Az alábbi, egy lehetséges megoldás nyilván nem a legrövidebb, de viszonylag általános eszközöket használ, ezért beírom.
Mivel csupa négyzetes tagok szerepelnek, az az ötletem támadt, hogy térbeli polárkoordinátákat (azaz gömbi koordinátákat) alkalmazzak:
x=r.cos .cos , y=r.sin .cos , z=r.sin ,
ahol r>0 (r=0 nyilván nem lehet a nevezők miatt), [0,2] a forgásszög, [-/2,/2] pedig az emelkedési szög.
A bizonyítandó
egyenlőtlenségben elvégezve ezeket a helyettesítéseket r kiesik, és csak két változónk marad!
A közös nevezőre hozás után kapunk egy törtet, aminek a nevezője három pozitív szám szorzata, elég tehát a számlálót nézni. Ez nem lesz más, mint
g(A,B):=3-11B+5AB+16B2-28AB2+13A2B2-5B3+12AB3+3A2B3-5A3B3,
ahol az A:=cos2, B:=cos2 rövidítéseket használtam. (A szinuszokat a Pitagorasz-tétellel koszinuszokká konvertáltam.)
A továbbiakban elegendő tehát megmutatni, hogy g(A,B)0 a [0,1]×[0,1] egységnégyzeten, és megnézni, hol állhat egyenlőség.
Most standard szélsőértékszámítást használtam. Könnyű ellenőrizni, hogy g(A,0), g(A,1), g(0,B) és g(1,B) valamennyien pozitívak, ha A,B[0,1]. A peremen tehát stimmel a dolog, csak "belül" kell vizsgálódni.
Keressük meg a szokásos módon g lokális szélsőértékeit. Ez egy kis számolás. A derivált(vektor)nak kell megkeresni a zérushelyeit az egységnégyzeten belül (az alsó index jelöli a parciális deriválást): fenn kell álljon, hogy (*)
gA(A,B)=5B-28B2+26AB2+12B3+6AB3-15A2B3=0
gB(A,B)=-11+5A+32B-56AB+26A2B-15B2+36AB2+9A2B2-15A3B2=0
egyszerre nullák. Mivel egy (polinom)egyenletrendszernek csak ott lehetnek megoldásai, ahol a rezultáns nulla, vettem a fenti két egyenlet B-szerinti rezultánsát. Ez A-ban az alábbi ötödfokú egyenlet lett (rögtön faktorizálva egy kicsit):
Ennek a gyökei között vannak a lehetséges A-értékek, amelyek (*) megoldásait adják. Nem nehéz kiszűrni, hogy a fenti egyenletnek [0,1]-ben csak A=1/2-nél van gyöke, illetve van még egy gyök az A[9/100,1/10] intervallumban is. Zárjuk ki ez utóbbit.
Elemien meggondolható, hogy a BgB(A,B) függvény monoton nő [0,1]-en tetszőleges A[9/100,1/10] esetén. Mivel azonban g(A,4/10) minden A[9/100,1/10] esetén negatív, ezért gB(A,B)<0, ha A[9/100,1/10] és B[0,4/10]. A másik egyenletről hasonlóan bebizonyítható, hogy gA(A,B)<0, ha A[9/100,1/10] és B[4/10,1]. Ezekből az következik, hogy a (*) egyenletRENDSZERnek nincs megoldása, ha A[9/100,1/10] és B[0,1].
Marad tehát az A=1/2 egyetlen lehetséges megoldása (*)-nak. Ez pedig valóban jó, amint azt B=2/3 mutatja.
Ott tartunk, hogy az egységnégyzet belsejében a g kétváltozós függvénynek csak (A,B)=(1/2,2/3)-nál LEHET szélsőértéke. A szokásos, Hesse-mátrixos másodrendű elégséges feltétellel azonban meggyőződhetünk róla, hogy itt valóban szélsőérték is VAN, mégpedig lokális minimum.
Meglepő, hogy ez éppen zérushely is: g(1/2,2/3)=0.
A feladat eredeti állítását tehát bebizonyítottuk, és ebből az egyenlőség esete is könnyen látható: a megadott A és B értékekből a és szögek visszaszámolhatók. Ezekből az eredeti x,y és z változókra azt kapjuk, hogy x=y (hiszen cos2(/4)=sin2(/4)=1/2), sőt, azt is, hogy x=z (y előjelétől függetlenül), ami pedig azon múlik, hogy
Egyenlőség az eredeti feladatban pontosan akkor van tehát, ha |x|=|y|=|z|.
|