnek?

  [1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]    [11]    [12]    [13]    [14]    [15]    [16]    [17]    [18]    [19]    [20]    [21]    [22]    [23]    [24]    [25]    [26]    [27]    [28]    [29]    [30]    [31]    [32]    [33]    [34]    [35]    [36]    [37]    [38]    [39]    [40]    [41]    [42]    [43]    [44]    [45]    [46]    [47]    [48]    [49]    [50]    [51]    [52]    [53]    [54]    [55]