Fórum: Matematikus-fizikus viccek, sztorik

Igen, szerintem is a kör a "legintelligensebb". Sajnos nem olvastam Abbott könyvét. Engem Nicholas D. Kazarinoff: Geometriai egyenlőtlenségek c. könyvének egyik sora vezetett el az ötlethez. A poéngyilkosság elkerülése érdekében egy kérdés:

az általad ismert megoldásból következik-e egy egyjegyű szám, ami "igazolja" az állításodat? Melyik ez a szám? :)

Lehet, hogy nem ez a megoldás, de szerintem a kör a legokosabb. (lásd: Edwin A. Abbott: Síkföld c. könyvét) :)

A legokosabb helyett azt írhattam volna, hogy a legintelligensebb.

Úgy látom, nem harap senki a témára, én se nagyon tudok hozzászólni. Esetleg a 'sokoldalú' szónak, mint az okos egyfajta szinonímájának köze van a megoldáshoz?

Melyik a "legokosabb" síkalakzat és miért?

Az első hozzászólótól először csak a miértre várom a lehető legtömörebb megfejtést...! :-)

Másik, ami Einsteinről jutott eszembe:

Ő mondta: Csak két dolog van, ami végtelen, a világegyetem és az emberi butaság. De az elsőben nem vagyok biztos.

Másik sztori:

Valamelyik Marx testvér (a híres szórakoztatók egyike, talán Groucho) mondta Einsteinről: Együtt utaztam vele egy hajóúton Amerikából Európába. Az út során Einstein minden nap elmagyarázta nekem az elméletét. Mire megérkeztünk, meg voltam győződve róla, hogy ő már érti.

Kedvenc történetem: Két matematikus elmegy a kocsmába, és közben arról beszélgetnek, hogy az átlagember mennyire tudja a matekot. Az egyik azt állítja, hogy semennyire, a másik pedig azt, hogy igenis, tudja. Hirtelen a második elmegy hátra a WC-k felé, és közben észrevétlenül magához inti a pincércsajt. Azt mondja neki: - Kedveském, néhány perc múlva kérdezünk magától valamit, nem fogja érteni, de azt kell rá válaszolnia, hogy xköbperhárom. Rendben? A pincérnő bólint, a matematikus pedig visszamegy a barátjához. Újra felveszik a beszélgetés fonalát, és azt mondja a másiknak: - Figyelj, egyszerűen el lehet dönteni ezt a vitát. Itt van ez a pincérnő, kérdezzünk tőle valamit. Ha tudja, nekem van igazam, ha nem, akkor neked. Oké, odaintik a nőt, és megkérdezi tőle az, aki beszélt vele korábban: - Kedveském, meg tudná mondani, hogy mennyi az xnégyzet integrálja? - Természetesen, xköbperhárom. - Köszönöm, csak ennyi volt, nyugodtan mehet a dolgára. A másik matematikus pedig fogja a fejét bánatában, mire a távozóban levő pincérnő visszaszól a válla felett: - Plusz konstans.

Kedves Fórumolók!

Olyan humoros történet jutott az eszembe, melynek olvastán feltehetőleg Ti is rekeszizomgörcsöt kaptok majd. Egyszer matekfakton az egyik osztálytársamnak a Dedekind-féle szeletalkotást kellett definiálnia. Osztálytársam magabiztosan kijelentette, hogy ez nem más, mint az, hogy a húr a kört két körszeletre bontja. És nem értette, miért tör ki az osztály egetverő kacagásban! A tanárnő is a térdét csapkodta nevettében, osztálytársam pedig értetlenül bámulta a naplóban díszelgő hatalmas elégtelent a neve mellett.

Humoros, nem?

Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula

Rendőrkomoly.

Egyszer egy bűnügyi? rendőri? szóvivő azzal bizonyította a büntetés-végrehajtási intézményekben folyó nevelőmunka hatékonyságát, hogy a felderített bűntetteknek csak az egyharmadát követik el a visszaesők.

Nyilván a bűntettek kétharmadát olyanok követik el akik csak egyszer bűnöznek; a maradék egyharmad meg csak visszaesik.

Megy egy függvény a sivatagban, és szembe jön egy szabály. Azt mondja a szabály: - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Térj ki az utamból, mert lederivállak! - Nem térek ki! - Nem félsz tőle, hogy lederivállak? - Nem. - Hát az hogy lehet? - Én vagyok az e^x-en. De persze a szabály, aki lenyegében egy differenciáloperátor volt ismerte a viccet és jót nevetett. Mert ő volt