![]() |
A P. 5723. feladat (2026. március) |
P. 5723. Kétágú létrához hasonló szerkezetet láthatunk az ábrán. A függőleges síkban elhelyezett, vékony, homogén rudakat súrlódásmentes, könnyű csukló köti össze. A rudak \(\displaystyle \ell\) hosszúak, \(\displaystyle m\) tömegűek, a talajon lévő végükön könnyű görgők találhatók, amelyek biztosítják, hogy a vízszintes felületen súrlódásmentesen csúszhasson szét a ,,létra''. Kezdetben a két rúd által bezárt szög \(\displaystyle 2\alpha\). Ebből a helyzetből indítjuk el lökésmentesen a szerkezetet. Szétcsúszás közben a rudak a kezdetben felvett függőleges síkban mozognak.

a) Mekkora sebességgel csapódik a vízszintes talajra a \(\displaystyle C\) csukló?
b) Az indítást követő pillanatban mekkora az \(\displaystyle A\), \(\displaystyle B\) és \(\displaystyle C\) pontok gyorsulása?
c) A talajra csapódás előtti pillanatban mekkora az \(\displaystyle A\), \(\displaystyle B\) és \(\displaystyle C\) pontok gyorsulása?
Közli: Honyek Gyula, Veresegyház
(6 pont)
A beküldési határidő 2026. április 15-én LEJÁRT.
I. megoldás. A feladat nagyon hasonlít ahhoz, amikor egy vízszintes talajon álló, súrlódásmentes rudat függőleges falhoz támasztunk, majd elengedjük. A különbség az, hogy a létra tetőpontjában nemcsak nyomóerő, hanem húzóerő is ébredhet, ezért a \(\displaystyle C\) pont mindvégig függőlegesen mozog. A hasonlóság viszont az, hogy a tetőpontban mindig vízszintes az egyes létraszárakra ható erő, mert a szimmetria miatt a csuklóban nem lehet ferde a feszítőerő. Ugyancsak hasonlóság, hogy a létra legfelső pontja függőlegesen lefelé mozog, ezért ennek a pontnak a sebessége és a gyorsulása is függőleges, illetve a létra talajjal érintkező pontja mindvégig vízszintesen mozog, ezért a legalsó pontnak a sebessége és gyorsulása is mindvégig vízszintes. Az egyes létraszárak középpontja \(\displaystyle \ell/2\) sugarú körökön mozog, melynek középpontja a \(\displaystyle C\) pont talajra érkezési helye.
a) Elegendő az egyik rudat vizsgálni. A becsapódás pillanatában az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok megállnak, ezeket pillanatnyi forgástengelynek tekinthetjük, és így felírhatjuk a gravitációs helyzeti energia forgási energiává alakulását:
\(\displaystyle mg\frac{\ell}{2}\cos\alpha=\frac{1}{2}\Theta\omega^2=\frac{1}{2}\left(\frac{1}{3}m\ell^2\right)\omega^2\qquad\rightarrow\qquad\omega=\sqrt{\frac{3g\cos\alpha}{\ell}}.\)
Ezzel megkaphatjuk a \(\displaystyle C\) pont kérdéses leérkezési sebességét: \(\displaystyle v_C=\sqrt{3g\ell\cos\alpha}\).
b) Vizsgáljuk csak a jobb oldali létraszárat. Az 1. ábra a rúdra ható erőket mutatja: az \(\displaystyle F\) erő vízszintes, \(\displaystyle mg\) és \(\displaystyle K\) függőleges.

1. ábra
Írjuk fel a dinamikai egyenleteket a tömegközéppont \(\displaystyle a_x\) és \(\displaystyle a_y\) gyorsulására, valamint a rúd szöggyorsulására a tömegközéppont körül:
$$\begin{gather*} F=ma_x,\\ mg-K=ma_y,\\ K\frac{\ell}{2}\sin\alpha-F\frac{\ell}{2}\cos\alpha=\Theta\beta=\left(\frac{1}{12}m\ell^2\right)\beta. \end{gather*}$$A kényszerfeltételek felírásakor azt használjuk ki, hogy az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok gyorsulása mindig vízszintes, míg a \(\displaystyle C\) pont gyorsulása mindvégig függőleges, illetve azt is észrevehetjük, hogy a kezdőpillanatban a tömegközéppont gyorsulása az általa leírt kör érintőjébe mutat (később ehhez hozzáadódik a centripetális gyorsulás járuléka is):
$$\begin{gather*} a_y=\frac{\ell}{2}\beta\sin\alpha,\\ a_x=\frac{\ell}{2}\beta\cos\alpha,\\ \frac{a_y}{a_x}=\tg\alpha. \end{gather*}$$Ezekből az egyenletekből megkaphatjuk a tömegközéppont gyorsulásának vízszintes és függőleges összetevőjét:
$$\begin{gather*} a_x=\frac{3}{4}g\sin\alpha\cos\alpha,\\ a_y=\frac{3}{4}g\sin^2\alpha, \end{gather*}$$továbbá megkaphatjuk a kérdéses kezdőpillanatbeli gyorsulásokat is:
$$\begin{gather*} a_A=a_B=a_x+\frac{\ell}{2}\beta\cos\alpha=2a_x=\frac{3}{2}g\sin\alpha\cos\alpha,\\ a_C=a_y+\frac{\ell}{2}\beta\sin\alpha=2a_y=\frac{3}{2}g\sin^2\alpha. \end{gather*}$$c) Amikor a \(\displaystyle C\) csukló a talajra csapódik, akkor az \(\displaystyle A\), illetve \(\displaystyle B\) pontok sebessége nulla, de a gyorsulásuk nem nulla! Becsapódáskor a tömegközéppont sebessége (ahogy azt az a) pontban kiszámoltuk):
\(\displaystyle v_\mathrm{tkp}=\frac{v_C}{2}=\sqrt{\frac{3}{4}g\ell\cos\alpha}.\)
Ebből megkaphatjuk a tömegközéppont centripetális gyorsulását (ami ebben az esetben vízszintes):
\(\displaystyle a_\mathrm{cp}=\frac{v_\mathrm{tkp}^2}{\ell/2}=\frac{3}{2}g\cos\alpha.\)
Ebből az is következik, hogy a csuklóban a becsapódás pillanatában \(\displaystyle F=\frac{3}{2}mg\cos\alpha\) nagyságú, vízszintes húzóerőnek kell fellépni.
A \(\displaystyle C\) pont mindvégig függőlegesen mozog, ezért nincs vízszintes gyorsulása, a tömegközéppontnak viszont a talajra csapódás előtti pillanatban \(\displaystyle a_\mathrm{cp}=\frac{3}{2}g\cos\alpha\) vízszintes gyorsulás összetevője van. Ez jelenti a rúd vízszintes gyorsulásának átlagát, amiből az következik, hogy a talajra csapódás pillanatában, amikor a rúd már vízszintes, az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontok gyorsulása a fenti centripetális gyorsulás kétszerese:
\(\displaystyle a_A'=a_B'=2a_\mathrm{cp}=3g\cos\alpha.\)
A \(\displaystyle C\) pont becsapódási (függőleges irányú) gyorsulását leggyorsabban úgy kaphatjuk meg, ha a pillanatnyi forgástengelyre (az \(\displaystyle A\) vagy a \(\displaystyle B\) pontra) felírjuk a forgómozgás dinamikai egyenletét:
\(\displaystyle mg\frac{\ell}{2}=\Theta\beta=\frac{1}{3}m\ell^2\beta\qquad\Rightarrow\qquad a_C'=\ell\beta=\frac{3}{2}g.\)
Ebből az is következik, hogy becsapódáskor a rúd tömegközéppontjának függőleges gyorsulás összetevője \(\displaystyle \frac{3}{4}g\), illetve ekkor a talaj kényszerereje \(\displaystyle K=\frac{mg}{4}\), és ezek az utóbbi eredmények függetlenek attól, hogy milyen szöghelyzetből indult a létra.
II. megoldás. A feladatot az energiamegmaradás törvényének felhasználásával is meg lehet oldani. Az elrendezés tükrözési szimmetriája miatt elegendő, ha csak az egyik (mondjuk a jobb oldali) rúd mozgását vizsgáljuk. A \(\displaystyle C\) pont mindig függőlegesen mozog (lefelé), a \(\displaystyle B\) pont pedig vízszintesen (jobbra).
b) Tételezzük fel, hogy a \(\displaystyle C\) pont \(\displaystyle a_C\) gyorsulással indul el lefelé, tehát egy kicsiny \(\displaystyle \Delta t\) idő alatt (amíg a gyorsulást állandónak tekinthetjük) \(\displaystyle \frac{1}{2}a_C(\Delta t)^2\) távolsággal mélyebbre kerül, a sebessége pedig \(\displaystyle v_C=a_C\Delta t\) lesz. A rúd pillanatnyi elfordulásának középpontja (a mozgás ún. momentán centruma) a középpontjától \(\displaystyle \ell/2\) távolságban, a 2. ábrán látható \(\displaystyle O\) pontban, a \(\displaystyle C\) ponttól \(\displaystyle \ell\sin\alpha\) távol lesz. Erre a pontra vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka (a Steiner-tétel szerint)
\(\displaystyle \Theta=\frac{1}{12}m\ell^2+m\left(\frac{\ell}2\right)^2=\frac{1}{3}m\ell^2.\)

2. ábra
A rúd szögsebessége (mint a \(\displaystyle CO\) szakasz elfordulásából látszik)
\(\displaystyle \omega=\frac{a_C\Delta t}{\ell\sin\alpha},\)
a rúd \(\displaystyle \Delta t\) idő elteltével
\(\displaystyle E_\text{mozgási}=\frac{1}{2}\Theta\omega^2=\frac{m}{6}\left(\frac{a_C\Delta t}{\sin\alpha}\right)^2\)
mozgási (forgási) energiára tesz szert. Eközben a rúd (tömeg)középpontja függőleges irányban \(\displaystyle \tfrac{1}{2}\tfrac{a_C}{2}(\Delta t)^2\) távolságnyit mozdul el, tehát a rúd helyzeti energiájának csökkenése
\(\displaystyle \Delta E_\text{helyzeti}=\frac{1}{4}mga_C(\Delta t)^2.\)
Súrlódásmentes körülmények között a mechanikai energia állandó marad, tehát
\(\displaystyle E_\text{mozgási}=\Delta E_\text{helyzeti},\)
ahonnan a keresett gyorsulás függőlegesen lefelé:
\(\displaystyle a_C=\frac{3}{2}g\sin^2\alpha.\)
Számítsuk ki most a \(\displaystyle B\) pont vízszintes (jobbra mutató) \(\displaystyle a_B\) gyorsulását az indítást követő pillanatban. A rúd alsó pontja \(\displaystyle \Delta t\) idő elteltével \(\displaystyle a_B\Delta t\) sebességgel mozog jobbra, a rúd teteje pedig \(\displaystyle a_C\Delta t\) sebességgel mozog függőlegesen lefelé. Ezen sebességeknek a rúd irányú vetülete ugyanakkora kell, hogy legyen, hiszen a rúd hossza állandó.
\(\displaystyle a_B\Delta t\cdot\sin\alpha=a_C\Delta t\cdot\cos\alpha.\)
Innen (\(\displaystyle a_C\) fentebb kiszámított értékét behelyettesítve) kapjuk, hogy
\(\displaystyle a_B=\frac{3}{2}g\sin\alpha\,\cos\alpha.\)
Az \(\displaystyle A\) pont – nyilván – ugyanekkora gyorsulással indul el balra.
a) A rúd földet érését megelőző pillanatban a \(\displaystyle B\) pont sebessége nulla, a \(\displaystyle C\) pont pedig valamekkora (függőleges irányú) \(\displaystyle v_C\) sebességgel rendelkezik. A rúd \(\displaystyle B\) körüli forgásának szögsebessége ekkor \(\displaystyle \omega=v_C/\ell\), mozgási energiája tehát
\(\displaystyle E=\frac{1}{2}\frac{m\ell^2}{3}\omega^2=\frac{1}{6}mv_C^2.\)
Ez az energia megegyezik a helyzeti energia \(\displaystyle mg\tfrac{\ell\cos\alpha}{2}\) csökkenésével, innen kapjuk, hogy
\(\displaystyle v_C=\sqrt{3g\ell\cos\alpha}.\)
c) Hátravan még, hogy meghatározzuk a rúd végpontjainak gyorsulását a becsapódást megelőző pillanatban. (Ezeket, hogy megkülönböztessük az induláskori gyorsulásoktól, jelöljük \(\displaystyle a'_C\)-vel és \(\displaystyle a'_B\)-vel.)
A \(\displaystyle C\) pont sebessége a becsapódáskor a fentebb kiszámított \(\displaystyle v_C\), a becsapódást kicsiny \(\displaystyle \Delta t\) idővel megelőző pillanatban pedig \(\displaystyle v_C-a_C\Delta t\). A rúd középpontja \(\displaystyle v_C/2\) sebességgel süllyed, a helyzeti energia tehát \(\displaystyle \Delta t\) idő alatt \(\displaystyle \tfrac{1}{2}mgv_C\Delta t\) értékkel csökken. Ez a csökkenés a rúd mozgási energiájának növekedésével egyezik meg. Mivel a \(\displaystyle B\) végpontja körül forgó rúd szögsebessége \(\displaystyle \tfrac{v_C-a_C\Delta t}{\ell}\)-ről \(\displaystyle \tfrac{v_C }{\ell}\)-re nőtt, az energiamérleg:
\(\displaystyle \frac{1}{2}\,\frac{m\ell^2}{3}\left(\frac{v_C^2}{\ell^2}-\frac{(v_C-a_C\Delta t)^2}{\ell^2}\right)=\frac{1}{2}mgv_C\Delta t.\)
Innen – a \(\displaystyle (\Delta t)^2\)-tel arányos, ún. másodrendűen kicsiny tag elhanyagolásával – kapjuk, hogy a becsapódást megelőző pillanatokban a \(\displaystyle C\) pont
\(\displaystyle a_C'=\frac{3}{2}g\)
nagyságú, függőlegesen lefelé irányuló gyorsulással mozog. Érdekes, hogy ez a gyorsulás nem függ az indulás \(\displaystyle \alpha\) szögétől, tehát a \(\displaystyle C\) pont becsapódásának sebességétől is független.
Utolsó feladatunk az \(\displaystyle a_B'\) gyorsulás meghatározása. Mivel a \(\displaystyle B\) pont mindvégig vízszintesen mozgott, a gyorsulása is vízszintes kell, hogy legyen. A rúd \(\displaystyle v_C/\ell\) szögsebességgel forog a \(\displaystyle B\) pont körül, így (ha a jobbra mutató irányt tekintjük pozitívnak) a \(\displaystyle C\) pont gyorsulása vízszintes irányban
\(\displaystyle a'_C=a_B'+\ell\frac{v_c^2}{\ell^2}.\)
No de \(\displaystyle C\) nem gyorsul vízszintes irányban, vagyis
\(\displaystyle a'_B=-3g\cos\alpha.\)
Ezek szerint a becsapódáskor a \(\displaystyle B\) pont balra gyorsul, ami nem meglepő, hiszen a jobbra mutató sebességének nagysága nullára csökken.
Statisztika:
12 dolgozat érkezett. 6 pontot kapott: Erdélyi Dominik, Horváth Zsombor, Mezei Marcell, Patócs 420 Péter, Rajtik Sándor Barnabás, Szabó Tamás, Tasnádi Zsófia. 5 pontot kapott: Simon János Dániel. 4 pontot kapott: 3 versenyző. 3 pontot kapott: 1 versenyző.
A KöMaL 2026. márciusi fizika feladatai

