Fórum: Vélemények egyetemekről, főiskolákról

Szia! Én tavaly végeztem, nálunk 4.-5. évben volt ilyen hogy aktuárius szakirány (biztosítás matematikai elemző(?)), akik oda jártak évfolyamtársaim azok mind rögtön kaptak állást jó fizetéssel biztosítónál. Azt hiszem hogy ez a szakirány kicsit megváltozott azóta de valamilyen formában még mindig megvan mint Msc képzés és talán valamelyik Corvinus Bsc után is felveszik oda az embereket. Amit hallottam az alapján ez elég komoly és utána szinte biztos a meló.

Ösztöndíjas Phd hely kb 4-4 db van mat-alkmaton. Egy matematikus évfolyamból kb 8-an szoktak 5 év alatt végezni, szóval végülis nem reménytelen bekerülni, de azért ott azokkal is versenyzel akik korább/máshol végeztek vagy korább kezdték de veled végeznek stb. A Phd ösztöndíj elvileg 3 év, de annyi alatt nem szokták befejezni. Mindenesetre e mellett már taníthatsz főiskolákon matekot, meg gyakorlatot hallgatóként is tarthatsz az ELTE-n. Az hogy utána kit vesznek fel az ELTE-re, nem tudom, gondolom a legjobbakat, de azért az már egy nagyon kicsi szám lehet és gondolom egy csomó mindentől függ (van e üres állás, pénz stb.).

Amit még sokan csináltak nálunk, hogy elvégezték mellette a matektanári kiegészítőt, ez nem nehéz ha betudod seggel pszihón a lélek definícióját és hasonlókat, meglehet csinálni 5 év alatt a kettőt. Van olyan volt évf társam aki most egy nagyon jó gimiben tanít, de azt tudni kell h egy kezdő tanár fizetés kb 90 ezer nettó, és ez csak baromi lassan nő az évek során (amúgy a doktori ösztöndíj is kb ennyi).

Olyan is van hogy valaki elmegy programozni, ahogy hallottam nem követelmény nagyon hogy tudj (nyilván attól függ hová mész), van hogy elég a matematikus diplomád és ők megtanítanak.

Külföldre menni meg változó hogy mennyire könnyű vagy nehéz. A nagyvilágban azért nagyon sok lehetőség van.

Hogy a Phd után általában milyen lehetőségek vannak azt sajnos nem tudom.

Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy egy elméleti matematikusnak milyenek az elhelyezkedési lehetőségei?(itthon és külföldön egyaránt érdekelne) Konkrétabban megfogalmazva: pl. a végzett hallgatók közül kb. hánynak van esélye arra, hogy jó munkát szerezzen, és megtalálja a számításait? Arra is kíváncsi lennék, hogy egy évfolyamról mondjuk hány ember tud az egyetemen (engem kifejezetten az ELTE érdekelne) elhelyezkedni, illetve még ehhez kapcsolódva milyen létrát kell végigjárnia ahhoz, hogy egyetemen taníthasson?

(Én szívesen tanítanék matekot egyetemen, de nem tudom, milyen kilátásaim vannak. Tudom, hogy ez elsősorban egy egyetemvéleményező topic, de mégiscsak bátorkodtam itt feltenni a kérdéseim, elvégre az egyetem a későbbi foglalkozásom/életem előcsarnoka, s nekem nem csak az számít, hogy milyen lesz az ott eltöltendő néhány évem, hanem az is, hogy utána mit tudok kezdeni a tanultakkal.)

Ha valaki válaszol erre a sok mindenre, azt nagyon szépen köszönöm. Lill

http://index.hu/tudomany/blog/2010/11/10/lovasz_laszlo_matematikus_atvette_a_kioto-dijat/

Az első téma például mindjárt a Csimby áltzal felvetett géphasználat lehetne ...

Ezzel nem teljesen értek egyet. Vannak nagyon érdekes matematikai hibák. Egy hibás levezetés - persze ha nem egyszerű elírás vagy félreszámolás - sokszor még érdekesebb is lehet, mint egy jó végeredmény. Én látok fantáziát egy efféle blogban.

Éppen itt??? Hol máshol?

Abban teljesen igazad van, hogy a azámított adat "érzékenysége" túl kis esetén túlságosan nagy (és túl nagy esetén gyakorlatilag nulla). Épp ezért a gyakorlatban a mérést eleve érvénytelennek tekintjük, ha 0,25Dd0,6D nem teljesül. (A terhelőerőt a mérendő anyag és a D függvényében választjuk meg, így d értéke az előírt tartományon belül lesz.)

Az eszmecsere ironikusságát aláírom - de talán a diákok is érzik, hogy itt azért nem kifejezetten az ő minősítésük zajlik.

b) Igen, csakhogy ez azt jelenti, hogy kis, pozitív, tehát értelmes d-re a képlet igen változékony, én nem merném becsülni.

c) Tartalmilag igazatok van, csupán azt találtam ironikusnak, hogy ez az eszmecsere éppen itt zajlik.

Blogolj valami értelmesebb dologról. Azt senki nem fogja érdekesnek találni, hogy sokadik alkalommal sem tudja valamelyik hallgató, mit jelent a logaritmus.

Igen, a betűk megjelenése valóban megoldhatatlan feladatok elé állítja azt, aki konkrét számokkal is hadilábon áll.

Mostanában sok ilyen problémával (hallgatók olyan hiányosságai, amikkel matematikából érettségizett, aztán mat bsc-re érkező embernek nem lenne szabad rendelkezniük) szembesülök, tegnap elkezdett bennem megfogalmazódni a blogolás gondolata...:)

a) Épp arról beszélek, hogy általánosságban a számolási készségen kéne javítani. Nem minden feladat tartalmaz speciális és jól kihasználható értékeket, ennek ellenére kéne tudni becsülni a várható eredményt.

b) a szingularitás figyelhet, de nulla átmérőjű lenyomatot nem képezünk, nem mérjük le és főleg nem számolunk vele.

c) Egyáltalán nem szidom a diákokat; teljesen félreértesz. Szeretném, ha jobban tudnának számolni. Ők is jobban járnának vele, mert szakmai tanórákon az érdemi munkával lehetne foglalkozni ahelyett, hogy számtant gyakorlunk. (A középiskolások matematikai/számtani készségének hiányosságait amúgy a felsőfokú intézmények oktatói - és persze tanulói is! - még jobban megsínylik, dehát épp innen indult a beszélgetés.) Szerinted talán ez a terület rendben van, vagy esetleg valamely más szakma képviselőinek kéne foglalkoznia vele? Nem értem a felindulásodat.

És ha 1,2 helyett a tizede, vagy a százada van ott, hogyan kéne becsülni?

(d=0-ban ugye ott figyel a szingularitás)

Amúgy aranyos ahogy egy középiskolai fórumon tanárok szidják a diákokat.

Nem várjuk el, hogy a hatékonyságukat csökkentsék, sőt. Az egyik "kedvenc" képletünk pl. a következő:

(Brinell keménység számítási képlete; D átmérőjű acélgolyót nyomunk F erővel a vizsgálandó anyagba, és a keletkezett gömbsüveg-lenyomat d átmérőjét mérjük.)

Ezt azért táblázatból vagy fejben nem lenne egyszerű abszolválni, és ilyet természetesen nem is várunk el. Viszont azt elvárnánk, hogy a diák meg tudja állapítani egy ilyesféle konkrét esetben az eredmény nagyságrendjét:

Itt az a rákfene, hogy a képlet elég összetett ahhoz, hogy (különösen a régi, nem többsoros kijelzőjű) kalkulátorokon beírva könnyen eltéveszthető legyen, viszont épp az összetettsége miatt kellene tudni "ránézésre" megítélni, hogy az eredmény reális-e. És ehhez hiányzik rettenetesen a gyakorlati számolási készség és a becslési "technika". Kezdve például olyan apróságokon, hogy az 5 tizedre végződő számok négyzetét hogyan lehet kapásból kiszámolni, vagy hogy a gyök alatti kifejezés becslésénél a két szám arányát hogyan lehet jól felhasználni, és effélék.

Ha nem tanulsz meg fejben számolni, akkor nem fogod megérteni az összefüggéseket, nem fogod észrevenni, mikor kapsz nyilvánvalóan rossz eredményt (akár géppel, akár máshogyan), továbbá átvernek a piacon.

Persze, igazad van, lehet ésszel használni, ezért is gondolom, hogy csak addig tiltanám, amíg nem tanulnak meg számolni, meg ésszel használni - de ez utóbbi szerintem nem következhet be akkor, ha valaki nem tud számolni. Úgy érzem sokak számára túl nagy a kísértés ha ott van kéznél a számológép, és inkább mindent abba pötyögnek be minthogy egy picit is gondolkoznának, így elég ha két tizedesjegyre pontosan megtanult valamikor kerekíteni...

Ebben teljesen igazad van, de azért tegyük hozzá hogy ilyen esetben a tanuló egész egyszerűen hibát követett el. Lehet ésszel is használni a számológépet.

Szerintem ami nem szép az az, ha egy feladat végeredményére valaki ezt írja: 4,44 míg az igazi megoldás lett volna.

Az a baj, hogy aki konkrét számokkal csak számológéppel számol, az nem fog tudni mit kezdeni azokkal a kifejezésekkel, amikben "betűk" is szerepelnek. Tapasztalatom szerint akik folyton géppel számolnak sokszor nem tudnak egyszerűsíteni, kiemelni, nem tudják alkalmazni a hatványazonosságokat. Egyáltalán nem tudják "mit szabad", törtekkel egyáltalán nem tudnak számolni, egy több tényezős szorzatot eszükbe sem jut átrendezni, nem tudják fejben elvégezni a legegyszerűbb gyökvonásokat sem.

Illetve ott van még, hogy sokszor a tizedes törtek használata miatt nem kapják meg a pontos (sokszor "szép") végeredményt (állandó kerekítések stb.).

Én órán alsóbb osztályokban nem engedném a számológép használatot (persze most nem trigonometriára gondolok). Dolgozatban viszont igen.

"Nálunk a kalkulátor nélkül nem lehet meglenni, mert az előforduló számaink igencsak gyakorlati értékek. , e, négyzet- és köbgyökök, általános szögek szögfüggvényei, minden előfordul a valós számok körében." Ezeket az értékeket mind ki lehet nézni táblázatokból, vagy akár fejben is elég könnyen (vagy talán mégse olyan könnyen?) ki lehet számítani (mint ahogy azt régen ténylegesen meg is tették). Azonban ma már nem vagyunk erre rákényszerülve, egyszerűen szükségtelen hogy bárki is képes legyen rá. Nem várhatjátok el hogy a diákok csökkentsék a hatékonyságukat pusztán a számolás szépségéért (mert az nem szép).

Érdekes a helyzetem, mert középiskolában tanítok ugyan, de nem matematikát, hanem gépészeti szaktárgyakat, leendő (?) gépésztechnikusoknak.

Nálunk a kalkulátor nélkül nem lehet meglenni, mert az előforduló számaink igencsak gyakorlati értékek. , e, négyzet- és köbgyökök, általános szögek szögfüggvényei, minden előfordul a valós számok körében.

Ettől függetlenül (vagy épp emiatt?) magam is katasztrofálisnak tartom a számolási készség (?) hiányát a diákoknál. Nagyságrendeket rontanak el - számológéppel segített félreszámolás -, pl. képesek egy asztali fúrógép (általuk kiszámolt ...) teljesítményéről elhinni, hogy az tényleg megawatt nagyságrendű (bár ez már a fizika gyakorlati oktatásába is átvezet).

Nem tudom, hogy ezen hogyan lehetne segíteni. Egy biztos, a számtan tanítását valahogyan erősíteni kéne. (Ne kérdezd, minek a rovására ...) Nonszensz, hogy a tanár több tizedes pontossággal fejben számítja a végeredményt, a diák pedig percek múlva készül el, nemritkán teljesen fals eredményt kihozva, és a tetejébe legtöbbször sejtelme sincs, hogy az eredménye irreális.

Az általános- és középiskolások (gép nélküli) számolási technikáját mindenképp javítani kell. Én az óráimon minden lehetőséget megragadok, hogy a fejben számolás lehetőségeit (és előnyeit ...) minden ponton bemutassam a diákoknak - de ez kevés, és hát nem is a középiskolai szakmai oktatás feladata lenne.

Más.

Nem tudom, nem kellene/lehetne-e (akár intézményesítetten) megtiltani közép- és általános iskolában a számológép használatát... Az utóbbi pár hétben vettem észre, hogy a hallgatóim nem tudnak számolni (a korábbi években algebrát tanítottam, most először tanítok számelméletet, itt lényegesen többet kell konkrét számokkal dolgozni). Például a 65/13-at simán beütik a gépbe, anélkül nem megy. A legutóbbi órán megkérdeztem őket, hogy miért van az, hogy ennyire nem megy a számolás (se fejben, se írásban), és azt mondták, hogy a középiskolában minden számoláshoz gépet használtak. Egy másik alkalommal azt is megkérdeztem tőlük, hogy mik szeretnének lenni (most, hogy Matematika BSc van, elsőéves hallgatók között még értelmes a kérdés, hogy ki akar matematikus, alkalmazott matematikus, tanár vagy éppen elemző lenni), és megtudtam, hogy közülük elég sokan tanárnak készülnek.

Magam nagyon borúlátó vagyok. Ha 20 év múlva a matektanárok nem fognak tudni számolni, akkor 50 év múlva senki nem fog tudni számolni. És akkor felmerül a kérdés, hogy ki fogja a házat meg a hidat megtervezni és felépíteni... pedig ilyesmire lesz igény.

Gondolom, sokan tanítanak középiskolában a fórum látogatói közül. Ti mennyire engeditek a kalkulátort?

"Tanultam ilyen embertől az ELTE-n, nagyon meg kellett kínlódni, de bizonyos dolgok tanulhatatlanok lennének, ha ő nem lenne ott." - de gondolom, ez nem az alapozó képzésre vonatkozik, hanem már egy jóval speciálisabb kurzusra (phD?). Az teljesen más. Eredetileg ez volt az tudományegyetemek igazi funkciója, hogy azt a három embert, aki mondjuk bakteriológusnak akart menni, kiképezze egy tapasztalt intézetvezető mester irányítása alatt. Lényegtelen, hogy az a mester mondjuk egy olyan "nehéz" ember volt, mint mondjuk Mecsnyikov. A dolog működött.

Ilyen körülmények között szvsz az első három félévbe jórészt egyáltalán nem kutató- vagy "matematikustanárok" kellenek, hanem pedagógusok (az, hogy mellette esetleg kutató is, az mellékes), mindenesetre olyanok, akik nemcsak tudnak, hanem ezt tehetséggel és szeretettel át is tudják és kívánják adni, és nem a kutatási időt csökkentő kényszerű akadálynak tekintik a diákokat.

Aztán persze az általuk kiképzett hallgatóság továbbmenni kívánó részére már rá lehet ereszteni az őrült profokat :-).

,,Horribile dictu el kellene gondolkodni azon, hogy az egyetemi tanári álláshoz pedagógiai végzettséget és tapasztalatot éppúgy meg kelljen követelni, mint a középiskolaihoz. De legalább a tanmenet összeállításába vonjanak be didaktikai szakembereket, az isten szerelmére! Az az eötvösi dogma, hogy a kutató egyben jó tanár is, a múlté. Sem oda, sem vissza nincs szükségszerű kapcsolat a mai körülmények között (sejthető, hogy régen sem volt ez olyan egyértelmű, de mindegy).''

Szerintem azért ez egy kicsit túlzás. Én is tudok olyat, nevet hadd ne mondjak, aki tanítani nem tud, de speciel olyan dolgokat tud, amiket kb. hárman tudnak az országban, és a másik kettő nem is akar tanítani. Tanultam ilyen embertől az ELTE-n, nagyon meg kellett kínlódni, de bizonyos dolgok tanulhatatlanok lennének, ha ő nem lenne ott. (A Lagrange által felvetett autodidakta módszerhez is kell ember, aki megmondja, hogy melyik könyvből érdemes ezt vagy azt megtanulni. Olyan, aki ismeri az adott témakört, Magyarországon a matematika bizonyos máshol vezető ágai borzalmasan hiánycikknek számítanak. Vannak dolgok, amikhez iszonyú nehéz embert találni. Ezeket könyvből sem nagyon tanulod meg, mert egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy a témában írt 200 könyvből melyik 5 olyan, amiből jól lehet tanulni.) Más kérdés, hogy tanárszakokon ez nemigen probléma, sőt matematikusoknak sem kell olyat tanulni az első három évben, amit ne tudna egy nagy rakat ember, oda valóban lehetne olyanokat irányítani, akik tanítani is tudnak. Ezzel is van több baj. 1. Egy gazdasági felülvizsgálat hogyan nézne X-re, ha megtudná, hogy az kétévente tart egy féléves specit három diáknak, abból egyet kezd el utána témavezetni? 2. Óriási teher hárulna azokra, akik tényleg jól tanítanak, ha rájuk osztanának minden nem nagyon speciális, nem felsőbbéves kurzust. Márpedig nekik is van saját speciális témakörük, amit kutatni és tanítani akarnak. Sok pénzzel és nagyobb tanári gárdával persze ezt meg lehetne oldani. Csak honnan a sok pénz? Ehhez még több embert kellene felvenni (fejkvóta van). Az meg már tényleg őrültség lenne, a színvonal így is a béka feneke alatt van.

Kizártnak tartom, hogy az eötvösi ,,dogma'' bármely korra igaz legyen. Hacsaknem úgy, hogy a kutatót úgy definiáljuk, hogy kutat, és még tanítani is tud:).

"Annyit jelent, hogy nem te választod ki, hogy mit tanítson neked az egyetem, hanem neked kell az egyetem követelményeinek megfelelni."

Ez a hozzáállás, ha a "tömegoktatás" szót komolyan vesszük, akkor nem fog menni. Tömegeket hatékonyan oktatni a hozzájuk való minimális alkalmazkodás nélkül, nem lehet. Ha valóban kell az egyetemeknek az az embertömeg, ami beléjük áramlik manapság, akkor tudomásul kell venni, hogy ebben a megnövekedett embertömegben szélsőségesen megnövekszenek a személyi különbségek, a folyamat inputjaként szolgáló, a pedagógiai és didaktikai szempontból releváns személyiségjegyek tekintetében is (felkészültség, érdeklődés stb.). Ezt nem lehet olyan magas lóról szemlélni, mint ahogy az egyetemi tanári kar ma teszi. Az egyéni választások és ezáltal az önmenedzselés lehetőségét növelni kell.

Horribile dictu el kellene gondolkodni azon, hogy az egyetemi tanári álláshoz pedagógiai végzettséget és tapasztalatot éppúgy meg kelljen követelni, mint a középiskolaihoz. De legalább a tanmenet összeállításába vonjanak be didaktikai szakembereket, az isten szerelmére! Az az eötvösi dogma, hogy a kutató egyben jó tanár is, a múlté. Sem oda, sem vissza nincs szükségszerű kapcsolat a mai körülmények között (sejthető, hogy régen sem volt ez olyan egyértelmű, de mindegy).

"Ha nem tetszik, nem tartod elég színvonalasnak, akkor lehet máshol tanulni." - Persze. Ha bírsz albérletet fizetni meg ilyenek. Nekem számos vidéki évfolyamtársam fejezte be első évben az egyetemet ilyen gondok miatt. Meg az is baj, hogy a "nem kötelező az elté"-re járni cinikus mondata nem emel az oktatás színvonalán, nem old meg semmit. Legfeljebb azt eredményezi, hogy nemcsak kötelező nem, de érdemes sem lesz ide járni, és kiürül az intézmény, elveszíti jó hírét. És valóban, az Eltét a jelen évtizedekben ért komoly presztízveszteségnek sok jelét látom.

"Ha meg úgy gondolod nincs ennél jobb az országban, akkor örülj neki, hogy oda járhatsz." - e mondatnak nekem hallgató koromban a következő kvázi megfordítása ötlött mindig inkább az eszembe: "na ha ez az ország legszínvonalasabb egyeteme, akkor milyen lehet a többi? szegény ország, akinek ilyen a legszínvonalasabb egyeteme." :-)-.

"Ha valamit hiányolsz a tananyagból, de szükségesnek tartod azt senki nem tiltja meg, hogy megtanuld önállóan." - Végtelen teherbírású hallgatót feltételezve, valóban nem látható akadály; csak sajnos ez nem a valóságos eset. Az elte a maga értelmetlenségeivel ugyanis teljesen leszívja az értelmes tevékenységre fordítható energiáidat. Ha rá vagy kényszerítve, hogy Sigraynál komplex függvénytant tanulj, és elvégezd a Freud által kiagyalt 90 óra össze-vissza "választható" tárgyat, akkor ez akadályoz abban, hogy Vancsó elemi matematika kurzusain úgy pedálozz, ahogy szeretnél (ha meg nem érdekel a komplex függvénytan, és úgy kell megtanulnod, ez bizonyos esetekben kifejezetten óriási energiafecsérlésre kényszerít). Szerencséd, ha Siray jó fej és átenged, de óriási mennyiségű értelmetlen tanulást folytatnod akkor is kell. Azt pedig ugye belátod, hogy az utóbbi témakör, az el.mat. egy tanár számára ezerszer fontosabb, hiszen ezzel nap mint nap találkozni fog. Amivel nem a komplex függvénytant akarom leszólni, csak éppen preferenciasorrendre felhívni a figyelmet. Az eltén ez az ideálishoz képest mindig fordított. A lényegtelenebb tárgyak mindig megelőzik a lényegeseket. A "rossz" képzés "rossz" tanárokhoz vezet, a "rossz" tanárok pedig "rossz" hallgatósághoz, a "rossz" hallgatóság még "rosszabb" tanárokhoz s.í.t. De hát kit érdekel: a lényeg, hogy az egyetem ne legyen zöldséges.

"Egyébként meg az egyetemek is tehetnek arról, hogy ilyen a színvonal... Ha nem vennének fel ennyi embert a fejpénz miatt, akkor talán más lenne a helyzet." - igen, úgy látszik, ez a rendszer valóban beteg és a betegség egyik fontosd oka valahol itt keresendő.

"Csak az a baj, hogy így most leginkább azok szívják meg, akik tényleg odavalóak lennének. De aki akar az azért így is tud fejlődni szerintem." - ha a sok hülyeség miatt el nem veszti hitét-kedvét (mint én anno), akkor esetleg tud. Valamit persze még utóbbi esetben is tud, de mennyivel többet tudna az előbbiben!

"Valóban nem kellene felvenni. Sajnos ma már az egyetemnek nem sok beleszólása van abba, hogy kit vesz fel."

Ez bizony szomorú. Elő van írva, hogy a jelentkezők hány százalékát kell felvenni? Vagy hogy megy ez?

A 0. év viszont nem is olyan rossz ötlet. Tulajdonképp amikor valaki kétszer évet ismétel, akkor úgyis elvesz az egyetem az életéből pár hónapot, nem? Én még azt is el tudom képzelni, hogy maguk a diákok örülnének az ilyesminek (már a 0. évnek).

A lebeszélésre viszont nincs nagy rálátásom, mert én annyira problémás gyerekeket tanítok (alapítványi ugyebár :-), hogy igazából a reál egyetemi szakok szóba sem jönnek. Érdekes lenne viszont, ha a didaktika csoport az eltén csinálna felméréseket a matematikai szakokra jelentkezőkkel. Mi indította a pályára, hogyan készült fel, mennyire érzi magát jónak stb. :-). Ebből talán kiderülne, hogy a szorozni-osztani nem tudók hogyan-miért választanak reál szakot. Akár ki is lehetne adni a téma lebonyolítást illető részét lelkes phD-hallgatóknak.