Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Az A. 942. feladat (2026. október)

A. 942. Legyen \(\displaystyle ABCD\) egy olyan húrnégyszög, amelynek nincsen derékszöge. Az \(\displaystyle AC\) átló felezőpontja legyen \(\displaystyle E\), a \(\displaystyle BD\) átló felezőpontja pedig \(\displaystyle F\). Tegyük fel, hogy az \(\displaystyle AEF\), \(\displaystyle BEF\), \(\displaystyle CEF\), \(\displaystyle DEF\) körök egyike sem fajul egyenessé, és az \(\displaystyle ABCD\) négyszög köréírt körét rendre az \(\displaystyle A'\), \(\displaystyle B'\), \(\displaystyle C'\), \(\displaystyle D'\) pontokban metszik másodszorra.

Az \(\displaystyle A'C'\) szakasz felezőpontja legyen \(\displaystyle E'\), a \(\displaystyle B'D'\) szakasz felezőpontja pedig \(\displaystyle F'\). Bizonyítsuk be, hogy az \(\displaystyle E\), \(\displaystyle F\), \(\displaystyle E'\), \(\displaystyle F'\) pontok egy körön vannak.

Javasolta: Somogyi Ákos (London)

(7 pont)

A beküldési határidő 2026. november 10-én LEJÁRT.


Megoldás. Legyen \(\displaystyle AB\cap CD=P\), \(\displaystyle BC\cap AD=Q\) és \(\displaystyle AC\cap BD=R\). Az \(\displaystyle (ABCD)\) kör középpontját jelöljük \(\displaystyle O\)-val. Azt fogjuk belátni, hogy az \(\displaystyle E,F,E',F'\) pontok az \(\displaystyle OR\) átmérőjű körön fekszenek. Ebből az első két pont esetén könnyen megkapjuk az állítást: mivel \(\displaystyle E\) és \(\displaystyle F\) is \(\displaystyle R\)-en átmenő húrok felezőpontjai, mindkettőből derékszögben látszik az \(\displaystyle OR\) szakasz. Az \(\displaystyle E',F'\) pontoknak a körön fekvését is hasonlóan igazoljuk, ehhez elég annyit belátni, hogy az \(\displaystyle A'C',B'D'\) húrok is átmennek az \(\displaystyle R\) ponton. A logikai szimmetria miatt elég megmutatnunk ezt az \(\displaystyle A'C'\) húr esetén. Ennek igazolásához két különböző befejezést fogunk mutatni.

1. befejezés inverzióval és polaritással: A \(\displaystyle PQ\) szakasz felezőpontja legyen \(\displaystyle M\). Felhasználjuk a Brocard-tételt, amely kimondja, hogy a \(\displaystyle PQR\) háromszög csúcsai a szemközti oldalegyenesek pólusai az \(\displaystyle (ABCD)\) körre nézve. Fel fogjuk továbbá használni, hogy az \(\displaystyle E,F,M\) pontok egy egyenesen, az \(\displaystyle ABCD\) négyszög Newton-Gauss-egyenesén vannak. (Fontos külön vizsgálni azt az esetet, amikor az \(\displaystyle ABCD\) négyszög húrtrapéz, hiszen ilyenkor \(\displaystyle P\) vagy \(\displaystyle Q\) végtelenbeli pont. Ilyenkor az \(\displaystyle A',B',C',D'\) pontok vagy éppen a \(\displaystyle B,A,D,C\) vagy a \(\displaystyle D,C,B,A\) pontok lesznek.)

Invertáljunk a \(\displaystyle PQ\) átmérőjű körre. A Brocard-tétel következménye, hogy a \(\displaystyle PQ\) átmérőjű és az \(\displaystyle OR\) átmérőjű kör merőlegesek (mert például \(\displaystyle O\) a \(\displaystyle PQR\) háromszög magasságpontja), ezért \(\displaystyle E\) és \(\displaystyle F\) egymás képei lesznek az inverzió során (mivel az \(\displaystyle EF\) egyenes önmagába megy, mert átmegy az inverzió középpontján, és a merőlegesség miatt az \(\displaystyle OR\) átmérőjű kör is önmagába megy). Azt is tudjuk továbbá, hogy a \(\displaystyle PQ\) átmérőjű kör merőleges az \(\displaystyle (ABCD)\) körre (általában is igaz, hogy két tetszőleges pont, \(\displaystyle X\) és \(\displaystyle Y\) akkor és csak akkor konjugáltak, vagyis rajta vannak egymás polárisán, ha az \(\displaystyle XY\) átmérőjű kör merőleges a polaritás alapkörére). Ez viszont azt jelenti, hogy az eredeti \(\displaystyle PQ\) átmérőjű körre vett inverzió során az \(\displaystyle (ABCD),(AEF)\) körök is önmagukba mennek, ami csak úgy történhet meg, ha \(\displaystyle A\) képe \(\displaystyle A'\), és így \(\displaystyle M\in AA'\). Hasonlóan kapjuk, hogy \(\displaystyle M\in CC'\).

Befejezésül legyen \(\displaystyle R_1=AC\cap A'C'\) és jelölje \(\displaystyle R_1\) polárisát \(\displaystyle r_1\). Célunk, hogy belássuk, hogy \(\displaystyle R=R_1\). Mivel \(\displaystyle R\in AC\), az \(\displaystyle AC\) egyenes pólusa - hívjuk ezt \(\displaystyle U\)-nak - rajta lesz \(\displaystyle R\) polárisán, ami a \(\displaystyle PQ\) egyenes. Sőt, \(\displaystyle R_1\in AC\) miatt \(\displaystyle U\in r_1\), és most felhasználva a Brocard-tételt az \(\displaystyle AA'CC'\) húrnégyszögre kapjuk, hogy \(\displaystyle M\in r_1\). Tehát \(\displaystyle r_1\) és \(\displaystyle PQ\) is átmegy \(\displaystyle U\)-n és \(\displaystyle M\)-en, ezért egybeesnek, így pólusuk is: \(\displaystyle R_1=R\).

2. befejezés hatványvonalakkal és projektív geometriai eszközökkel: Kezdetben itt is azt látjuk be, hogy az \(\displaystyle AA',CC',EF\) egyenesek egy \(\displaystyle M\in PQ\) pontban metszik egymást. Ehhez először belátjuk, hogy az \(\displaystyle (OREF)\) kör és az \(\displaystyle (ABCD)\) kör hatványvonala éppen a \(\displaystyle PQ\) egyenes lesz. Legyen \(\displaystyle S=AC\cap PQ\) és \(\displaystyle T=BD\cap PQ\). Ismert, hogy ilyenkor (egyébként nem csak húrnégyszög esetén) \(\displaystyle (P,Q;S,T)=(A,C;S,R)=(B,D;R,T)=-1\). Innen következik, hogy \(\displaystyle SA\cdot RC=SC\cdot AR\), így irányított szakaszokkal számolva

$$\begin{align*} \textrm{Pow}_{(ABCD)}(S) &=SA\cdot SC =SA\cdot(SR+RC) =SA\cdot SR+SA\cdot RC=\\ &=SA\cdot SR+\frac{SC\cdot AR+SA\cdot RC}{2} =SA\cdot SR+\frac{(SR+RC)\cdot AR+(SR-AR)\cdot RC}{2}=\\ &=SA\cdot SR+\frac{SR(AR+RC)}{2} =SA\cdot SR+SR\cdot AE =(SA+AE)\cdot SR=SE\cdot SR\\ &=\textrm{Pow}_{(OREF)}(S), \end{align*}$$

tehát \(\displaystyle S\) rajta van az \(\displaystyle (OREF)\), \(\displaystyle (ABCD)\) körök hatványvonalán. Hasonlóan \(\displaystyle T\) is rajta van, így valóban a \(\displaystyle PQ\) egyenes a \(\displaystyle (OREF)\), \(\displaystyle (ABCD)\) körök hatványvonala. Ha felírjuk az \(\displaystyle (ABCD)\), \(\displaystyle (AA'EF)\), \(\displaystyle (CC'EF)\), \(\displaystyle (OREF)\) körök páronként vett hatványvonalait, éppen a \(\displaystyle PQ\), \(\displaystyle AA'\), \(\displaystyle EF\), \(\displaystyle CC'\) egyeneseket kapjuk, amik így a körök közös hatványpontjában, \(\displaystyle M\)-ben mennek át. (Külön meg kell vizsgálni azokat az eseteket, amikor \(\displaystyle S\) vagy \(\displaystyle T\) ideális pont, ugyanis ilyenkor nem tudunk távolságokkal számolni, ezt az olvasóra bízzuk.)

Most felhasználjuk az ismert állítást, miszerint egy adott \(\displaystyle \omega\) körre és a belsejében fekvő \(\displaystyle X\) pontra a síkon létezik olyan projektív transzformáció, amely \(\displaystyle \omega\)-t egy \(\displaystyle \omega'\) körbe, \(\displaystyle X\)-et pedig annak középpontjába viszi. Ezt alkalmazzuk az \(\displaystyle (ABCD)\) körre és benne az \(\displaystyle R\) pontra. Jelöljük a transzformáció után minden \(\displaystyle Y\) pont képét \(\displaystyle \overline{Y}\)-nal. Világos, hogy \(\displaystyle \overline{ABCD}\) egy téglalap, és annyit kell belátni, hogy \(\displaystyle \overline{A'C'}\) átmérője az \(\displaystyle \overline{(ABCD)}\) körnek. Vegyük észre, hogy \(\displaystyle \overline{P}\) és \(\displaystyle \overline{Q}\) is ideális pont, így a \(\displaystyle \overline{PQ}\) egyenes az ideális egyenes, és így \(\displaystyle \overline{M}\) is ideális pont. Viszont tudjuk, hogy az \(\displaystyle AA',CC'\cap M\), így \(\displaystyle \overline{AA'}\cap \overline{CC'}=\overline{M}\). Tehát az \(\displaystyle \overline{AA'},\overline{CC'}\) egyenesek párhuzamosak, és mivel \(\displaystyle \overline{AC}\) átmérő az \(\displaystyle \overline{(ABCD)}\) körben, \(\displaystyle \overline{A'C'}\) is az, ezzel valóban \(\displaystyle \overline{R}\in \overline{A'C'}\Leftrightarrow R\in A'C'\).


Statisztika:

Az A. 942. feladat értékelése még nem fejeződött be.


A KöMaL 2026. októberi matematika feladatai