![]() |
A P. 5417. feladat (2022. május) |
P. 5417. Vízszintes talajon álló R sugarú, elhanyagolható tömegű keskeny hengeres abroncs tetejére kis méretű, \displaystyle m tömegű nehezéket helyezünk (de nem erősítjük hozzá), és a rendszert a labilis egyensúlyi helyzetéből kimozdítjuk. Az egyre gyorsabban guruló abroncsról a kis test valahol lerepül.
\displaystyle a) Legalább mekkora az érintkező felületek között a tapadási súrlódási együttható, ha a mozgás során sem a kis test az abroncson, sem az abroncs a talajon nem csúszik meg?
\displaystyle b) Hol fog földet érni a lerepülő kis test?
Közli: Balogh Péter, Gödöllő
(6 pont)
A beküldési határidő 2022. június 15-én LEJÁRT.
Megoldás. Tekintsük az abroncsnak azt a helyzetét, amelyben a kezdeti (labilis) egyensúlyi helyzetéhez képest csúszásmentesen gördülve \displaystyle \varphi szöggel elfordult, vagyis a \displaystyle C középpontja \displaystyle R\varphi utat tett meg. A kicsiny nehezék nem csúszik el az abroncson, nem is repül le róla, hanem egy ideig még az abroncs kezdetben legmagasabban lévő \displaystyle A pontjánál marad. Vegyük fel a kis testre, illetve az abroncsra ható erőket az 1. ábrán látható módon.
A kicsiny nehezékre \displaystyle mg nagyságú, függőlegesen lefelé mutató nehézségi erő hat, továbbá sugár irányban \displaystyle N nagyságú nyomóerővel és érintő irányban \displaystyle S nagyságú súrlódási erővel hat rá az abroncs.
1. ábra
Az abroncsra az \displaystyle A pontban hat a nyomóerő és a súrlódási erő ellenereje, valamint a talajjal érintkező \displaystyle B pontjánál hat rá valamekkora \displaystyle N' nyomóerő és \displaystyle S' súrlódási erő. Ha a tapadó súrlódási együttható mindkét érintkező felületnél \displaystyle \mu_0, akkor a csúszásmentes mozgás feltétele:
\displaystyle (1) | \displaystyle \vert S \vert\le \mu_0N, \qquad \text{illetve}\qquad \vert S' \vert\le \mu_0N'. |
Ezeknek mindaddig fenn kell állni, ameddig a kis test le nem repül az abroncsról. Ez akkor következik be, amikor az \displaystyle N egészen nulláig csökken, majd előjelet váltva negatívvá ,,akarna'' válni. Az abroncs azonban nem tud húzóerőt kifejteni a kis testre, így az lerepül az abroncsról.
A továbblépéshez meg kell határoznunk az \displaystyle N(\varphi), \displaystyle S(\varphi), \displaystyle N'(\varphi) és \displaystyle S(\varphi) függvényeket. Ezt a Newton-féle mozgásegyenletek felírásával tehetjük meg.
Az abroncs tömege és a tehetetlenségi nyomatéka is elhanyagolhatóan kicsi, emiatt a rá ható erők eredőjének és a forgatónyomatékok eredőjének is nullának kell lennie. (Ezek a feltételek – jóllehet az abroncs gyorsul – megegyeznek a statikus egyensúly feltételeivel.) Az abroncs középpontjára vonatkoztatva csak a két súrlódási erőnek van forgatónyomatéka, és azok eredője akkor lesz nulla, ha
\displaystyle (2) | \displaystyle S=S'. |
Azt is mondhatjuk, hogy az abroncsra az \displaystyle A pontban ható erők eredőjének hatásvonala át kell hogy menjen a \displaystyle B ponton (hogy arra vonatkoztatva ne legyen forgatónyomatéka), és hasonlóan a \displaystyle B pontban ható erők eredője \displaystyle A felé kell hogy mutasson. Az egyenlő szárú \displaystyle ABC háromszög egyik külső szöge \displaystyle \varphi, és ez megegyezik a két (egyforma nagyságú) belső szög összegével. Így tehát fennáll
\displaystyle (3) | \displaystyle \frac{S}{N}=\frac{S'}{N'}=\tg\frac{\varphi}{2}, |
és ebből (2) miatt
\displaystyle (4) | \displaystyle N=N'. |
is következik. A tiszta gördülés és a kis test csúszásmentes mozgásának (1) feltétele szerint
\displaystyle (5) | \displaystyle \mu_0\ge \tg\frac{\varphi}{2}. |
Ennek a feltételnek a kis test lerepülését jellemző \displaystyle \varphi_0 szögig mindvégig fenn kell állnia, vagyis teljesülnie kell a
\displaystyle (6) | \displaystyle \mu_0\ge \tg\frac{\varphi_0}{2} |
egyenlőtlenségnek.
Legyen az abroncs középpontjának sebessége és gyorsulása \displaystyle \varphi szögelfordulás után \displaystyle v(\varphi) és \displaystyle a(\varphi). A kis test sebessége két részből tevődik össze: a \displaystyle C pont \displaystyle v nagyságú vízszintes sebességéből és a körmozgás ugyancsak \displaystyle v nagyságú, de érintő irányú (a vízszintessel \displaystyle -\varphi szöget bezáró) kerületi sebességből (2. ábra).
2. ábra
Az energiamegmaradás törvénye szerint
\displaystyle mgR(1-\cos\varphi)=\frac{m}{2}(v+v\cos\varphi)^2+\frac{m}{2}(-v\sin\varphi)^2=\frac{mv^2}{2}(2+2\cos\varphi),
tehát
\displaystyle (7) | \displaystyle v^2=Rg\frac{1-\cos\varphi}{1+\cos\varphi}=Rg\,\tg^2\frac{\varphi}{2}. |
Mindaddig, amíg a kis test le nem repül az abroncsról, a két test egyetlen merev testnek tekinthető, amelynek az össztömege \displaystyle m, tömegközéppontja a kis test \displaystyle A pontja, és a tömegközépppontjára vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka elhanyagolhatóan kicsi, vagyis nullának tekinthető. Erre a merev testre csak három külső erő hat: \displaystyle \boldsymbol N', \displaystyle \boldsymbol S' és \displaystyle m\boldsymbol g. A tömegközéppont gyorsulása három tagból áll: az abroncs \displaystyle C középpontjának vízszintes irányú és \displaystyle a nagyságú ,,transzlációs gyorsulásából'', a \displaystyle C pont körüli gyorsuló körmozgás ugyancsak \displaystyle a nagyságú, de érintő irányú kerületi gyorsulásából, és végül a körmozgás centripetális gyorsulásából, ami \displaystyle AC irányú és
\displaystyle a_{\rm cp}=\frac{v^2}{R}=g\,\tg^2\frac{\varphi}{2}
nagyságú (3. ábra).
3. ábra
A Newton-egyenletek:
\displaystyle (8) | \displaystyle N=m(g-g\,\tg^2\frac{\varphi}{2}\cos\varphi-a\sin\varphi) \qquad \text{(függőleges irányú mozgás egyenlete)}, |
\displaystyle (9) | \displaystyle S=m(a+a\cos\varphi-g\,\tg^2\frac{\varphi}{2}\sin\varphi) \qquad \text{(vízszintes irányú mozgás egyenlete)}, |
\displaystyle (10) | \displaystyle SR(1+\cos\varphi)-NR\sin\varphi=0 \qquad \text{(a forgás mozgásegyenlete)}. |
(Megjegyzés: A (10) egyenlet megegyezik a korábban már megkapott (3)-mal.)
A (8), (9) és (10) lineáris egyenletrendszer megoldása:
\displaystyle (11) | \displaystyle N=mg\cos\varphi, |
\displaystyle (12) | \displaystyle S=mg\frac{\sin\varphi \cos\varphi}{1+\cos\varphi}, |
\displaystyle (13) | \displaystyle a=\frac{\sin\varphi}{(1+\cos\varphi)}\,g. |
\displaystyle a) (11)-ből következik, hogy a kis test \displaystyle \varphi_0=\frac{\pi}{2} szögnél válik el az abroncstól, és ekkor vízszintes irányban is, és függőleges irányban is
\displaystyle v_0= \sqrt{Rg}\tg\frac{\pi}{4}=\sqrt{Rg}
sebessége van. A csúszásmentes mozgás feltétele az, hogy a tapadási súrlódási együttható legalább \displaystyle \mu_0^\text{min}=\tg\frac{\varphi_0}{2}=1 legyen.
A további mozgás során a kis test \displaystyle R magasságból, \displaystyle v_0 kezdősebességű szabadeséssel mozog. A talajra érkezés idejére
\displaystyle \frac{g}{2}t^2+v_0t=R
érvényes, ahonnan \displaystyle t_0=(\sqrt3-1)\frac{R}{g}. Ennyi idő alatt a lerepülő test az abroncstól való elválás helyétől vízszintes irányban \displaystyle v_0t_0=(\sqrt3-1)R, az indulás \displaystyle O pontjától összesen
\displaystyle \frac{\pi}{2}R+R+(\sqrt3-1)R=\left(\frac{\pi}{2}+\sqrt3\right)R\approx 3{,}3\,R
távolságban éri el a talajt.
Megjegyzések. 1. Elvben elképzelhető lenne, hogy az abroncsról lerepülő kis test – még mielőtt elérné a talajt – összeütközik a \displaystyle v_0 sebességgel guruló abronccsal. Ez azonban kizárt, hiszen a ferde hajítást elszenvedő kis test vízszintes irányú sebessége is \displaystyle v_0, tehát mindvégig az abroncs szélével egyvonalban, az abroncs alatt található, tehát az \displaystyle O ponttól mért távolsága \displaystyle R-nél nagyobb.
2. A gördülő abronccsal együtt mozgó test pályája egy ciklois. A mozgás tehát éppen olyan, mint egy ciklois alakú, rögzített pályán súrlódásmentesen lecsúszó test mozgása. A test akkor repül le a cikloisról, amikor a kényszererő nullává válik, vagyis amikor a nehézségi erőnek a pályára merőleges komponense éppen megegyezik a centripetális gyorsulással. A ciklois jellemző adataiból (meredekség és görbület), valamint az energiamegmaradás törvényéből is megkapható a kényszerpálya elhagyásának helye.
3. A (13) összefüggést közvetlenül is megkaphatjuk, ha képezzük (7) mindkét oldalának az idő szerinti deriváltját:
\displaystyle \frac{{\rm d}}{{\rm d}t} \left(v^2\right)=2va= \frac{\rm d}{{\rm d}\varphi} \left( Rg\frac{1-\cos\varphi}{1+\cos\varphi}\right) \cdot \frac{{\rm d}\varphi}{{\rm d}t}=2Rg\frac{\sin\varphi}{(1+\cos\varphi)^2}\cdot \frac{v}{R},
ahonnan
\displaystyle a=\frac{\sin\varphi}{(1+\cos\varphi)^2}\,g.
Ezt (8)-ba helyettesítve (11), (9)-be írva pedig (12) adódik.
4. Amikor a kis test lerepül az abroncsról, akkor \displaystyle N=S=0. A kis test vízszintes irányú gyorsulása \displaystyle g-v_0^2/R=0, függőleges irányú gyorsulása pedig \displaystyle a=g. Érdekes, hogy az abroncs középpontjának vízszintes irányú gyorsulása közvetlenül a lerepülést megelőző pillanatban \displaystyle a=g\ne 0, jóllehet az abroncsra ható erő ekkor nullává válik. Ez azonban nincs ellentmondásban Newton \displaystyle F=m_\text{abroncs}a törvényével, hiszen \displaystyle m_\text{abroncs} elhanyagolhatóan kicsi, nullának tekinthető.
Statisztika:
4 dolgozat érkezett. 3 pontot kapott: 2 versenyző. 2 pontot kapott: 1 versenyző. 1 pontot kapott: 1 versenyző.
A KöMaL 2022. májusi fizika feladatai
|