Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

A B. 5557. feladat (2026. október)

B. 5557. Egy egész együtthatós polinomnak két valós gyöke van, mindkettő egyszeres gyök. Legalább hányadfokú a polinom, ha a két gyök különbsége irracionális, a hányadosuk pedig pozitív racionális szám?

Javasolta: Hujter Bálint és Kós Géza (Budapest)

(6 pont)

A beküldési határidő 2026. november 10-én LEJÁRT.


1. megoldás. Először is, mutatunk egy hatodfokú polinomot, amire teljesülnek a feltételek. Legyen \(\displaystyle p(x)=(x^3-2)(x^3-16)\). Világos, hogy ennek a polinomnak két valós gyöke van, \(\displaystyle \sqrt[3]{2}\) és \(\displaystyle \sqrt[3]{16}=2\sqrt[3]{2}\), ezek tehát egyszeresek és hányadosuk pozitív racionális szám. A két gyök különbsége \(\displaystyle \sqrt[3]{2}\), ami irracionális. (Valóban, ha valamely pozitív egész, relatív prím \(\displaystyle a,b\) számokra \(\displaystyle \sqrt[3]{2}=\frac{a}{b}\) lenne, akkor \(\displaystyle a^3=2b^3\) teljesülne, de ekkor \(\displaystyle a\)-nak párosnak kellene lennie, és emiatt \(\displaystyle b\)-nek is, vagyis nem lennének relatív prímek, ami ellentmondás.)

Most pedig belátjuk, hogy legfeljebb ötödfokú \(\displaystyle p\) polinomra nem teljesülhet a feltétel. Indirekten tegyük fel, hogy \(\displaystyle \deg p\leq 5\), és teljesülnek a feltételek. A két valós gyök legyen \(\displaystyle \alpha\) és \(\displaystyle \beta=c\alpha\), ahol tehát \(\displaystyle 0<c\) racionális szám. A feltétel szerint \(\displaystyle \beta-\alpha=(c-1)\alpha\) irracionális szám, ami azt jelenti, hogy \(\displaystyle c\ne 1\) és \(\displaystyle \alpha\) irracionális. Ekkor persze \(\displaystyle \beta=c\alpha\) is irracionális.

Világos, hogy \(\displaystyle \deg p\) nem lehet páratlan, hiszen ekkor a két valós gyökhöz tartozó gyöktényezőt elhagyva is páratlan fokú polinomot kapnánk: \(\displaystyle p(x)=(x-\alpha)(x-\beta)q(x)\), ahol \(\displaystyle \deg q=(\deg p)-2\). De ekkor a páratlan fokú \(\displaystyle q\) polinomnak is lenne valós gyöke, és így \(\displaystyle p\)-nek nem csak két valós gyöke lenne. Tehát \(\displaystyle \deg p\) értéke csak 2 vagy 4 lehet.

Tegyük fel most, hogy \(\displaystyle \deg p=4\). Ekkor \(\displaystyle p(x)=a_4x^4+a_3x^3+a_2x^2+a_1x+a_0\), ahol \(\displaystyle a_4\ne 0\) és van legalább még egy nemnulla \(\displaystyle a_{i_0}\) együttható (ahol \(\displaystyle 0\leq i_0\leq 3\)), hiszen \(\displaystyle a_4x^4\)-re nem teljesülnek a feltételek.

Legyen \(\displaystyle r(x)=p(cx)-c^4p(x)\). Világos, hogy \(\displaystyle r\) racionális együtthatós polinom (hiszen \(\displaystyle p\) az, \(\displaystyle c\) pedig racionális szám). Az \(\displaystyle r\) polinom foka kisebb, mint 4, mert az \(\displaystyle x^4\)-es tagok kiejtik egymást: \(\displaystyle a_4(cx)^4-c^4a_4x^4=0\). Ugyanakkor \(\displaystyle r\) nem az azonosan 0 polinom, mert az \(\displaystyle x^{i_0}\)-os tag nem tűnik el: \(\displaystyle a_{i_0}(cx)^{i_0}-c^4a_{i_0}x^{i_0}=a_{i_0}(c^{i_0}-c^4)x^{i_0}\). Ez \(\displaystyle a_{i_0}\ne 0\) miatt csak úgy lehetne 0, ha \(\displaystyle c^{i_0}=c^4\) (ahol tehát \(\displaystyle i_0\in\{0,1,2,3\}\) teljesül). Egy 1-től különböző pozitív szám hatványai azonban páronként különbözők, kivéve ha a szám az 1 (de \(\displaystyle c\ne 1\)). Tehát \(\displaystyle r\) egy nem azonosan 0 legfeljebb harmadfokú polinom. Az \(\displaystyle r\) polinomnak gyöke \(\displaystyle \alpha\), mert \(\displaystyle r(\alpha)=p(\beta)-c^4p(\alpha)=0-0=0\).

Az \(\displaystyle \alpha\) szám tehát \(\displaystyle p\)-nek és \(\displaystyle r\)-nek is gyöke. Ha \(\displaystyle \deg r\ne 3\), akkor \(\displaystyle r\) egy legfeljebb másodfokú racionális együtthatós polinom, melynek \(\displaystyle \alpha\) gyöke.

Tegyük fel, hogy \(\displaystyle \deg r=3\). Ha \(\displaystyle p\) nem osztható az \(\displaystyle r\) polinommal, akkor osszuk el vele maradékosan: \(\displaystyle p(x)=r(x)s(x)+t(x)\), ahol \(\displaystyle t\) nem azonosan 0 racionális együtthatós polinom (hiszen \(\displaystyle p\) és \(\displaystyle r\) is azok), és \(\displaystyle \deg t<\deg r\leq 3\). Ekkor tehát \(\displaystyle t\) egy legfeljebb másodfokú racionális együtthatós polinom, melynek \(\displaystyle \alpha\) gyöke.

Ha \(\displaystyle p\) osztható \(\displaystyle r\)-rel, akkor \(\displaystyle \deg r=3\) miatt \(\displaystyle p(x)=c'(x-\beta)r(x)\). (A hányados elsőfokú polinom, melynek gyöke csak \(\displaystyle \beta\) lehet, hiszen \(\displaystyle \alpha\) gyöke \(\displaystyle r\)-nek.) Itt a főegyüttható miatt \(\displaystyle c'\) racionális, de ekkor \(\displaystyle p(x)\)-ben a legkisebb fokú nem 0 együtthatóval szereplő \(\displaystyle x\)-hatvány együtthatója irracionális lenne, mert \(\displaystyle \beta\) irracionális. Tehát ez az eset nem lehetséges.

Azt kaptuk, hogy mindenképpen léteznie kellene legfeljebb másodfokú racionális együtthatós polinomnak (\(\displaystyle r\) vagy \(\displaystyle t\)), aminek \(\displaystyle \alpha\) gyöke. Ilyen polinom \(\displaystyle \deg p=2\) esetén is létezne, méghozzá \(\displaystyle p\) ilyen lenne. Azt kaptuk tehát, hogy van olyan legfeljebb másfokú racionális együtthatós \(\displaystyle u\) polinom, melyre \(\displaystyle u(\alpha)=0\). Az \(\displaystyle \alpha\) szám irracionális, így csak \(\displaystyle \deg u=2\) lehet. Az \(\displaystyle u\) polinomnak az \(\displaystyle \alpha\) szám valós gyöke, így a másik valós gyököt \(\displaystyle \gamma\)-val jelölve feltehető, hogy \(\displaystyle u(x)=(x-\alpha)(x-\gamma)\). (A főegyütthatót elhagyhatjuk, ha nem 1.) Nem lehet \(\displaystyle \gamma=\beta\), mert akkor \(\displaystyle x\) együtthatója \(\displaystyle -(\alpha+\beta)=-(c+1)\alpha\) irracionális lenne (hiszen \(\displaystyle 0<c+1\) racionális, \(\displaystyle \alpha\) pedig irracionális). De akkor a korábbiakhoz hasonlóan, ezúttal a racionális együtthatós \(\displaystyle p\) polinomot a szintén racionális együtthatós \(\displaystyle u\) polinommal maradékosan elosztva a maradék csak \(\displaystyle c''(x-\alpha)\) lehetne, ahol \(\displaystyle 0\ne c''\) racionális, ami viszont lehetetlen, mert \(\displaystyle \alpha\) irracionális, a maradéknak viszont racionális együtthatósnak kell lennie.

Ezzel igazoltuk, hogy a feladat feltételeit teljesítő polinom foka legalább 6, és adtunk példát megfelelő 6-odfokú polinomra.

2. megoldás. Ha egy \(\displaystyle \alpha\) irracionális szám gyöke racionális együtthatós polinomnak, akkor ezek közül a legkisebb fokú 1 főegyütthatójút hívjuk az \(\displaystyle \alpha\) szám minimálpolinomjának. (Az 1 főegyütthatót csak az egyértelműség kedvéért követeljük meg, enélkül csak skalárszorzó erejéig lenne egyértelmű a polinom.) Ez azért egyértelműen meghatározott, mert ha két azonos fokú 1 főegyütthatójú racionális együtthatós polinomnak is gyöke lenne \(\displaystyle \alpha\), akkor a különbségüknek is, aminek viszont kisebb a foka, így ennek megfelelő skalárszorosát véve – hogy a főegyüttható 1-re változzon – ellentmondást kapnánk. Az is könnyen látható, hogy egy racionális együtthatós polinomnak éppen akkor gyöke \(\displaystyle \alpha\), ha a polinom osztható \(\displaystyle \alpha\) minimálpolinomjával. Valóban, ha két racionális együtthatós polinomnak gyöke \(\displaystyle \alpha\), akkor a legnagyobb közös osztójuknak is – ami szintén racionális együtthatós –, viszont ha egyikük a minimálpolinom, akkor a legnagyobb közös osztó csak a minimálpolinom lehet.

Térjünk rá most a feladat megoldására, vegyünk egy egész együtthatós \(\displaystyle p\) polinomot, melynek \(\displaystyle \alpha\) és \(\displaystyle \beta=c\alpha\) a két különböző, egyszeres valós gyöke, \(\displaystyle 0<c\) pedig racionális. Az 1. megoldásban láttuk, hogy \(\displaystyle \alpha,\beta\) irracionálisak és \(\displaystyle c\ne 1\). A \(\displaystyle p\) polinom tehát \(\displaystyle \alpha\) és \(\displaystyle \beta\) minimálpolinomjával is osztható kell legyen. Világos, hogy ha \(\displaystyle \alpha\) minimálpolinomja \(\displaystyle f\), \(\displaystyle \beta=c\alpha\) minimálpolinomja pedig \(\displaystyle g\), akkor \(\displaystyle g(x)=c^{\deg f}f(x/c)\). Mivel \(\displaystyle f(x)\) nem lehet egyetlen monom (vagyis nem lehet \(\displaystyle f(x)\equiv x^{\deg f}\)), ezért \(\displaystyle f\) és \(\displaystyle g\) két különböző polinom. Ezért \(\displaystyle f(x)g(x)\) osztja \(\displaystyle p(x)\)-et, hiszen \(\displaystyle f\) és \(\displaystyle g\) polinomok relatív prímek. (Ha legnagyobb közös osztójuk legalább elsőfokú lenne, akkor \(\displaystyle f(x)\) előállna két legalább elsőfokú racionális együtthatós polinom szorzataként, ami ellentmondana annak, hogy \(\displaystyle f\) az \(\displaystyle \alpha\) minimálpolinomja.)

Vizsgáljuk meg, mennyire lehet kicsi \(\displaystyle f\) (és \(\displaystyle g\)) foka. Nem lehet \(\displaystyle \deg f=1\), mert \(\displaystyle \alpha\) irracionális. Ha \(\displaystyle \deg f=2\) lenne, akkor \(\displaystyle f\) másik gyöke is valós lenne, de ekkor \(\displaystyle f\mid p\) miatt ez a másik gyök csak \(\displaystyle \beta\) lehet, viszont már láttuk, hogy \(\displaystyle \alpha\) és \(\displaystyle \beta\) minimálpolinomja nem ugyanaz, így ez lehetetlen. Tehát \(\displaystyle 3\leq \deg f=\deg g\), és így \(\displaystyle p\) foka legalább 6. Az 1. megoldásban mutatott példa alapján hatodfokú megfelelő polinom valóban létezik.


Statisztika:

A B. 5557. feladat értékelése még nem fejeződött be.


A KöMaL 2026. októberi matematika feladatai