Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

A P. 5723. feladat (2026. március)

P. 5723. Kétágú létrához hasonló szerkezetet láthatunk az ábrán. A függőleges síkban elhelyezett, vékony, homogén rudakat súrlódásmentes, könnyű csukló köti össze. A rudak \(\displaystyle \ell\) hosszúak, \(\displaystyle m\) tömegűek, a talajon lévő végükön könnyű görgők találhatók, amelyek biztosítják, hogy a vízszintes felületen súrlódásmentesen csúszhasson szét a ,,létra''. Kezdetben a két rúd által bezárt szög \(\displaystyle 2\alpha\). Ebből a helyzetből indítjuk el lökésmentesen a szerkezetet. Szétcsúszás közben a rudak a kezdetben felvett függőleges síkban mozognak.

a) Mekkora sebességgel csapódik a vízszintes talajra a \(\displaystyle C\) csukló?

b) Az indítást követő pillanatban mekkora az \(\displaystyle A\), \(\displaystyle B\) és \(\displaystyle C\) pontok gyorsulása?

c) A talajra csapódás előtti pillanatban mekkora az \(\displaystyle A\), \(\displaystyle B\) és \(\displaystyle C\) pontok gyorsulása?

Közli: Honyek Gyula, Veresegyház

(6 pont)

A beküldési határidő 2026. április 15-én LEJÁRT.


I. megoldás. A feladat nagyon hasonlít ahhoz, amikor egy vízszintes talajon álló, súrlódásmentes rudat függőleges falhoz támasztunk, majd elengedjük. A különbség az, hogy a létra tetőpontjában nemcsak nyomóerő, hanem húzóerő is ébredhet, ezért a \(\displaystyle C\) pont mindvégig függőlegesen mozog. A hasonlóság viszont az, hogy a tetőpontban mindig vízszintes az egyes létraszárakra ható erő, mert a szimmetria miatt a csuklóban nem lehet ferde a feszítőerő. Ugyancsak hasonlóság, hogy a létra legfelső pontja függőlegesen lefelé mozog, ezért ennek a pontnak a sebessége és a gyorsulása is függőleges, illetve a létra talajjal érintkező pontja mindvégig vízszintesen mozog, ezért a legalsó pontnak a sebessége és gyorsulása is mindvégig vízszintes. Az egyes létraszárak középpontja \(\displaystyle \ell/2\) sugarú körökön mozog, melynek középpontja a \(\displaystyle C\) pont talajra érkezési helye.

a) Elegendő az egyik rudat vizsgálni. A becsapódás pillanatában az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok megállnak, ezeket pillanatnyi forgástengelynek tekinthetjük, és így felírhatjuk a gravitációs helyzeti energia forgási energiává alakulását:

\(\displaystyle mg\frac{\ell}{2}\cos\alpha=\frac{1}{2}\Theta\omega^2=\frac{1}{2}\left(\frac{1}{3}m\ell^2\right)\omega^2\qquad\rightarrow\qquad\omega=\sqrt{\frac{3g\cos\alpha}{\ell}}.\)

Ezzel megkaphatjuk a \(\displaystyle C\) pont kérdéses leérkezési sebességét: \(\displaystyle v_C=\sqrt{3g\ell\cos\alpha}\).

b) Vizsgáljuk csak a jobb oldali létraszárat. Az 1. ábra a rúdra ható erőket mutatja: az \(\displaystyle F\) erő vízszintes, \(\displaystyle mg\) és \(\displaystyle K\) függőleges.


1. ábra

Írjuk fel a dinamikai egyenleteket a tömegközéppont \(\displaystyle a_x\) és \(\displaystyle a_y\) gyorsulására, valamint a rúd szöggyorsulására a tömegközéppont körül:

$$\begin{gather*} F=ma_x,\\ mg-K=ma_y,\\ K\frac{\ell}{2}\sin\alpha-F\frac{\ell}{2}\cos\alpha=\Theta\beta=\left(\frac{1}{12}m\ell^2\right)\beta. \end{gather*}$$

A kényszerfeltételek felírásakor azt használjuk ki, hogy az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok gyorsulása mindig vízszintes, míg a \(\displaystyle C\) pont gyorsulása mindvégig függőleges, illetve azt is észrevehetjük, hogy a kezdőpillanatban a tömegközéppont gyorsulása az általa leírt kör érintőjébe mutat (később ehhez hozzáadódik a centripetális gyorsulás járuléka is):

$$\begin{gather*} a_y=\frac{\ell}{2}\beta\sin\alpha,\\ a_x=\frac{\ell}{2}\beta\cos\alpha,\\ \frac{a_y}{a_x}=\tg\alpha. \end{gather*}$$

Ezekből az egyenletekből megkaphatjuk a tömegközéppont gyorsulásának vízszintes és függőleges összetevőjét:

$$\begin{gather*} a_x=\frac{3}{4}g\sin\alpha\cos\alpha,\\ a_y=\frac{3}{4}g\sin^2\alpha, \end{gather*}$$

továbbá megkaphatjuk a kérdéses kezdőpillanatbeli gyorsulásokat is:

$$\begin{gather*} a_A=a_B=a_x+\frac{\ell}{2}\beta\cos\alpha=2a_x=\frac{3}{2}g\sin\alpha\cos\alpha,\\ a_C=a_y+\frac{\ell}{2}\beta\sin\alpha=2a_y=\frac{3}{2}g\sin^2\alpha. \end{gather*}$$

c) Amikor a \(\displaystyle C\) csukló a talajra csapódik, akkor az \(\displaystyle A\), illetve \(\displaystyle B\) pontok sebessége nulla, de a gyorsulásuk nem nulla! Becsapódáskor a tömegközéppont sebessége (ahogy azt az a) pontban kiszámoltuk):

\(\displaystyle v_\mathrm{tkp}=\frac{v_C}{2}=\sqrt{\frac{3}{4}g\ell\cos\alpha}.\)

Ebből megkaphatjuk a tömegközéppont centripetális gyorsulását (ami ebben az esetben vízszintes):

\(\displaystyle a_\mathrm{cp}=\frac{v_\mathrm{tkp}^2}{\ell/2}=\frac{3}{2}g\cos\alpha.\)

Ebből az is következik, hogy a csuklóban a becsapódás pillanatában \(\displaystyle F=\frac{3}{2}mg\cos\alpha\) nagyságú, vízszintes húzóerőnek kell fellépni.

A \(\displaystyle C\) pont mindvégig függőlegesen mozog, ezért nincs vízszintes gyorsulása, a tömegközéppontnak viszont a talajra csapódás előtti pillanatban \(\displaystyle a_\mathrm{cp}=\frac{3}{2}g\cos\alpha\) vízszintes gyorsulás összetevője van. Ez jelenti a rúd vízszintes gyorsulásának átlagát, amiből az következik, hogy a talajra csapódás pillanatában, amikor a rúd már vízszintes, az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok gyorsulása a fenti centripetális gyorsulás kétszerese:

\(\displaystyle a_A'=a_B'=2a_\mathrm{cp}=3g\cos\alpha.\)

A \(\displaystyle C\) pont becsapódási (függőleges irányú) gyorsulását leggyorsabban úgy kaphatjuk meg, ha a pillanatnyi forgástengelyre (az \(\displaystyle A\) vagy a \(\displaystyle B\) pontra) felírjuk a forgómozgás dinamikai egyenletét:

\(\displaystyle mg\frac{\ell}{2}=\Theta\beta=\frac{1}{3}m\ell^2\beta\qquad\Rightarrow\qquad a_C'=\ell\beta=\frac{3}{2}g.\)

Ebből az is következik, hogy becsapódáskor a rúd tömegközéppontjának függőleges gyorsulás összetevője \(\displaystyle \frac{3}{4}g\), illetve ekkor a talaj kényszerereje \(\displaystyle K=\frac{mg}{4}\), és ezek az utóbbi eredmények függetlenek attól, hogy milyen szöghelyzetből indult a létra.

II. megoldás. A feladatot az energiamegmaradás törvényének felhasználásával is meg lehet oldani. Az elrendezés tükrözési szimmetriája miatt elegendő, ha csak az egyik (mondjuk a jobb oldali) rúd mozgását vizsgáljuk. A \(\displaystyle C\) pont mindig függőlegesen mozog (lefelé), a \(\displaystyle B\) pont pedig vízszintesen (jobbra).

b) Tételezzük fel, hogy a \(\displaystyle C\) pont \(\displaystyle a_C\) gyorsulással indul el lefelé, tehát egy kicsiny \(\displaystyle \Delta t\) idő alatt (amíg a gyorsulást állandónak tekinthetjük) \(\displaystyle \frac{1}{2}a_C(\Delta t)^2\) távolsággal mélyebbre kerül, a sebessége pedig \(\displaystyle v_C=a_C\Delta t\) lesz. A rúd pillanatnyi elfordulásának középpontja (a mozgás ún. momentán centruma) a középpontjától \(\displaystyle \ell/2\) távolságban, a 2. ábrán látható \(\displaystyle O\) pontban, a \(\displaystyle C\) ponttól \(\displaystyle \ell\sin\alpha\) távol lesz. Erre a pontra vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka (a Steiner-tétel szerint)

\(\displaystyle \Theta=\frac{1}{12}m\ell^2+m\left(\frac{\ell}2\right)^2=\frac{1}{3}m\ell^2.\)


2. ábra

A rúd szögsebessége (mint a \(\displaystyle CO\) szakasz elfordulásából látszik)

\(\displaystyle \omega=\frac{a_C\Delta t}{\ell\sin\alpha},\)

a rúd \(\displaystyle \Delta t\) idő elteltével

\(\displaystyle E_\text{mozgási}=\frac{1}{2}\Theta\omega^2=\frac{m}{6}\left(\frac{a_C\Delta t}{\sin\alpha}\right)^2\)

mozgási (forgási) energiára tesz szert. Eközben a rúd (tömeg)középpontja függőleges irányban \(\displaystyle \tfrac{1}{2}\tfrac{a_C}{2}(\Delta t)^2\) távolságnyit mozdul el, tehát a rúd helyzeti energiájának csökkenése

\(\displaystyle \Delta E_\text{helyzeti}=\frac{1}{4}mga_C(\Delta t)^2.\)

Súrlódásmentes körülmények között a mechanikai energia állandó marad, tehát

\(\displaystyle E_\text{mozgási}=\Delta E_\text{helyzeti},\)

ahonnan a keresett gyorsulás függőlegesen lefelé:

\(\displaystyle a_C=\frac{3}{2}g\sin^2\alpha.\)

Számítsuk ki most a \(\displaystyle B\) pont vízszintes (jobbra mutató) \(\displaystyle a_B\) gyorsulását az indítást követő pillanatban. A rúd alsó pontja \(\displaystyle \Delta t\) idő elteltével \(\displaystyle a_B\Delta t\) sebességgel mozog jobbra, a rúd teteje pedig \(\displaystyle a_C\Delta t\) sebességgel mozog függőlegesen lefelé. Ezen sebességeknek a rúd irányú vetülete ugyanakkora kell, hogy legyen, hiszen a rúd hossza állandó.

\(\displaystyle a_B\Delta t\cdot\sin\alpha=a_C\Delta t\cdot\cos\alpha.\)

Innen (\(\displaystyle a_C\) fentebb kiszámított értékét behelyettesítve) kapjuk, hogy

\(\displaystyle a_B=\frac{3}{2}g\sin\alpha\,\cos\alpha.\)

Az \(\displaystyle A\) pont – nyilván – ugyanekkora gyorsulással indul el balra.

a) A rúd földet érését megelőző pillanatban a \(\displaystyle B\) pont sebessége nulla, a \(\displaystyle C\) pont pedig valamekkora (függőleges irányú) \(\displaystyle v_C\) sebességgel rendelkezik. A rúd \(\displaystyle B\) körüli forgásának szögsebessége ekkor \(\displaystyle \omega=v_C/\ell\), mozgási energiája tehát

\(\displaystyle E=\frac{1}{2}\frac{m\ell^2}{3}\omega^2=\frac{1}{6}mv_C^2.\)

Ez az energia megegyezik a helyzeti energia \(\displaystyle mg\tfrac{\ell\cos\alpha}{2}\) csökkenésével, innen kapjuk, hogy

\(\displaystyle v_C=\sqrt{3g\ell\cos\alpha}.\)

c) Hátravan még, hogy meghatározzuk a rúd végpontjainak gyorsulását a becsapódást megelőző pillanatban. (Ezeket, hogy megkülönböztessük az induláskori gyorsulásoktól, jelöljük \(\displaystyle a'_C\)-vel és \(\displaystyle a'_B\)-vel.)

A \(\displaystyle C\) pont sebessége a becsapódáskor a fentebb kiszámított \(\displaystyle v_C\), a becsapódást kicsiny \(\displaystyle \Delta t\) idővel megelőző pillanatban pedig \(\displaystyle v_C-a_C\Delta t\). A rúd középpontja \(\displaystyle v_C/2\) sebességgel süllyed, a helyzeti energia tehát \(\displaystyle \Delta t\) idő alatt \(\displaystyle \tfrac{1}{2}mgv_C\Delta t\) értékkel csökken. Ez a csökkenés a rúd mozgási energiájának növekedésével egyezik meg. Mivel a \(\displaystyle B\) végpontja körül forgó rúd szögsebessége \(\displaystyle \tfrac{v_C-a_C\Delta t}{\ell}\)-ről \(\displaystyle \tfrac{v_C }{\ell}\)-re nőtt, az energiamérleg:

\(\displaystyle \frac{1}{2}\,\frac{m\ell^2}{3}\left(\frac{v_C^2}{\ell^2}-\frac{(v_C-a_C\Delta t)^2}{\ell^2}\right)=\frac{1}{2}mgv_C\Delta t.\)

Innen – a \(\displaystyle (\Delta t)^2\)-tel arányos, ún. másodrendűen kicsiny tag elhanyagolásával – kapjuk, hogy a becsapódást megelőző pillanatokban a \(\displaystyle C\) pont

\(\displaystyle a_C'=\frac{3}{2}g\)

nagyságú, függőlegesen lefelé irányuló gyorsulással mozog. Érdekes, hogy ez a gyorsulás nem függ az indulás \(\displaystyle \alpha\) szögétől, tehát a \(\displaystyle C\) pont becsapódásának sebességétől is független.

Utolsó feladatunk az \(\displaystyle a_B'\) gyorsulás meghatározása. Mivel a \(\displaystyle B\) pont mindvégig vízszintesen mozgott, a gyorsulása is vízszintes kell, hogy legyen. A rúd \(\displaystyle v_C/\ell\) szögsebességgel forog a \(\displaystyle B\) pont körül, így (ha a jobbra mutató irányt tekintjük pozitívnak) a \(\displaystyle C\) pont gyorsulása vízszintes irányban

\(\displaystyle a'_C=a_B'+\ell\frac{v_c^2}{\ell^2}.\)

No de \(\displaystyle C\) nem gyorsul vízszintes irányban, vagyis

\(\displaystyle a'_B=-3g\cos\alpha.\)

Ezek szerint a becsapódáskor a \(\displaystyle B\) pont balra gyorsul, ami nem meglepő, hiszen a jobbra mutató sebességének nagysága nullára csökken.


Statisztika:

12 dolgozat érkezett.
6 pontot kapott:Erdélyi Dominik, Horváth Zsombor, Mezei Marcell, Patócs 420 Péter, Rajtik Sándor Barnabás, Szabó Tamás, Tasnádi Zsófia.
5 pontot kapott:Simon János Dániel.
4 pontot kapott:3 versenyző.
3 pontot kapott:1 versenyző.

A KöMaL 2026. márciusi fizika feladatai