Fórum: Fizikások válaszoljanak

Kedves Lajos bácsi! "Egy másik: az energia mértékegysége J (joule = Nm), a nyomaték mértékegysége ugyanúgy Nm. Ez azt jelentheti, hogy egy nyomaték-egyensúlyi helyzet fenntartásához energiára van szükségünk? "

Nem véletlenül jelöljük a mozgás esetében Joule-lal a munkavégzést és hagyjuk a nyomatékot [Nm] alakúnak. Ugyanis a nyomaték [Nm] álló.. nem munka végzést, hanem Erő és erőkar szorzatot jelöl.

Ha "engedjük", hogy a forgató nyomaték munkát végezzen, akkor viszont a "Newton-métere" Joule-lá "alakul".

Példa erre a beépített tartókra folyamatosan ható forgató nyomaték. Soha sem végez munkát. (Hacsak nem terheljük túl a tartót, hogy legörbüljön vagy leszakadjon, azaz mozgasson a nyomaték.)

A súlyerő szintén ilyen. Amikor alátámasztjuk a testet, azaz nem végez munkát a gravitáció okozta erő, akkor érzékeljük a "súlyt", mint a másik példában a nyomatékot.

Viszont ha megszüntetjük az alátámasztást, akkor munkát végez a gravitációs erő, a gyorsuló mozgásból látjuk, nagyságának a mérésével mérhetjük a "súlyerőt" okozó erő nagyságát, de közvetlenül erőként (rugó erőmérővel) nem mérhetjük.

[[ Ha egy gyorsulás mérő "m tömegét" ismerjük, akkor "estében" is mérhetünk vele "súlytalannak a súlyát" az erő F=m*a függvénye segítségével. ]]

Játszanak még: kátyú pereme; egy korábbi autó által felvert és aktuálisan vénull általános irányú és nagyságú sebességgel röpködő és a miénknek épp nekicsapódó kavics; úton átfutó róka/őz/szarvas/kutya/macska/egér/ etc.

A feladat egyébként egy útról, egy autókerékről, és egy kavicsról szól.

"A kő az úthoz képest nem szabadulhat el hátrafelé, ugyanis az autó kerekének egyetlen pontjában sem mutat hátrafelé a sebesség."

Érdekes felvetés, de csak félig igaz. A kerék rendszerében sugár irányú gyorsulásban "nyugvó" kavicsra folyamatos gyorsulásából következő erő hat. A kavics a kerék alsó pontján az úthoz képest áll, felül kétszeres tengelysebességgel halad.( Mint ahogyan azt írtátok.) Ha alulra mutató a mozgásának irányvektora és úgy szabadul el, akkor nekicsapódik lefelé iránnyal az aszfaltnak és felpattan. Ha felfelé mutat és úgy szabadul el, akkor 0 < v < 160 km/h sebességgel a sárhányónak csapódik és visszapattan.

A relatív mozgás okozta, az elszabadulás a pillanatában meglévő irányvektora és a felpattanások okozta irányváltozások határozzák meg a kirepülési irányt.

Ezért haladhat akár az úthoz viszonyítva is 80 km/h sebességgel hátrafelé, mint ahogyan a tapasztalat mutatja.

Végre közelednek álláspontjaink!

Új kérdést vetnék fel a gondolkodni szerető társaimnak. Még egyetemista voltam, amikor magamra maradtam a következő - számomra egyszerű kérdés helyes megválaszolásában. Szerencsére a fizika gyakvezető mellém állt.

Kérdés: hogyan változik meg egy háztartási porszívó áramfelvétele (teljesítmény felvétele), ha a porszívó csövét befogjuk. Tankörtársaim valószínű még nem figyeltek föl rá, amikor a porszívó csövét befogjuk a porszívó terhelése kisebb lesz, ami a fordulatszám növekedéséből jól észrevehető. Sajnos a felületes szemlélő ezt nehezen fogadja el.

A magyarázat pedig egyszerű: a levegőrészecskékre vonatkozóan erőhatás van, de elmozdulás nincs, tehát munkavégzés sincs. A szívótárcsák csupán keverik a levegőt, de nem szállítanak semmit.

A kő az úthoz képest nem szabadulhat el hátrafelé, ugyanis az autó kerekének egyetlen pontjában sem mutat hátrafelé a sebesség. A talajjal érintkező pont sebessége nulla, az összes többi pont sebességének vízszintes vetülete a kocsi haladási irányával egyező irányú. Lajos bácsi ábrájából ez remekül látszik is.

Inercia rendszerekben minden fizikai jelenség ugyanúgy megy végbe, így aztán a kő kiszabadulása is. Ha egy emelővel megemeljük a kocsit és úgy pörgetjük a kerekeit 80 km/h kerületi sebességgel vagy az úton halad ugyanilyen sebességgel teljesen mindegy a kő kiszabadulása szempontjából.

Lajos bácsinak abban igaza van, hogy a haladó kocsinál a kerék felső pontja a földhöz képest dupla sebességgel mozog, de a tengelyhez képest csak a 80 km/h-s kerületi sebesség iránya változik meg és az ebből eredő centripetális erőt kell a követ tartó erőknek biztosítani, hogy ne repüljön el.

Zillerbachnak teljesen igaza van. Ugyanis kocsiban ülve azért érezhetjük azt, hogy hátrafelé repül el a kő, mert tényleg hátrafelé repülhet (persze hozzánk képest hátrafele). Mert ilyenkor áttértünk a 80km/h-val mozgó inerciarendszerbe, és ekkor a kő elszabadulási sebessége pontosan a kerületi sebesség lesz. Vagy akár úgy is fogalmazhatok, hogy ebben a rendszerben a kő álló tengely körül forog.

Ha a földről vizsgáljuk az eseményt, akkor is kijön az, hogy betörheti a hátsó autó szélvédőjét, csak ezt a részét pont "elhanyagoltuk" a gondolatmenetben. Mert ha nem lesz elég nagy a sebessége a földről nézve, akkor a hátsó autó bizony belerohan.

Zilberbach!

Csak akkor lenne igaz az állításod, ha a kerék egy álló tengely körül forogna. Itt a kerék a talajjal érintkezik, és elvben nem csúszik, tehát az éppen talajjal érintkező része a környezethez képest nulla sebességű. A gördülő kerék egy kerületi pontjának sebességét két sebesség eredőjeként kell meghatározni pontról pontra. Ezek: (1) a tengely haladási és (2) a kerék kerületi sebesége.

-----

Természetesen a felfelé repülő kőbe azért bele lehet rohanni. Én csak azért hoztam ezt szóba, mert a kocsiban ülve sokan úgy érzik, hogy a kő hátra is repülhet, ez viszont nem igaz. A kő mozgási pályája jelen esetben az előre irányuló ferde hajítás esetének felel meg.

Köszönöm:-)

A kő kiszabadulása nem függ az úthoz viszonyított sebességétől, hanem a kerületi sebesség függvénye, ami (állandó 80 km/ó) sebességnél állandó. Tehát a kő ugyanolyan eséllyel szabadul ki hátrfelé is.

Első kérdés helyes válasza: "A"

(a "B" a centrifugális erő lenne, a "C" zöldség)

Második kérdés: igen, a te válaszod is és mindhárom válasz is helyes. (A műszaki életben többnyire 1/perc az alkalmazott mértékegység, az SI-ben 1/s, de ez nem elvi különbség.) Ha csak egy helyes válasz lehet, akkor a kérdés feltevője hibázott, és az elsőt jelöld meg. :-)

Kedves Fizikások!

Elolvastam mindenki hozzászólását, a centripetális erővel kapcsolatban. A konkrét kérdés így szól: merre hat a centripetális erő?A/ centrifuga tengelye felé B/az elválasztandó anyagra C/a körpálya érintője mentén

Én a leírtak alapján az A-t és B-t jelölném meg de ebben a témában úgy látom Ti vagytok igazán otthon.

Viszont van még egy kérdés.Mi a centrifuga fordulatszám? Én úgy határoznám meg hogy időegységre eső fordulatok száma. a három lehetséges válasz:1 percre eső ford.száma 1 másodpercre -"- 1 órára -"- ekkor mindhárom válsz igaz?

Köszi

Azért aggodalomra csak van ok: ha pl. a kő vízszintes sebessége nulla, akkor a mögötte jövő szélvédőjébe épp 80 km/h relatív sebességgel csapódhat be. A beszorult kő hátrafelé valóban nem indulhat el, de a második autó "belerohanhat".

Zilberbach!

Nins aggodalomra ok (persze nem árt az óvatosság). A kő elméletileg nem repülhet hátrafelé. Az alsó pontban a kő sebessége nulla, majd fokozatosan nő, de változik az iránya is, ami egyre inkáb előre mutat. Felső pontban a kő sebessége eléri az teherautó sebességének a kétszeresét. Tehát ha ebben a pillanatban szabadulna ki a kő akkor (puskagolyóként) repülne előre éritő irányban.

A korábbi ábra rajzolásánál a vektorok hosszánál nem vettem figyelembe a pillanatnyi sebességet. Ezt most pótoltam

Nekem nincs ezzel gondom: a nyomaték mértékegysége: Nm, az energia mértékegysége: J. Sajnos az interneten találkoztam már azzal a kijelentéssel is, hogy a nyomaték mértékegysége a J (automatikusan a Nm=J alapján). Na, ezen kaptam föl a fejem, nehogy elterjedjen ez a hiba is.

A mértékegységnek nincs iránya, nincs előjele. Mondhatnánk skalár mennyiség, de ezt se tenném szívesen, mert ezzel megengednénk a negatív előjelet. Csak a mérőszámnak van előjele. Méréskor csupán összehasonlításról van szó, hiszen ez a mérés (az összehasonlítás) lényege. Csak a mennyiség lehet vektoriális.

Alma: "Gondolj bele,... hogy mennyi munkavégzéssel jár"

Én azt írtam: nyomatékegyensúly esetén... Ezt azt jelenti nincs mozgás, nincs munkavégzés sem, és mégis a Nm-t használjuk, ami elfogadható, de zavaró.

Talán szerencsésebb lenne valamilyen megkülönböztetés. Az elektromosság területén találkozunk erre mutató jó megoldásokkal. Az elektromos és a mechanikai teljesítmény mértékegysége is a W (watt). Az elektrotechnikában az induktivitás és kapacitás elemknél megjelenik a meddő és a látszólagos teljesítmény fogalma. Ezek jelölésére és a mértékegységeire is eltérő jelöléseket használunk: meddőnél Q [var], a látszólagosnál S [VA], és nem használjuk a wattot, jóllehet mindegyiknél a P=UxI alapösszefüggést (Q=UxI, S=UxI) használjuk

A forgatónyomaték és az energia mértékegysége ugyanaz. Gondolj bele, ha megkérdezed, hogy mennyi munkavégzéssel jár, ha adott forgatónyomaték ellenében egy testet adott szöggel (adott tengely körül) elforgass, akkor ezt a forgatónyomaték és a szög összeszorzásával kapod. De mivel a szög dimenziótlan, a kettőnek meg kell egyeznie.

Ha két mértékegységgel rendelkező vektor vektoriális szorzatát veszed, az eredmény mértékegysége a két mértékegység szorzata lesz.

"Egy másik: az energia mértékegysége J (joule = Nm), a nyomaték mértékegysége ugyanúgy Nm. Ez azt jelentheti, hogy egy nyomaték-egyensúlyi helyzet fenntartásához energiára van szükségünk? Nyílván nincs. Erre nincs ötletem. "

A két mennyiség teljesen más, az energia az skalár mennyiség, a munkavégzést két vektor (erő, elmozdulás) skaláris szorzatával számoljuk. Ezzel szemben a forgatónyomaték vektormennyiség, az erő és a helyvektor vektoriális szorzata. Az csak a mi lustaságunk, hogy nem teszünk különbséget N*m és N x m között (pontosabban teszünk, az energiára nem használjuk az Nm mértékegységet, és a forgatónyomatékra se használjuk a J,eV,Ws stb... mértékegységeket).

Jogos, forgó vonatkoztatási rendszerre gondoltam.

"Egy kötélen forgatott tárgy forgó rendszeréből nézve meg az nem lenne világos, hogy miért feszül a kötél."

Ezt viszont nem értem. A "valóságos" erők nem tűnnek el attól, hogy áttérünk más rendszerben. Éppen emiatt kell definiálni a tehetetlenségi erőket.

Forgó inerciarendszer? Ez nekem nem jön össze. De lehet, hogy én gondolom rosszul.

A centripetális erő pedig szerintem tökéletesen használható a forgó test körpályán maradásának magyarázatára. Kétségkívül "csak egy adott rendszerben", de abban igen. Bármelyik másik magyarázat is csak az adott rendszerben használható. Egy kötélen forgatott tárgy forgó rendszeréből nézve meg az nem lenne világos, hogy miért feszül a kötél.

Én meg pont azt mondom, amit te mondasz, ne vizsgáld egyszerre két rendszerből a testet. Ha áttérsz forgó inerciarendszerre, akkor ami a régi rendszerben körmozgás volt máris nem körmozgás lesz (pl műhold), illetve ami egyenes vonalú volt, az sem lesz egyenes vonalú. Még mindig a műholdas példával élve ott a centrifugális erő (ami ugye csak akkor lép fel, amikor a Földről vizsgáljuk, tehát a műhold áll és nem körpályán mozog) pont azt akadályozza meg, hogy leessen a földre, nem pedig a körpályáról térítené le, ugyanis nem is akar körpályán mozogni. Szerintem ezért nem jó a centripetális erő fogalom, ugyanis nem egy globális dolog, csak egy adott rendszerben gondol mindenki ugyanarra (jó esetben). Ha pedig áttérünk másik rendszerre rögtön borul az egész és csak a kavarodás van.

Azt (olvasd át még egyszer) egy pillanatig sem mondtam, hogy forgó rendszerből vizsgálva a testekre ne hatnának valóságos erők. Amit mondok, az az, hogy inerciarendszerből vizsgálva a centripetális erő a körpálya fenntartója (világos, hogy ez valamely erők eredője, de neve attól még lehet ...), míg a forgó (tehát gyorsuló, nem inercia-) rendszerben a centrifugális erő a testet a görbe pályáról letéríteni igyekvő, egyenes pályára kényszerítő erő. Ez utóbbi azért nem valóságos, mert erő (hogy is szólt az erő definíciója?) nem az egyenes, hanem a görbe pályán tartáshoz szükséges. Ha nem hiszed, kanyarodj jégen utcasarkon.

Alábbiakból következik, hogy a teherautó mögött azonos sebességgel haladó személyautó szélvédőjének jogos az aggodalma amiatt, hogy esetleg betörik a kirepülő kőtől.

Hiányolom a vektor(?) ábrából, hogy a kő érintő-irányban, a kerületi sebességgel hagyja el a kerekeket (tehát az ábra esetében hátrafelé, és csak ehhez adódik hozzá a 80 km/ó-ás vízszintes komponens). Mindkét jármű 80 km/ó-val azonos irányban halad, vehetjük úgy is, hogy egymáshoz képest állnak, akkor ezt a 80 km/ó-ás komponenst nem is kellene ábrázolni.

Egy kis pontosítás rajzban a kő pályáiról

Hasonló probléma: mekkora a súlya a szabadon eső testnek? A válaszom: nulla, de kiszámolható, hogy mekkora erő tudná meggátolni a szabadesésben (F=mg). Most akkor a „súly” kifejezés mit takar pontosan? A gravitációs vonzó erőt, vagy ennek az ellensúlyozó erejét? Én az elsőre szavazok, de akkor a szabadoneső testnek mégis csak van súlya? Igen, van, és vissza is vonom a nulla kijelentését.

Egy másik: az energia mértékegysége J (joule = Nm), a nyomaték mértékegysége ugyanúgy Nm. Ez azt jelentheti, hogy egy nyomaték-egyensúlyi helyzet fenntartásához energiára van szükségünk? Nyílván nincs. Erre nincs ötletem.

„A két erő "egyszerre" soha nem hat” ?

Azt hiszem, hogy most csupán az elnevezéseken vitázunk. A helyes és pontos elnevezésekre szükség van, hiszen, ha tisztázni kívánunk egy kérdést, akkor nem csak az a fontos ki tudjuk-e fejezni magunkat, hanem az is nagyon fontos, hogy a másik fél pontosan azt értse, amit szeretnénk.

A mellékelt ábra teherautójának hátsó, kettős kereke közé beszorult egy kődarab. Kérdés, kell-e félnie a teherautót azonos sebességgel követő autósnak a saját szélvédőjének betörésétől, ha a kődarab elszabadul?

A válaszom az, hogy nem, de nem ez a lényeg, hanem, hogy ezt az igencsak valóságos helyzetet „hétköznapi” érthetőséggel hogyan lehet megmagyarázni (nem felső fokon!). A centripetális erő tartja fogva a követ, de ha az megszűnik, akkor a kő tehetetlenné válik, és a leválás pillanatában érvényes érintő irányában fog tovább repülni (nyújtott ciklois görbe mentén). Nem követünk el súlyos hibát, ha azt mondjuk, a centrifugális erő röpíti ki majd a követ. Az egyszerű megértetés fontossága miatt szerencsésebbnek tartom, ha hasonló példában mindkét elnevezést használjuk.

Tehát azt mondod, hogy forgó rendszerből vizsgálva a testekre nem hatnak "valóságos erők". Ami persze badarság. Attól, hogy az említett erők kioltják egymást (csak nézz fel az égre, és próbáld megmagyarázni miért áll a műhold, annak ellenére, hogy a gravitáció lefelé húzná) egyszerre is létezhetnek.

A "centripetális erő" szerintem is szerencsétlen megfogalmazás, egyszerűen nem létezik ilyen erő. Az előző példával élve, ha az űrből rápillantunk a műholdunkra, láthatjuk, hogy körpályán mozog, a gravitáció lesz a "centripetális erő". Ellenben, ha a Földről nézzük, csak azt látjuk, hogy a műhold áll, ugyanaz a gravitációs erő "csak" egy függőleges erő, amit pont kiegyenlít a centrifugális erő.

Mitöbb, tehetetlenségi erők is lehetnek "centripetális erők". Tegyük fel, hogy a barátunk nem szereti a körhintát, ezért a földön egy helyben állva megvár minket. Mi felszállunk, elindul a körhinta, és azt látjuk, hogy a barátunk elkezdett körpályán mozogni. Na de mi tartja őt körpályán, ha nem hat rá más "valóságos erő" csak a gravitáció és a talaj? Ráadásul, mivel forgó rendszerből vizsgáljuk a barátunkat, tudjuk hogy hat rá a centrifugális erő, ami ráadásul távolítaná tőlünk. De mégsem távolodik, mert egy másik tehetetlenségi erő is fellép, a Coriolis erő, amely már a körhinta tengelye felé mutat, és éppen kétszer akkora, mint a centrifugális erő, így képes körpályán tartani a barátunkat. Tehát ebben az esetben a "centripetális erő" a Coriolis erő és a centrifugális erő különbsége lesz. Amint leszállunk, a barátunk ismét megáll, eltűnik a "centripetális erő".

Ezért nem szerencsés a "centripetális erő" megfogalmazás, ugyanis más rendszerből vizsgálva egy test mozgását, különböző eredményeket kaphatunk, így a "centripetális erő" is köddé válhat.

"A kanyarodó autóban ülő személyre általában mindkét erő hat."

Azt mondanám, hogy ez így nem szerencsés megfogalmazás.

A centripetális erőt álló vonatkoztatási rendszerben (inerciarendszerben) használjuk annak a valóságos erőnek a megjelölésére, amely a testet (folyamatosan) eltéríti az egyenes pályától, tehát az egyenes pálya álló rendszeréhez képest gyorsítja.

A centrifugális erőt a testtel együtt forgó, tehát azzal együtt gyorsuló mozgást végző rendszerben használjuk annak a látszólagos erőnek a megjelölésére, amely a testet a (körvonalú!) pályáról letéríteni, a középponttól látszólag távolítani igyekszik.

A két erő "egyszerre" soha nem hat, hiszen a forgó testet soha nem vizsgáljuk egyszerre két vonatkoztatási rendszerben.

Centrifugális vagy centripetális?

Mindkét elnevezésnek meg van a maga helye, és ne féljünk használni a megfelelő helyzetekben. (lásd mosógép centrifugája!) Természetesen nem ugyanarról az erőről van szó. A kanyarodó autóban ülő személyre általában mindkét erő hat. Ha az utas nincs rendesen bekötve az ülésében, és a kanyarban beveri a fejét az ablaküvegbe, akkor a fejére a centrifugális erő hatott. Ha viszont nem lett volna ott az ablaküveg, (és nem lett volna nyaka sem az illetőnek), akkor talán le is esett volna a feje. Szerencséjére ott volt az ablaküveg is, mely kemény ellenállásával fellépett a centrifugális erővel szemben, és így körpályára kényszerítette azt a testrészt is.

Azt az erőt, mely hatására valamely mozgásban lévő tömeg körpályára kényszerül centripetális erőnek nevezzük.

Egyszerűbben szólva a centrifugális erő a tehetetlenségből származik. A centripetális erő pedig az, amelyik az egyenesvonalú mozgást körmozgássá akarja változtatni.

Sajnos csak analítika órán vettük ezt a kifejezést(főiskolára járok)Mint írtam itt kifejezetten a szakmámban való használatra utal a kérdés, és laboratóriumi centrifugáról van szó. A tanár más jelleggel említette a szóban forgó kifejezést,talán egy mondaton belül.Tankönyvben(a miénkben )nincs szó róla.Sajnos fizikát pedig jó rég tanultam. Sokat böngésztem mielőtt segítséget kértem a válaszra és az eddigi válaszokat tanúsíthatom.Leginkább azt írják le hogy ilyen kifejezést már nem használnak. De nagyon hasznos az információja,köszi.

A centripetális erő kifejezést azért nem kéne elfelejteni. A testet körpályán tartó erőt valahogyan el kell nevezni, hogy beszélni tudjunk róla. Nem a fizika oktatás hibája, hanem az adott tanáré aki nem mondja el (szerintem mindegyik elmondja) vagy a diáké, aki nem képes elolvasni a tankönyvéből (ahol nagyon szépen le van írva és több példával és ábrával is szemléltetve), hogy a centripetális erőt mindig valamilyen más erőnek kell biztosítania. Ez lehet kötélerő, gravitációs erő, súrlódási erő, rugóerő, mágneses térben ható Lorenz erő, egy felület nyomóereje stb. A centripetális erő hallatán éppen annak kellene előjönnie a tanuló agyában, hogy a sebesség irányának megváltoztatásához is erő kell, és a centripetális erő szerepét mindig valamilyen más erőnek kell eljátszania. Miért van minden nagyobb útkanyarulatban álló fa alatt egy kereszt? Miért nem sikerült aznap hajnalban 80-nal bevenni azt a kanyart, amit egy hete még sikerült? Erre a kérdésre már késő válaszolni. Figyelni kellett volna fizika órán vagy elolvasni a tankönyvet. Ezek sajnos életbe vágó kérdések!

köszönöm:-)

Utánanéztem: a %-jelet úgy tudod megjeleníteni, ha ezt írod be helyette: \%

Az eredmény értelemszerűen tömegszázalékban ("m/m") értendő. :-)

A NaCl molekulasúlya nyilván nem 58,5 g, csak szimplán 58,5. Ez azt jelenti, hogy 1 mólnyi mennyiségű NaCl tömege 58,5 gramm, tehát 200 mmol = 0,2 mól tömege 0,2*58,5 = 11,7 gramm. Ennyi NaCl van egy liter (nagyjából 1 kg) oldatban, tehát a koncentráció 11,7/1000 = 0,0117 = 1,17 százalék.

(A százalékjelet - és a bekezdésnek a százalékjel mögötti részét is! - a TEX szerkesztő tünteti el; ezzel együtt kell élnünk. :-) )

Megint nem jelent meg a kérdés lényege, tehát az oldat hány százalékos?

Húha...

A kérdésemben kimaradt a lényeg:-(

Így szól a kérdés:

Számolja ki hogy a 200 mmol/L -s koncentrációjú NaCl oldat hány Segítségül:NaCl molekula súlya 58.5 g

Nagyon köszönöm a választ

Nem világos a kérdés.

Úgy értendő, hogy hány NaCl molekula van a jelzett koncentrációjú oldatban, ha a tömege 58,5 g?

Itt szerintem megtalálod a választ.

"... ilyen erő nem létezik, ezért semerre sem hat!"

Ez így azért húzós kicsit. Ilyen alapon "eredő erő" sem létezik, és Newton II. törvényét el lehetne dobni.

A centripetális erő (definíciószerűen - ami egyszersmind a létezését is igazolja) az az erő, amely adott, körmozgást végző testet a forgási középpont felé gyorsít (és ezzel körpályára kényszerít); ennek megfelelően a centripetális erő mindig a forgó test tömegközéppontjából a forgásközéppontba mutat. Az egy másik kérdés, hogy milyen és hány erő eredőjeként áll elő.

köszönöm a választ, ezért voltam én is bajban vele mert egy laboratóriumi centrifugához kapcsolódik a kérdés, írásbeli vizsgámban szerepel.Viszont nem találtam a kérdésre konkrét választ.

Tudna esetleg valaki a számításhoz segítséget nyújtani?

Köszönöm

Szia!

Felejtsd el azt a szót, hogy centripetális erő, ugyanis ilyen erő nem létezik, ezért semerre sem hat! Sajnos fizika oktatásunk egyik legnagyobb tévedése, szerencsétlen terminológiája ez a centripetális erő fogalom! Mindig a konkrét feladatban kell feltárni, hogy a vizsgált test milyen más testekkel (esetleg fizikai terekkel) van kölcsönhatásban. Amennyiben ezt tisztáztad, akkor mindegyik kölcsönhatáshoz hozzárendeled az ahhoz tartozó erőpárt (az erőpár egyik tagja a másik test hatása a vizsgált testre, míg a másik tagja a vizsgált test (vissza)hatása a másik testre. A probléma megoldásánál nem mindig kell figyelembe venni a vizsgált test visszahatását, mert lehet, hogy a másik test érdektelen a feladat számára! Tehát, ha a vizsgált testre ható erők mind figyelembe vannak véve, akkor ezeknek a (konkrét!!!)erőknek a vektori összege lehet olyan, hogy mindig a térnek ugyanabba a pontjába mutat, nagysága állandó és minden pillanatban merőleges a pillanatnyi elmozdulásra. Ebben az esetben a vizsgált test egyenletes körmozgást fog végezni. (A centripetális erő terminológiában ezt a vektori összeget szokták annak nevezni, és itt látható jól a buktatója, hiszen nagyon sok tanuló a feladatmegoldásnál keresi ezt a fizikailag nem létező általános eredőerőt ezekkel a szavakkal: " akkor... hat a centripetális erő"..." és már el is szúrták a feladatot). Nézzünk egy példát! Függőleges síkban 0.5 m hosszú kötélen pörgetek egy 0.1 kg tömegű követ. A kő a vizsgált test! Kölcsönhatásban van velem a kötélen keresztül, és a Földdel, mert a gravitációs térben végzi mozgását. A kőre tehát két erő hat: A mindig lefelé mutató gravitációs erő, és a mindig felém mutató kötélerő, ami végül is tőlem származik. Más erő nincs a feladatban (a közegellenállást hanyagoljuk el! :-) E két erő hatására ( figyelembe véve a kezdeti feltételeket!!!) a test körpályán fog mozogni, bár nem egyenletesen, hiszen a két erő eredője nem teljesíti a fenti feltételeket... reméljük a kötél sem szakad el! :-) Mivel a pálya legmagasabb és legalacsonyabb pontjában a két erő egy egyenesbe esik, ezért ezekben a pontokban könnyen összegezhetők. A felső pontban a két erő eredője (K+m*g) legalább akkora mint a gravitációs erő, míg az alsó pontban a kötélerő maximális és a két erő eredője K-m*g. Tehát ebben a két pontban tekinthetjük a kő mozgását pillanatnyilag egyenletes körmozgásnak. Nem akarom tovább szaporítani a szót... fáradt vagyok és ma reggel 5-kor ébrednem kell! Jó gondolkodást kívánok!

Sziasztok Kedves fizikások!

Két dologban kérném segítségeteket. 1:Merre hat a centripetális erő?

2:200 mmol/L -s koncentrációjú NaCl oldat hány NaCl molekula súlya:58.5 gr

A levezetést el tudnátok magyarázni?

Köszi

Még egy élő ember! Szuper! Bocs, hogy belekotyogok, de ahogy láttam, László azért kérdezte mert halvány gőze sincs róla. Viszont, ha már itt vagy és lennél olyan kedves elmondani, engem is érdekel a válaszod!

Ez ugyanolyan kérdés, mint az, hogy hogyan épül fel egy elektron. Hogyan válaszolnál erre a kérdésre?

Ó, egy élő ember! Már azt hittem, hogy kihalt az emberiség.. Jó a felvetésed. Köszönöm az ötletet! Igazából azért beszélgettem magammal, hogy hátha valakinek felkelti az érdeklődését és válaszol. Még az is mindegy, hogy helyesel vagy kijavít. A lényeg, hogy tanulni lehessen a válaszából.

Ha már magaddal beszélgetsz, nem volna hasznosabb, ha egy blogot nyitnál valahol?

Kérdezhetné valaki.. teljes joggal.

Nos, arra akkor térjünk ki, ha a testek közötti erőhatás felvázolt lehetőségén túl vagyunk.

Ezt értem. A gravitációban nincs meglökő test. Ott mitől van tehetetlenség?

Javítás: Nem párhuzamos, hanem egybevágó tengelyű hengerpalást.. A többi stimmel. (Bocs, az elírásért, más is akartam írni, de megzavartak közben.. így ment félre.)

Oké, egy példa:

Gondolom láttál már TV antennát. Az a pálca amihez a levezető zsinór van kötve a dipol. Olyan érdekes tulajdonsága van ennek a dipolnak, hogy ha gyorsulásra kényszerítjük a benne lévő elektronoknak legalább egy kis részét, akkor a tengelyével párhuzamos tengelyű hengerpalást irányába e.m. fotonokat sugároz ki. Ha pedig a hengerpalást felőli irányból e.m.fotonok érik el, akkor a dipolban lévő elektronok egy része gyorsulás végez.

Azaz meglepő módon önmaga elnyelő is lehet és forrás is lehet. Sőt! Ha elnyelőként a kintről kapott fotonok hatására gyorsuló elektronáram folyik benne, akkor ha a levezető kábel helyére rövidzárat teszünk akkor ezek az elektronok le is sugározzák a felvett energiát.

Ha jobban megnézel egy-egy TV antennát, akkor olyan pálcák is vannak rajta amikhez nem kötöttek zsinórt. Ezek közepén van rövidzár és ezeknek a rendeltetése az elnyelés és a kisugárzás. A tükrök szintén elnyelők és kisugárzók is egyben. ( És bár azt tanultad, hogy a visszaverés szöge megegyezik a beesés szögével, ez nem teljesen igaz. Kísérletileg kimutatták, hogy kis mértékben eltér egymástól a két szög.)

Az elektronok nem csak a pálcákban azaz a dipólokban viselkednek így. Hanem egy szabadon repülő elektron is elnyelő és kisugárzó is egyben.

Azaz a rá ható sugárzást nagyjából ugyanabba az irányba visszasugározza ahonnét kapta. Vagy ahogy még mondhatjuk a forrásra visszaható sugárzást bocsájt ki.

Ha eddig érted, akkor ezzel a hatás és a visszahatás jelenségét megértetted.

Most nézzük a kisugárzásokat!

Ha eldobsz egy követ, akkor a kő lendületével azonos nagyságú lendületed képződik. Szintén a hatás-ellenhatás elvének érvényesüléseként. Ez a hatás a kisugárzóra és a visszaverőre is igaz.

Vagyis az első foton kisugárzásakor már eleve "hátralökődik" a forrása, azaz van egy visszahatás. Amikor a visszaverődés után megérkezik a foton szintén ugyanabba az irányba mutató impulzussal növeli a "hátralökődést".

A sugárzással meglököttre is igaz, csak a sorrend változik. Beérkezik hozzá az első foton, ez meglöki és gyorsulásra kényszeríti amitől sugárzóvá válik és visszasugározza a fotont, aminek a kisugárzása őt is "hátra löki" .. csak ez a hátra irány ellentétes az első foton kisugárzójának hátra irányával.

Azaz a két hátra irány egymástól elfelé mutató.

A szép a folyamatban, hogy a közelséggel az oda-vissza ható fotonok száma növekszik és az oda-vissza verődések száma is növekszik.

Nagyjából úgy, mint amikor az asztalon pattogó ping-pong labdát az asztalhoz szorítjuk az ütővel. A közelítéssel egyre szaporábban pergő hangot hallat.

Így elvileg egy pár foton is a sok sok oda-vissza verődés miatt sok milliárd fotonnyi ütközést és ezzel impulzus átadást okozhat.

És ennyi.. Meg van a ható erő és meg van a visszaható erő. Az egyiket nevezzük a gyorsulást létrehozó erőnek, a másikat a tehetetlenségi erőnek.

Mi alkotja az elektromos mezőt? Hogyan épül fel?

Nem értem.

Mi okozza? Mi okozhatja?

Azt tudtad, hogy minden részecskék közötti hatás csak sugárzással terjed vagy sugárzásnak megfeleltethető hatással?

Azt tudtad, hogy ha valami bármit kisugároz, akkor a sugárzása visszahat ő magára is?

Azt tudtad, hogy a gyorsulást erőhatás kelti?

Azt is tudtad, hogy a gyorsulás sugárzást kelt?

Na akkor a kör bezárult.

A sugárzással keltett gyorsuló részecskék sugárzása visszahat a gyorsulást keltőre.

Érthető?

Nem olyan rossz példa a folyadékban mozgás. Ha egy testet viszkózus folyadékba teszünk, és megmozdítjuk, látszólag nagyobb erőt kell kifejtenünk ugyanakkora gyorsulás eléréséhez, hiszen magát a folyadékot is megmozgatjuk a testtel együtt (gondoljunk pl. a mézre). Effektíve úgy tűnik, mintha nagyobb lenne a test tömege.

A részecskefizika standard modellje szerint az elemi részecskék is hasonló mechanizmus alapján tesznek szert a tömegükre. Kiderült, hogy a világegyetemben mindenütt jelen van egy ún. Higgs mező (kicsit olyan, mint az elektromos vagy mágneses tér). Minden részecske ebben a "közegben" mozog, és amelyik kölcsön is tud hatni vele, a viszkózus folyadék analógiája alapján tömeget nyer.

Érdemes tudni, hogy a részecskék fizikai (észlelhető) tömegének kialakulásához más folyamatok is hozzájárulnak. Amikor egy részecske mozog a térben, nem csak a Higgs mezővel, hanem rengeteg különféle nagyon rövid ideig élő részecske-antirészecske párral is kölcsönhat, magával sodorja azokat és együtt halad velük, úgy mondjuk, hogy "felöltözködik". Mérések során mindig ezek együttesének tehetetlenségét látjuk, nem a "csupasz" részecske tömegét (amit a Higgs mezőtől kapott).

A tehetetlenség a test tömegével arányos és nem a sebességgel, így ez a folyadékos példa nem jó!

Köszönöm szépen a részletes választ!

"Hogy mi okozza a tehetetlenséget, arra a kérdésre nehéz válaszolni. Ilyen a természet vagy a JÓ ISTEN így teremtette a világot, tehát ezt tapasztaljuk az általunk eddig megismert világrészben. "

Érdekel az is, hogy milyen folyamat okozza?

Azt olvastam, hogy olyan mint a folyadékban mozgás. Kis sebességnél kicsit, nagy sebességnél nagyobb "ellenállást" fejt ki "valami?". Mi lehet az a "valami" és hol van? Miből jön? Miért nem látjuk?

A tehetetlenség azt jelenti, hogy az álló vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végző rendszerekben (inerciarendszerek) a testek csak erő hatására vagyis más testtel való kölcsönhatás miatt változtathatják meg mozgásállapotukat.

Szóval a gyorsuláshoz (vagy lassuláshoz, ami negatív gyorsulás) erő kell! Ha ilyen rendszerekben a testre ható erők összege nulla, akkor nem változhat meg a mozgásállapotuk, tehát állnak, vagy állandó a sebesség vektoruk.(A sebesség iránya sem változhat meg!)

A tehetetlenség mértéke a tömeg. A testek tehetetlensége tapasztalati tény. Newton apánk szépen törvényekbe foglalta. Gondolom ismered őket. Hogy mi okozza a tehetetlenséget, arra a kérdésre nehéz válaszolni. Ilyen a természet vagy a JÓ ISTEN így teremtette a világot, tehát ezt tapasztaljuk az általunk eddig megismert világrészben.

A tehetetlenségi erők pedig éppen olyan rendszerekben lépnek fel, melyek nem inerciarendszerek. Tehát gyorsuló koordináta rendszerekben.(lassuló, forgó) Pl. ha felülünk egy körhintára és az elkezd velünk forogni, akkor úgy érezzük, hogy egy sugárirányban kifelé repítő erő hat ránk. Ez a centrifugális erő. Ez egy látszólagos erő. Valójában a testünk egyenes vonalban akar haladni, a rendszer viszont forog velünk. Valamive bele kell kapaszkodnunk, vagy neki kell dőlnünk, hogy legyen olyan erő, ami biztosítja, hogy körpályán maradjunk, vagyis megváltozzon a sebességünk iránya. Hasonló a helyzet a fékező buszban kapaszkodás nélkül gördeszkán ácsorgó utas esetében. A rendszer amiben van lassul, ő viszont haladna tovább, tehetetlensége miatt. Egy látszólagos erőt észlel, ami őt tovább mozgatja. Valójában pedig mindaddig, míg meg nem kapaszkodik, nincs olyan erő, ami lelassíthatná a mozgását, hogy a rendszerrel együtt lassuljon.

Szóval a tehetetlenségi erő úgy "képződik", hogy egy test gyorsuló koordináta rendszerbe kerül, ahol tehetetlensége miatt a rendszerből nézve látszólagos erők hatnak rá.

Úgy is lehetne mondani, hogy az ilyen rendszerekben ahhoz kell erő, hogy a test álljon a rendszerhez képest, vagyis együtt gyorsuljon a rendszerrel. Brutális példával élve, ha több ember pörög egy lánchintán és az egyik ülés lánca elszakad, akkor a többiek úgy látják, hogy ez az ember elrepül, tehát úgy gondolják, hogy valamilyen erő elrepítette őt. Pedig valójában azért repült el, mert éppen az az erő nem hatott rá, ami körpályán tartotta volna, mivel elszakadt a lánc.

Nagyon szép kis tehetetlenségi erő a Coriolis erő is. Ami szintén körmozgást végző rendszerekben lép fel, mégpedig akkor ha a test sugárirányban mozog. Ezzel a látszólagos erővel magyarázzuk a lefolyó víz bepörgését a kád vizének leengedésekor. Mi benne vagyunk ebben a rendszerben, így azt kell képzelnünk, hogy valamilyen erő bepörgeti a vizet. Valójában éppen hiányzik egy erő, ami a sugár csökkenésével megfelelő arányban csökkentené a sebességet, hogy a víz részecskéi a rendszerrel együtt mozogjanak. (Mikor folyik le a víz a kádban, akkor lefelé haladva csökken a sugár a forgó rendszerben)

Saját magunkon is érezhetjük a Coriolis erőt, ha lehetőségünk van forgószínpadon mozogni sugárirányban. Vagy elmegyünk a Vidámparkba és felülünk a legrégebbi körhintára, amin mozgó lovacskák is vannak. Egy ilyen lóra felülve, azt meg tudjuk mozgatni és éppen sugár irányban mozog velünk kifelé, majd befelé. Azt fogjuk tapasztalni, hogy előre felé haladva forgásiránnyal ellentétes visszafelé pedig azzal megegyező erő akar minket lelökni a lóról. Valójában pedig hozzá kell nyomódnunk a lóhoz, hogy a nyomóerő meg tudja változtatni a sebességünket, hogy a rendszerrel azonos sebességgel haladjunk. Kifelé haladva nő a sugár, így növelni kell a kerületi sebességünket. Befelé haladva pedig csökkenteni.

Egyszerű egyenes vonalú, gyorsuló koordináta rendszerre is nagyon jó példák vannak. A legjobban érzékelhető talán az induló repülőgépben ülő emberekre ható gyorsító erő. Akik azt érzik, hogy nagy erő szorítja őket az ülésükbe. Ez egy tehetetlenségi erő. Az ülések a repülőgéppel együtt gyorsulnak (oda vannak csavarozva) az embereknek viszont az ülések adják át a gyorsító erőt, hogy együtt gyorsulhassanak a repülőgéppel. Ők viszont ezt úgy érzékelik, hogy egy erő beleszorítja őket az ülésbe. Ezért nem lehetnek tökéletesek a repülőgép szimulátor kamrák, mert bár mozgathatók, de tartósan nem tudják ezt az erőt biztosítani.

Szerintem példákon keresztül jobban meg lehet érteni ezeket az erőket. A centrifugában lévő vizes ruhából a vizet a forgó rendszerből nézve a centrifugális erő repíti ki. Kívülről nézve pedig pont azért repül ki a víz, mert rá nem tud hatni a mosógép dobja, (mert lyukacsos) és így hiányzik az az erő ami körpályán tudná tartani, tehát tehetetlensége miatt kirepül, mert nem változik meg a sebességének az iránya.

Szegény földrajz tanárok is birkóznak a Coriolis erővel, mikor a ciklonokat és anticiklonokat magyarázzák, de sajnos legtöbben maguk sem értik miről van szó.(Tisztelet a kivételnek!) A Földön, mint forgó gömbön a sarkok felől az egyenlítő felé haladó légtömegek esetében a forgástengelytől való távolság növekszik, tehát a sebességüknek van a tengelyre merőleges komponense. Így ahhoz, hogy a Földdel együtt forogjanak, gyorsító erőre lenne szükség. Látszólag olyan erő hat rájuk, ami elgörbíti a pályájukat a földfelszínhez képest. Valójában egyszerűen lemaradnak az alattuk mozgó földfelszínhez képest, mert nincs olyan erő, ami a forgástengelytől való távolodással arányosan növelné a sebességüket.

Az egyenlítőtől a sarkok felé haladó légtömegek esetében fordított a helyzet. Ahhoz hogy a földfelszínnel együtt mozogjanak lassulniuk kellene. Látszólag valamilyen erő elgörbíti a pályájukat a felszínhez képest. Valójában pedig nem tudnak megfelelően lassulni, mert nincs ami lelassítaná őket. Hát ilyen egyszerű ez kérem. (Bocs, ha valamit elírtam, de közben néztem a Megasztárt is.)

Na jó, akkor induljunk neki egy kicsit másképp. Mondd meg, mit nevezel tehetetlenségnek illetve tehetetlenségi erőnek, és én megmondom, mi okozza.

Oroszul tanulunk. Röviden elmagyarázod?

Ha tudsz angolul, akkor itt találsz egy jól érthető leírást.

Senki sem tudja?

Mi okozza a tehetetlenséget? Hogyan képződik a tehetetlenségi erő?

Jó tanulást, és sok sikert a dolgozathoz! Üdv!

köszike a tanácsot :) őszinte leszek közel 8 éve nem tanultam fizikát és csak egy hetem volt felkészülni erre a zh -ra szal szinte semmit nem tudtam már így is sokkal előrébb vagyok legalább ezeket tudom ami jó mert ez határozza meg a félévi jegyem. és mivel hogy a 11-12 osztály pont ezt az anyagot veszi mostanság így ti előnyösebb helyzetbe vagytok mint én még egyszer mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítséget.

Szép estét! (vagy inkább éjt:-)

Egy tanács: amennyiben tényleg tudni akarod a fizikát, ne sajnáld az időt a feladatok alapos megrágására, ízeinek élvezetére! Mire gondolok? Például a mértékegység átváltásokra! Egyáltalán nem muszáj a mértékegységeket gépiesen átváltani SI-be, vagy azokat harmonizálni. (A harmonizálás azt jelenti, hogy ha pl. a sebesség egysége km/h, akkor az időnek az óra egységét használjuk) Sajnos nagyon sok tanár gépiesen és mechanikusan tanítja a fizikai mennyiségekkel történő számolást, ami valamelyest érthető, hiszen így vélik megvédeni a diákokat a hibák egy részétől. Én azt mondom neked, hogy ne elégedj meg ezzel, hanem tanulj meg hozzáértően (művészien!:-) bánni a mennyiség egyenletekkel. Nézzük például az általad felvetett feladatot, amelyben az átlagsebességet kell kiszámolni! Ebben a feladatban csak a fél órát váltanám át percbe, és máris lehet számolni: v(átl.)= (20*50+30*20+15*30)/65 Uis. a perc időegység a számlálóból és a nevezőből is kiemelhető, ezért vele egyszerűsíthetünk!!! Továbbá az 5-öt is kiemelhetem, így a számítás tovább egyszerűsíthető. Végül: v(átl.)=(4*50+6*20+3*30)/13 = 410/13 km/h, ami közelítőleg 31,54 km/h. Természetesen ez sok gyakorlást igényel(egyenlőre nem a dolgozatban!), de megéri, mert így tényleg tudni fogsz! Az ész nélkül gyakorolt üres formalizmusoknak semmi értelme, az erre fordított időt pocsékolásnak tartom... figyelmesen járj-kelj a világban, csodálkozz rá a természet és társadalom jelenségeire, mert nincs szebb annál, mint mikor megérted működésüket! Üdvözlettel:...egy kóbor lovag (és nem kóbor áram:-)

nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segitséget :)

köszönöm :) lenne itt 2 feladat amit ugyan megcsináltam csak nem tudom jól e megnézné valaki? egy vonat 20 percig 50 km/h fél óráig 20 km/h 15 percig 30 km/h sebességgel megy mennyi az átlagsebessége?

v1=50km/h=13,88 m/s

v2=20m/s

v3= 8,33 m/s

összes út v1+v2+v3 = 13,88+20+8,33= 42,21 m/s

összes idő= 45 perc

kérdés hogy átkell e váltani órába vagy marad simán 45 perc?

vátlag= összes út/összes idő 42,21/45 ?

illetve a másik :

egy autóbúsz 25 km es távőt hegymenetben 45 visszafelé 30 perc alatt tesz meg. mennyi az átlagsebessége?

ilyenkor változtat valamin hogy hegymenetbe megy? ha igen min és letudnátok irni? előre is köszi

A harmonikus rezgőmozgásra vonatkozó feladat megoldása a következő: A sebesség-idő függvény: v(t)= A*omega*cos(omega*t)

A gyorsulás-idő függvény: a(t)= -A*omega*omega*sin(omega*t)

Egy kis matek: ha figyelmesen megnézed a fenti függvényeket, akkor ezek egy adott harmonikus rezgőmozgás esetén a legnagyobb abszolút értéküket cos(omega*t)=1 és sin(omega*t)=1 esetén érik el.

Tehát: v(max)= A*omega és a(max)= A*omega*omega

Az utóbbi egyenletet elosztva az előbbivel megkapod az omega-t (körfrekvenciát!), amiből az omega=2*pí*frekvencia összefüggés felhasználásával adódik a frekvencia.

Az amplitúdót pedig úgy kapod meg, ha visszahelyettesíted az omega-t (célszerűen) a v(max)-os egyenletbe!

Jó tanulást! :-) Üdv!

Nagyon szívesen :)

köszönöm szépen mégegyszer sokat segitettél

s2-nél lemaradt a v1 indexe, ezért helyesen:

s2=t2*v1= * a többi jó, 900*25=2250 m stb.)

Nagyon jól csináltad!

A másik feladat is ilyen, csak a gyorsítást és a fékezést nem a gravitáció hanem a motor és a fék hozza létre. t1=25 mp

Végsebesség: v1=a*t=1*25=25 m/s

a gyorsulás alatt az átlagsebesség v1"=(0+25)/2=12,5 m/s

s1=t1*v1"=25*12,5= 312,5 m

t2=(1/4)*3600= 900 mp

s2=t2*v=900*25= 2250 m

a fékezés ideje:

t3=v/a=25/2=12,5 mp

átlagsebesség a fékezés alatt

v2"= (25+0)/2 = 12,5 m/s

s3=t3*v2"=12,5*12,5= 156,25 m

Az összes úthossz: -- * az összeadást rád bízom --

s= s1+s2+s3=312,5+2250+156,25 =

összes idő: -- * az összeadást rád bízom --

t=t1+t2+t3=25+900+12,5 =

Átlagsebesség: -- * az osztást rád bízom -- v"=s/t =

megcsináltam megnéznéd hogy jó e lécci

V0 =25 m/s

T=2,5 másodperc

Vátlag=(25+0)/2= 12,5 m/s

S=Vátlag * t= 12,5 * 2,5 = 31,25 m

Magasság: h=h0+s=10+31,25=41,25 m

Viszaesés ideje:t2= gyök(2*h/g)= gyök(2*41,25/10)=8,25 mp

leérkezés végsebessége v=g*t2= 10*8,25= 82,5 m/s

a második feladatban nem tudsz nekem segíteni?

Az első ugyanolyan mint az előző feladatsor első tagja, csak az adatokat kell behelyettesíteni. Nem 3,5 m magasról indul, hanem 10 m magasról, nem 15 m/s hanem 25 m/s a hajítás induló sebessége. Próbáld csak behelyettesíteni, itt leszek és segítek ha nem lenne jó!

most nézegettem és van még 2 kérdés amit nem értek tudnátok ebben is segitni?

1, Egy testet 10 m magasról feldobunk, 25 m/s kezdősebességgel, milyen magasra jut mennyi iső alatt esik a földre, mekkora lesz a becsapódás sebessége? 2, egy autó álló helyzetből indul, 1 m/s2 gyorsulással, 25 s -ig gyorsít, , utánna egyenletesen halad negyed órát majd 2 m/s2 lassulással fékez és megáll. mennyi a megtett út és az átlagsebesség?

előre is köszönöm

nagyon szépen köszönöm a segítséget így legalább megértettem hogy hogyan kell megcsinálni.

Szia!

1. A g=10 m/s/s ez azt jelenti, hogy egy másodperc alatt a sebesség megváltozása 10 m/s

a. tehát v0=15 m/s esetében t= 1,5 másodperc (képlettel t=v/a ) az átlag sebesség v"= (15+0)/2 = 7,5 m/s

b. távolság s=v"*t= 7,5*1,5 = 11,25 m magasság h=h0+s=3,5+11,25=14,75 m

c. visszaesés ideje t2 t2= gyök(2*h/g)= gyök(2*14,75/10)=2,95 mp

d. leérkezés végsebessége v=g*t2= 10*2,95= 29,5 m/s

2. v= 144 km/h = 144 000/3600= 40 m/s K=2*r*Pi=d*Pi=0,75*3,14= 2,3562 m fordulatok száma másodpercenként f=v*t/K=40*1/2,3562=16,9765 szög fi= 16,9765*2*Pi=106,6665 radián szögsebesség w=fi/t=106,6665 radián/mp

3. 78 f/p= 78/60 f/mp =1,3 f/mp w=1,3*2*pi= 8,168 rad/mp K=4,2*pi=13,1947 m vk=1,3*13,1947 = 17,15 m/s

helyettesítsd be 45 és 33 1/3 fordulatszámokkal (K értéke ugyanakkora mindegyiknél! )

sziasztok 4 példában kérném a segitséget.

1.egy testet 350 cm magasról feldobunk, 15 m/s kezdősebességgel, milyen magasra jut, mennyi idő alatt esik a földre, és mekkora lessz a becsapódás sebessége?

2.egy autó sebessége 144 km/óra, kerekének átmérője 750 mm.Mekkora a kerék szögsebessége?

3.egy régi lemezlejátszó fordulatszámai, 78 45, és 33 1/3 ford/perc. Mekkora a szögsebessége és a korong kerületi sebessége, ha átmérője 420 mm ?

4. egy harmonikus rezgőmozgás legnagyobb sebessége 2 m/s legnagyobb gyorsulása, 120 m/s2 Mekkora a mozgás frekvenciája és amplitúdója?

elég sürgös lenne mert szerdán írok belőle és ezeket egyszerűen nem tom megcsinálni.

A wiki ezt írja:

függvény

"Mivel a forgatónyomaték a perdület idő szerinti deriváltja, a két ellentétes irányban ható, Fg és -Fg erők által okozott forgatónyomaték megváltoztatja az L perdület nagyságát ezen forgatónyomaték irányában. (A precesszió ennek a következménye.)"

ábra

Ha jól értem, akkor vízszintes síkban, a síkkal a gravitációs erő irányával meghatározott szög szerinti lendületből az egyik oldalon levonódik, a másik oldalon a lendülethez hozzáadódik a gravitációs erő okozta forgatónyomaték. Az "alsó" oldalon az atomoknak mindig kisebb a lendületük mint a "felül lévő" atomoknak. A lendület különbség centripetális erők különbözetét okozza. A centripetális erők okozta forgató nyomaték egyenlő nagyságú és ellentétes irányú mint a gravitáció által okozott nyomaték. Eredőjük pedig azért nulla nyomaték minden esetben, mert mindkettőt ugyanaz a gravitáció okozta.

Ezért nem dől el a búgócsiga. Hát végre megértettem.

Köszönöm szépen a segítséget!

A zsinór tengelyére merőleges "erőhatás" nem lép fel. A gravitációt érvényesülni nem engedő hatás sem lép fel. Fellép viszont (éppen a nehézségi erő és a zsinór által kifejtett erő következményeként) egy forgatónyomaték, amely a forgás tengelyét, vagyis a perdületvektort önmagára merőleges irányba (esetünkben: vízszintes síkban, a zsinór tengelye körül) elforgatja.

Ennek az oka pedig ... még mindig (lásd #493) >>az a nem igazán kézenfekvő tény (idézet az általam belinkelt anyagból, a precesszió témájában), hogy "A perdület és a forgatónyomaték közti kapcsolat alapján a perdületvektor változása mindig merőleges a perdületvektorra."<<

Az is érdekes hogy itt a precesszió biztosítja az elfordulást a zsinór tengelye körül, a zsinór tengelyére merőleges erőhatást mi okozza? (Azt az erőt amelyik nem engedi a gravitációt érvényesülni.)

Ezen a filmen egymással szembe forgó két korongnak a precessziója kiegyenlíti egymást. Erőhatás csak akkor ébred amikor vízszintes síkban erővel hat rá a nő. Az emelő erőt a Coriolis erő okozza?

:-)

Ezt a válaszát is nagyon szépen köszönöm!

A megoldás kulcsa az a nem igazán kézenfekvő tény (idézet az általam belinkelt anyagból, a precesszió témájában), hogy "A perdület és a forgatónyomaték közti kapcsolat alapján a perdületvektor változása mindig merőleges a perdületvektorra."

A ferde tengelyű búgócsigára annak súlypontjában a nehézségi erő hat, és mivel az alátámasztás nem e pontban van, a nehézségi erő és az alátámasztás által kifejtett erő erőpárt alkot és így forgatónyomatékuk lesz. E forgatónyomaték az előbbi bekezdés alapján a perdületvektort annak irányára merőlegesen téríti el, tehát (mivel az alátámasztás többé-kevésbé kötött pont) a perdületvektor az alátámasztási pont mint csúcs által definiált kúpfelület mentén fog vándorolni.

A Härtlein úr által bemutatott kerékpárkerekes kísérlet ugyanezt demonstrálja: a perdület iránya az eltérítő nyomaték hatására saját korábbi irányára merőlegesen fordul el.

A magyarázatot nem értem. Milyen erő és miért hat a ferde tengelyű búgócsigára? Honnan tudja az erő, hogy merre hasson és merre ne? Az erő érzi a gravitációt? Majdnem vízszintes tengelyét is megtartja. Miért tudja megtartani?

Ezt nem tudnám egyszerűen elmondani. Itt találsz egy korrektnek mondható, és talán nem túl bonyolult magyarázatot.

Köszön a választ! Azt is megtudná mondani, hogy a búgócsiga miért nem dől fel?

De, elvileg természetesen bele kellene számolni.

A helyzet az, hogy amíg a test alakja (gömb, henger, más forgástest), mérete (átmérője stb.), anyagának sűrűsége nem adott / nem ismert, addig a forgási energiáról nem sok fogalmunk lehet. Hozzájárul még mindehhez, hogy a forgás (szög)sebessége a mozgás sebességéből nem következik, mert a test (általában) csúszik is, nem csak forog; ekkor azonban már a súrlódási tényező is befolyásol, amit viszont ha figyelembe veszünk, akkor már a mechanikai energiák megmaradása sem teljesül.

Mindezek miatt a forgásból származó energiakülönbséget e feladatokban elhanyagoljuk, azon az alapon, hogy a testet tömegpontnak tekintjük, vagyis azt feltételezzük, hogy kiterjedése nem érdemlegesen befolyásolja az energiaviszonyokat.

Az teljesen igaz, hogy egy nagyméretű golyó, vagy henger másképpen viselkedne, mint egy forgás szempontjából nem vizsgált tömegpont. Ilyen értelmű feladatok is léteznek, de a szóban forgó példák nem ilyenek.

Ezt értem. Valaki azt írta, hogy a forgáshoz is kell energia, azt nem kell beleszámolni?

A végsebességet a mechanikai (helyzeti és mozgási) energiák megmaradása alapján állapíthatjuk meg: E_h+E_m = állandó.

Ha a kezdősebesség 0, akkor kezdetben csak helyzeti energiával kell számolnunk; ez mgh, ahol m a test tömege, g a nehézségi gyorsulás, h pedig a helyzeti energia nulla szintjéhez (praktikusan az érkezés pontjának magasságához) képest mért magasság.

Az érkezéskor (mivel ott a helyzeti energia nulla-szintje) a helyzeti energia nulla, és csak mozgási energia van; ez , ahol m mint előbb, v pedig a sebesség.

A két energia egyenlőségéből

, ahonnan

.

Értem. Hogyan lehet kiszámolni a végsebességeket?

"Nagyobb átlagsebesség (fékezés nélkül) nagyobb energia befektetéssel lehetséges."

Nem. A nagyobb végsebesség az, amihez nagyobb energiabefektetés kell.

"... a gödörben felgyorsul a golyó és a dombra felfutással nem lassul le. ... nagyobb az energiája mint a másik pályán haladó golyónak."

De igen; lelassul. És nem lesz nagyobb az energiája, mint a másiknak. Rövidebb idő alatt odaér, de nem nagyobb végsebességgel, azaz nem nagyobb energiával.

Próbáld elfogadni, hogy adott két pont között két test átlagsebessége eltérhet, akkor is, ha végsebességük nem tér el. Az itt tárgyalt feladatokban az érkezéskori energiák a veszteségektől eltekintve egyenlők, ami annyit jelent, hogy az érkezéskori pillanatnyi sebességek is egyenlők.

Kedves Alma! Hosszabb út, több gördülési ellenállás, több veszteség. Hogyan kell kiszámolni a két golyó energiáit?

Az átlagsebesség = teljes út / teljes idő (így tanultuk). Nagyobb átlagsebesség (fékezés nélkül) nagyobb energia befektetéssel lehetséges. Honnan volt nagyobb energiája a másik golyóval azonos magasságról induló és azonos magasságra érkező golyónak?

Bingó! Úgy van, nem alá, nem fölé, hanem éppen rá, mert mindkettőre egyformán hat a gravitáció és ugyanazon idő alatt mindkettő ugyanakkora magasságot "veszít".

A vonatos-lejtős példára visszatérve Galilei azért használt különféle lejtőszögeket a méréseihez, mert a szög nagyságával szabályozta az időszükségletet a mérhetőség érdekében. Tehát a lejtőket lejtőkkel lehet összehasonlítani, de nem szabad belekeverni a szabadesést.

A filmeken jól látszik, hogy mindkét esetben a gödörben felgyorsul a golyó és a "dombra felfutással nem lassul le. Ezzel azt látjuk, hogy nagyobb az energiája mint a másik pályán haladó golyónak.

Ez hogyan lehetséges?

Ha a légellenállástól eltekintünk, akkor a nyilat vízszintesen kell kilőni, mert adott idő alatt a nyíl függőleges elmozdulása megegyezik a zsák függőleges elmozdulásával, azaz, ha egyidőben és egy magasságból indultak, akkor mindvégig azonos lesz a magasságuk.

A vonatos-lejtős példával ez nem analóg, mert ott a vonat mozgásának függőleges összetevője nem szabadeséssel zajlik; a zsákos-nyilas feladatban viszont a függőleges irányt tekintve a nyíl is - csakúgy, mint a zsák - szabadon esik.

"A hosszabb utat hamarabb befutónak sokkal nagyobb a sebessége" - ez a kijelentés az átlagsebességekre vonatkozik, az egyenlőség pedig a végsebességekre.

A leejtésesről láttam egy filmet! A kérdés az volt, hogy ha az ablakon kiejtett zsákot akarjuk eltalálni oldalról nyíllal, akkor alá-fölé vagy pont rá kell célozni? Maga szerint hová? Csak azért kérdem, mert a vonat és a leejtés összehasonlítása nagyon úgy hangzott..

Azt olvastam, hogy Galilei vagy kicsoda lejtők szögének állítása mellett mérte az időket. És azt is olvastam éppen itt, hogy az azonos tömegű golyók közül nagyobb sebességűnek nagyobb az energiája. A hosszabb utat hamarabb befutónak sokkal nagyobb a sebessége, mint a rövidebb utat hosszabb idő alatt befutónak. Ez nem azt jelenti, hogy nagyobb az energiája is?

Bizonyára rosszul emlékszel (vagy netán rosszul írták ... az a rosszabbik eset). Ha adott a magasságkülönbség, a kezdősebesség nulla, és a súrlódástól, légellenállástól eltekintünk, akkor a testek a pályától függetlenül azonos végsebességre tesznek szert (tekintve, hogy mozgási energiájuknak meg kell egyeznie, hiszen a kiindulási - helyzeti - energiájuk is megegyezett), de az időtartamok egyenlősége egyáltalán nem törvényszerű, sőt.

Gondolj bele, hogy elejtesz egy követ 1 m magasból, vagy elindul egy vonat az l km hosszú, 1 ezrelékes lejtőn. Azonos idő alatt érnek le? Nem csak a súrlódás miatt nem.

A sárga golyó még a csalás ellenére is hamarabb ér a célba.

A filmen csaltak! A lejtő előtt már egy oszloptávolsággal gyorsabb az üveggolyó.

Itt egy másik film. Ezen talán jobban kijön, hogy lassabban érkezik föl.

Hol olvastál ilyet?

Az lett volna ütős, ha a ciklois-pályát is odatették volna. Brachisztochron-probléma / J. Bernoulli! ...

Ki lehet számolni a különbségüket?

Ha a pálya hosszabb lenne, akkor valószínűleg majdnem egyforma távolságig gurulnának el szerintem, csak az a golyó melyik alul is volt, az újból fenti szakaszra -a lenti gyorsabb haladás miatt- hamarabb ér, de itt már -az emelkedő és a hosszabb megtett út miatt- egy kicsit lassabban, mint erre a szakaszra érve a másik halad majd.

A videón nem látjuk a pályájuk folytatását. Az is érdekes lenne.

Nem értem. Azt olvastam, hogy h1 és h2 magasság között az út alakjától függetlenül azonos idő alatt érkezik le minden test. A lejtőre nem érvényes a fizika?

Ha alul megy a golyó, akkor bár hosszabb utat kell megtennie, nagyobb sebességgel teszi. A hosszabb út miatt később érne oda, a nagyobb sebesség miatt hamarabb.

Hogy végül mi lesz, az a pálya konkrét alakjától függ. Minél hosszabb az az útszakasz, hogy az egyik golyó fent, a másik lent megy, annál több időt tud "behozni" az alsó golyó abból a veszteségből, amit a lejtőkön szerzett (ha egyáltalán ott veszteséget szerzett, azt is ki kell számolni).

Ez hogy lehet? film

Van alul egy csapágyas talpa. A régi az körözött, annak egy golyó volt az alján. Ez az újabb megáll abban a szögben ahova kibillentettem.

Ha meglököd, ferdén áll a tengelye vagy köröket ír le?

"Az emberek is viszonylag függőlegesen szoktak állni akkor is, ha egy meredek hegyről jönnek le."

Erről Columbo jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qxbNZCSweLo&feature=related

Egyetértek. Nem az a nehéz kérdés, amire én válaszoltam, vagyis hogy mi történik, ha az alap mozog.

Tegyük föl, hogy a búgócsigát megpörgettük, és utána nem mozgatjuk a rajztáblát, és nem lökdössük a búgócsigát. Miért nem dől föl a búgócsiga, noha csak egy kis ponton támaszkodik, és ha megáll a forgása, utána feldől. Általánosabban, hogy mozog a tengelye?

Szerinted érthetem? Egy félszónyit sem.. Azt sem értem, hogy milyen erő áll ellen a kitérítő hatásnak? Ujjal meglököm, akkor az új irányban áll a tengely. Miért nem dől fel?

Na ez az, amit nem kéne ezen a fórumon. Itt sok ember azért van, hogy ilyen kérdéseken elgondolkodjon, és választ adjon rá a kérdezőnek. A fizika tanárnak amúgy is biztos van elég dolga, bár kétség kívül biztosan segítene.

A búgócsiga tengelye forgásban van, ezáltal nincs állandó kapcsolat semmelyik két pont között se a tengely és a rajztábla között (izeg-mozog egy üregben). Éppen ezért nem jön létre olyan szoros kapcsolat, ami el tudná forgatni a búgócsigát, ehhez hosszú ideig ható nagy erőre lenne szükség.

Mondhatnád erre, hogy a megemeléséhez is nagy erőre van szükség. Ez így van, de az erőegyensúly miatt mindig be van annyira nyomódva a búgócsiga, hogy az m*g nehézségi erőnek legyen kompenzáló tartóereje, és emeléskor ez fog munkát végezni.

A kis felületű érintkezés még nem elégséges, hiszen ha egy rajzszöget szúrunk bele a rajztáblába, az el fog fordulni a táblával együtt.

Ezek viccek?

A denevérek pedig fejjel lefelé állnak, mégsem dőlnek fel ..

Tényleg, a hegyoldalon függőleges emberekről jut eszembe ez a fénykép (egy hegyoldalban vízszintesen növő fát ábrázol).

A búgócsiga csak nagyon kis felületen érintkezik a rajztáblával, úgyhogy nem csoda, hogy nem érzi, milyen irányú a rajztábla. Mindegy, hogy csak az egyik szélét emeled föl a táblának, vagy mindkét szélét. Az emberek is viszonylag függőlegesen szoktak állni akkor is, ha egy meredek hegyről jönnek le.

Talán a fizika tanárodat kérdezd meg, biztosan elmagyarázza.

A rajztáblámra tettem és a tengelye akkor is függőleges irányú maradt amikor véletlenül felemeltem a tábla egyik szélét.

Megtartja?

Miért tartja meg a forgástengelyének irányát a búgócsiga?

Úgy van!

Az N a lendület?

Mi az N/R ?

Gondolom Te tudod, ezért csak említem, hogy: theta= m * R*R és kisomega= delta fi/ delta t

persze kisomega= 2*Pi*f alakban is érthető ahol f a fordulatszám (frekvencia)

Azaz ha N= thete*kisomega akkor N = m*R*R * 2* Pi*f azaz az egyenértékűség I=N/R esetében I= m*R*R * 2* Pi*f /R = I= m*R * 2* Pi*f ahol pedig, a kerület K=2*R*Pi I= m*K*f Vagyis az előző példában:

I1=F*t-m*K*f I2=F*t Ie=I2-I1 Ir=F*t - F*t-m*K*f

Ie= - m*K*f

(Két golyó osztozik a tömegen és két perdület jön létre, ezért *2/2=1 , ezért nem bonyolítottam vele a függvényt)

Vagyis a keletkező, "pár nélküli" szabad impulzus nagysága:

Ie= - m*K*f nagyságú. (Ahol m a golyók tömege, K a tömeg közép sugarának kerülete, és f a golyó képződött fordulatszáma.)

A kérdésed ez volt: "Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás? " Én pedig ezt válaszoltam:(Lásd ábrát.) Az egyik oldalon perdületet, a másik oldalon lendületet hoz létre a rugóerő. Azaz I1=F*t-N/R I2=F*t Tehát Ie=I2-I1 Ie >> 0 Szabad Impulzus(lendület) képződött!

Tegyél papírlapot az asztalra, reája pedig golyót! Húzd meg a papírlapot és engedd el! A húzás alatt a golyó "helyben forog", az elengedést követően a húzás alatt kapott perdülete "elgurítja".

A videón "rövid a tál" ezért nem feltűnő, hogy a tömegközéppontot messze elhagyja a szerkezet.

Tegyél asztalra csapágygolyókon nyugvó üvegtáblát és úgy ismételd meg a kísérletet! Nem lesz elég nagy a négy méter hosszú asztal sem.

Az itteni ábrán a jobb oldalon mg pontossággal azonos tömegű golyókat pillanatragasztóval rögzítettük egymáshoz és a fonálhoz a jobb oldalon. A baloldali golyók "egyenlítőjén" szintén pillanat ragasztóval rögzítettük a cérnát a feltekerés előtt. (Vigyázz! Várd meg amíg a ragasztó teljesen megszárad, mert különben úgy jársz mint mi az első kísérletnél: a feltekert cérna is odaragadt.)

Akkor szerinted egy könnyen elmozdítható jojóra ha hat egy erő, akkor az annak hatására nem kezd el gyorsulni('tömegközéppontja szinte álló marad'), csak pörögni?

Előző kérdésemre meg nem igazán válaszoltál. A videón a két oldal impulzusa nem állandó? (A 2 golyó megy hátra, a hajó megy előre, közben a közös tkp ugyanott marad) Nyilván így a leglátványosabb, ha a lehető legkisebb edényben csinálják, de mondjuk egy jó nagy vízfelületen, vagy az űrben már teljesen világos lenne.

"Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás?"

Ott ahol a: "A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú."

Erről volt szó, innen van az idézet: "Példa: Kifeszített rugóval köss össze egy jojóra feltekert zsinórt és a másik oldalról egy testre a tömegközéppontján átmenő egyenesének és a felületének metszéspontjába kötött zsinórt.

A jojó forgásba jön, de tömegközéppontja szinte álló marad, a rugó másik végén a test egyenes vonalú egyenletes sebességű mozgást végez. A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú.

Ezt a kísérletet elvégezheted úgy is, hogy mindkét oldalt kiskocsira teszed. Ügyelve arra, hogy a két kiskocsi teljes tömege a jojóval ill a tömeggel együtt egyenlő legyen! "

Itt miért/hol "képződik" lendület, és miért sérül az impulzusmegmaradás?

Semmi baj. Nem kötelező vitáznunk. Megértelek. Anno, még a diplomám megszerzése, és a több évtizedes tanári pályám előtt én nekem sem volt türelmem vitázni.

Ja de. Mi anno vitáztunk, beszélgettünk, szinte mindenről és mindenütt. Már akkor is az életünk volt a fizika, kémia, informatika. Még akkor is a hullámokról és a hullámfüggvényekről beszélgettünk, vitáztunk amikor például a csónakban ültünk horgászás közben és fodrozódott a víz a csónak körül. Gyakorta akár hajnalig kísérleteztünk. Vagy éppen végeztük a méréseket. Na és ezért megesett az is, hogy "betörőnek" nézett bennünket a porta szolgálat és a rendőröket riadóztatták, mert nem hitték volna, hogy hajnali háromkor még teljes gázzal dolgozzanak hallgatók a laborban. De, természetesen megértelek. Tanulni és bulizni is kell néha. Inkább azokat, mint itt vitázni egy ismeretlennel.

Már mondtam rá példát, mégpedig a két egyenlő tömegű testet, melyet rugóval kötünk össze.

Bocs, de nem szeretném tovább folytatni ezt a vitát, átadom a lehetőséget a többieknek.

Eredeti ez volt:

Én: "Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Alma: Ez nem igaz."

Én: Oppá.. Na és miért nem?

Ebben az értelemben a zárt rendszer tömegközéppontjának lendülete és a körülötte végzett körmozgás perdülete értendő. (Mint Boltzman-nál.)

"Ezt a "Rendszer" kifejezést utólag csempészted ide"

Mea culpa.. Ez nem így van. Bocs!

:) Oké.. Ha a tömegközéppont nem mozog, azaz áll, akkor még valóban lehetnek a szerkezetnek olyan részelemei amelyeknek:

- van lendülete - van lendület*(v/2) nagyságú mozgási energiája

De nem lehetséges az, hogy úgy legyen mozgási energiája a részeknek, hogy lendületek azaz mozgások nincsenek benne.

"Vagyis: "a lendület energiatartalma" nem értelmezhető dolog. (Nulla lendület közepette is létezhet bőven energia.) "

Oké.. a lendület létrehozására fordított energiát, majd a lendület megszüntetésével visszanyert energiát minek nevezzük?

Nem használhatjuk a több száz éves kifejezést amely a úgy hangzik, hogy : "A lendületben tárolt energia." ? Miért nem?

"A példámmal amúgy csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy rendszer mozgási energiája és lendülete nem okvetlenül párhuzamosan változik;"

Állj!

Nem rendszerről volt szó.. Ezt a "Rendszer" kifejezést utólag csempészted ide.

Kezdetben a testek lendületében és perdületében tárolt energiák összegéről szólt az az idézet amelynek a megfogalmazását aggályosnak vélted.

"pusztán az egyik ismeretében a másik nem meghatározható."

Oké melyik ismert egy testnél és melyik nem ?

E= (v/2) * m * v vagy E= (v/2) * I

Jó példa a kérdésed nagyon jó voltára:

A film

(Youtube: dscn2840.mov 2012.02.29)

Szabad impulzus képződik, miközben a golyók mozgási energiáit átadjuk a teljes szerkezetnek.

"a rendszer amelynek eredő lendülete zéró, az nem mozog."

Legfeljebb a tömegközéppontja nem mozog, de ettől még - ahogy magad is mondod - mozgó tömegei és mozgási energiája bőven lehetnek.

Vagyis: "a lendület energiatartalma" nem értelmezhető dolog. (Nulla lendület közepette is létezhet bőven energia.)

A példámmal amúgy csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy rendszer mozgási energiája és lendülete nem okvetlenül párhuzamosan változik; magyarán (bár természetesen összefüggenek) pusztán az egyik ismeretében a másik nem meghatározható.

"Ütközzön két test rugalmatlanul. A két testből álló rendszer összlendülete és össz mozgási energiája egyaránt megmarad (vagy egyaránt nem marad meg)?" Ez nagyon jó felvetés! A mozgás megszűnik. Tehát v=0 következtében a előző lendületek és mozgási energiák átalakulnak. Na de mivé? Mondhatjuk, hogy a mozgási energiák hőenergiává alakulnak. Mert ugye a függvényükben szereplő sebességek négyzete mindig pozitív előjelű (+v*+v is pozitív és -v*-v is pozitív). Ezért az energiák összege csak pozitív lehet, azaz létező. Ha tehát legalább egy energia összetevő nem zéró, akkor az eredő sem lehet zéró.

A lendület (v/2) -szeresen "kevesebb", azaz valójában az energiából kapjuk "leképzéssel". Ezért a sebességvektor "részének" az előjele "megmarad". Így matematikailag a lendületek összege (ellentétes előjeleik és egyenlő nagyságaik esetén) lehet zéró is. Ez esetben csak azt fejezi ki ez a zéró értékű eredő, hogy az a rendszer amelynek eredő lendülete zéró, az nem mozog.

Ütközzön két test rugalmatlanul. A két testből álló rendszer összlendülete és össz mozgási energiája egyaránt megmarad (vagy egyaránt nem marad meg)?

A másik oldal: "A lendület és az energia természetesen rokon, de"

feltételezem, hogy a perdületről úgy gondolod, hogy az végképp nem "rokon". Pedig az, nagyon is!

Perdület N = R*I =R* m*v alakban is felírható. Azaz I = N/R = m*v és erre a lendületre is igaz, hogy a (v/2) szerese a vele járó energia.

Azaz N perdületű, R sugáron mozgó m tömeg v kerületi sebességgel E= (v/2)*I = (v/2)* m*v= (v/2) * N/R [J] energiát tárol, vagy másként: ennyi energia kell a létrehozásához.

Azaz a lendület a perdülettel is rokonok..

"e a megmaradásuk feltétele nem azonos."

E=(v/2)*I = (v/2)* m * v

Szerinted melyik elemet lehet úgy megváltoztatni, hogy a v sebesség "másként" változzon a függvény két felében?

"hiszen a rendszer veszíthet energiát anélkül, hogy lendületet veszítene."

A rendszer mozgási energiájának vesztése dv sebesség vesztéssel jár. A sebesség vesztés pedig egyszerre hat a lendületre és a mozgási energiára. (Lásd itt fentebb!)

Nem kevered más energia nemekkel véletlenül?

A lendület és az energia természetesen rokon, de a megmaradásuk feltétele nem azonos. Ennek megfelelően a "lendületben tárolt energia" kifejezés szerintem nem értelmezhető, hiszen a rendszer veszíthet energiát anélkül, hogy lendületet veszítene.

Lehet, hogy igazad van: "Az impulzusmegmaradás egy dolog, a perdületmegmaradás egy másik, az energiamegmaradás egy harmadik. "

A lendület I=m*v Ezt a lendületet t időszakasz alatt ható F erővel hozhattuk létre. Azaz v0=0 sebességről v1 sebességre gyorsult az m tömeg, ezzel a sebesség változás amellyel az I lendület képződött a=(v1-v0)/t = v/t F=m*a = m* v/t Azaz F erő hatott s úton a gyorsulás alatt, s=(1/2)*a*t*t E= F*s = m* v/t * (1/2)*v/t * t*t átrendezve, egyszerűsítéseket elvégezve: E= (1/2)* m* v*v = (1/2)* m*v*v

Tehát, I=m*v lendület létrehozásához E=m*v*(1/2)*v azaz E= I* (v/2) energiát kell közölni az m tömeggel.

Ahogy elnézem a lendület és a létrehozására felhasznált energia nagyon is "rokon", azaz nem egy harmadik dolog..

Folytassam?

"Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Mi az, hogy impulzusban (vagy akár perdületben) tárolt energia?

Az impulzusmegmaradás egy dolog, a perdületmegmaradás egy másik, az energiamegmaradás egy harmadik. Elannyira, hogy e megmaradások feltételei sem egyformák (lásd pl. a rugalmatlan ütközés esetét). Szerintem.

[OFF]

Kedves Alma!

Szeretnék egy személyes jellegű témában kérdezni téged, de titkos a címed. Így kérlek küldj egy mélt a címemre a kapcsolatfelvétel miatt.

[\OFF]

Persze a kísérletezést félig helyettesítheti, ha megfigyeled a környezetedet.

Például azt mondtad, hogy ilyen jelenség nincs. Erről eszembe jutott az a földmíves aki a zsiráfot meglátva hasonlóan kifakad, hogy "márpedig ilyen állat nincs."

Ugyanezt a kísérletet úgy is elvégezte a kisfiam, hogy egymással szemben, párhuzamos lendület pályáról két golyót küldött a középen álló mágneshez. De a kis mágnest egy "forgózsámolyra"* és azt pedig egy kiskocsira tette. Hiába mondtam neki, hogy egyik irányba sem fog elmozdulni a kiskocsi, ki akarta próbálni. Amikor a két golyó az álló kiskocsin forgott még egy jó darabig, de valóban meg sem moccant a kiskocsi, megjegyezte: "Lehet, hogy úgy gondolod, de az a biztos amit ellenőriztünk." Akkor még csak 10 éves volt.

* Forgózsámoly: Függőleges tengely mentén felcsapágyazott lemez (asztalka).

Azzal kezdtem, hogy ha megfigyeled a környezetedet. Szeretek korcsolyázni. Ha például szembe mozgunk és elkapjuk egymás kezét, akkor szintén az ábrán látható mozgást végezzük. Amikor elengedjük, onnantól mindketten egyenes vonalú mozgást végzünk.

Ezt megfigyelheted a műkorcsolya közvetítéseken is. Gyakran látni, hogy a páros tagjai egymással szemben siklanak, elkapva egymást, forgást végeznek, majd elengedve, tovább siklanak, egyenes vonalú pályán.

Tehát kísérletezz, és/vagy figyeld meg a jelenségeket. Minden ami körülvesz szinte tiszta fizika.. Csak meg kell tanulni látni is azt amit a szemünkkel nézünk.

"Hidd el, eddigi három és fél évnyi egyetemi tanulmányaim alatt olvastam néhány "tankönyvet"." Elhiszem! De sajnos kevés volt. Nagyon kevés.

Ami igaz, az igaz.. Marci I. és Marci II. törvényeket 10 és 12 évesen alkotta meg.

Talán neked sem ártana némi kísérletezés.. de legalább mechanika tárgykörében.

"Meg tudsz pörgetni egy labdát anélkül, hogy meglöknéd." Természetesen Igen!

"Az eredő forgatónyomaték és az eredő erő lényegében független egymástól " - Ezt ne terjeszd.. Ha két, egymással ellentétes irányú és egyforma nagyságú erő hatásvonala egyenlő távolságban van a labda forgástengelyétől, akkor a labda forgásba jön. Még pedig a labda tömegét forgásba hozó erők eredője ezúttal a két erő (abszolút értékének) összege.

"A fizika törvényei mást mondanak, ez nem így játszódik le a természetben. Hol találtad? "

Hohó! Ez pedig a kisfiam egyik forgástörvénye.. Marci II. törvénye. A kísérlet: Üveglemezre tegyél egy nagy csapágygolyót, oldalára egy pici mágnest (mondjuk egy régi CD lejátszó lézer optikájából kiemelt neodym mágnest) És lendületpályáról, különböző magasságokról indítva guríts el mellette egy az előzővel azonos méretű csapágygolyót.

Az ábrán látható jelenséget idézed elő: Lendület perdületté alakul közel 100 százalékban (a közdarab hosszának arányában).

""Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó." Ez nem igaz." Oppá.. Na és miért nem?

Na akkor Marci I. törvénye, más néven a Jojó törvény: A lendületben és a perdületben tárolt mozgásmennyiség egyenértékű, ha egyenlő nagyságú, akkor szabad impulzus képezhető.

Példa: Kifeszített rugóval köss össze egy jojóra feltekert zsinórt és a másik oldalról egy testre a tömegközéppontján átmenő egyenesének és a felületének metszéspontjába kötött zsinórt.

A jojó forgásba jön, de tömegközéppontja szinte álló marad, a rugó másik végén a test egyenes vonalú egyenletes sebességű mozgást végez. A két oldal impulzusa azaz lendülete nem egyforma nagyságú.

Ezt a kísérletet elvégezheted úgy is, hogy mindkét oldalt kiskocsira teszed. Ügyelve arra, hogy a két kiskocsi teljes tömege a jojóval ill a tömeggel együtt egyenlő legyen!

""lásd a Boltzman állandót" Nem látom hirtelen a kapcsolatot, kifejtenéd? " Mondjuk Boltzman is megállapította, hogy a perdületben és a lendületben tárolt energiák összege adja a molekulák kinetikai energiájának az összegét.

"A csillagászati példában feltettem, hogy a bolygó tömege elhanyagolható a csillagéhoz képest, mint ahogy szokott lenni. "

Nos, a Jupiter tömege valóban 2,5-szer nagyobb mint az összes többi bolygóé együtt.. Azaz a Nap tömege Csak a bolygók tömegének 748 -szorosa és nem több. Azaz a 0,006 aránytól nehezen tekintettél el, de az rec748=0,001 -tól már eltekintesz? "Ha akarom vemhes, ha akarom nem"? Érdekes szemlélet.

"Olvasd el angol wikipedián a Kepler problem szócikket, ott is megtalálod majd a perdület megmaradását. "

Ne haragudj, picit sem szeretnélek megbántani, de még magyarul sem érted, akkor miért olvasod angolul?

"Ha egy tömegpont időben állandó potenciáltérben mozog, " Ilyen mező nincs.. Igen? "akkor pedig a mozgási és a helyzeti energia összege állandó," - ezt is mondhatjuk, de nem erről beszélünk..

" nem pedig a "perdületében és lendületében" tárolt energia összege." - Nos, igen.. Így nehéz lesz beszélgetnünk. ha össze nem illő témákat keversz össze.

Newton III. törvényét köszönöm, ismerem. :)

"Már bocs! De nem kellene Keplert, Newtont esetleg tankönyvet olvasnod mielőtt ilyeneket leírsz?"

Hidd el, eddigi három és fél évnyi egyetemi tanulmányaim alatt olvastam néhány "tankönyvet".

"A forgató nyomaték ez nem erő és erőkar szorzata?"

Tömegpontoknál igaz. Kiterjedt testeknél nem. Meg tudsz pörgetni egy labdát anélkül, hogy meglöknéd. Az eredő forgatónyomaték és az eredő erő lényegében független egymástól (egyik az erősűrűség térfogatra vett felösszegzése, másik a forgatónyomaték-sűrűségé, ami pedig kiszámolható az általad leírt módon)

http://m.blog.hu/ge/gezoo-vilaga/image/foton2.gif

A fizika törvényei mást mondanak, ez nem így játszódik le a természetben. Hol találtad?

"Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó."

Ez nem igaz. Képzelj el két testet, mely rugóval van összekötve, és megfeszíted a rugót, majd elengeded a testeket. Az energia periodikusan tárolódik a rugó összenyomódásban és a mozgásban úgy, hogy összegük kiadja a kezdeti energiát.

"lásd a Boltzman állandót" Nem látom hirtelen a kapcsolatot, kifejtenéd?

A csillagászati példában feltettem, hogy a bolygó tömege elhanyagolható a csillagéhoz képest, mint ahogy szokott lenni. Olvasd el angol wikipedián a Kepler problem szócikket, ott is megtalálod majd a perdület megmaradását.

Ha egy tömegpont időben állandó potenciáltérben mozog, akkor pedig a mozgási és a helyzeti energia összege állandó, nem pedig a "perdületében és lendületében" tárolt energia összege.

Na egy ellenőrző kérdés:

Igaz-e az, hogy te éppen akkora erővel vonzod magad felé a Földet, mint a Föld tégedet?

Azaz ha pl. ugrasz egyet, akkor a szabadesés alatt éppen akkora erő húzza feléd a Földet, mint téged húz a Föld felé?

"Nem tudnak "egymásba alakulni". Az egyiket az erő változtatja, a másikat a forgatónyomaték. "

Húúha.. A forgató nyomaték ez nem erő és erőkar szorzata? És nem képződhet erő nélkül lendületből perdület?

Ezt azért nézd meg mielőtt ilyeneket írsz: http://m.blog.hu/ge/gezoo-vilaga/image/foton2.gif

"Zárt rendszer impulzusa és perdülete állandó."

Ezt úgy tanultuk, hogy: "Zárt rendszer impulzusában és a perdületében tárolt energia összege állandó." (lásd a Boltzman állandót.)

"Gondolj bele, ha egy labdát nekigurítasz a falnak, az visszapattan, megváltozik az impulzusa. Ezzel nincs is gond, a labda nem volt egy zárt rendszer. "

Nos, csak irányt vált. De az impulzusának párja a dobáskor a Földre hatott, majd a visszapattanáskor szintén, de az előzővel ellentétes előjellel.

Egyébként ha nem tartozik ide, miért idézted? (rosszul..)

"Ott a csillag körüli perdület állandó. Bár nem hanyagolható el a bolygó és a csillag kölcsönhatása, de a kettő közötti erőnek nincs forgatónyomatéka a csillagra nézve, így az nem tudja változtatni a bolygó perdületét. a Lendületét viszont változtatja."

Már bocs! De nem kellene Keplert, Newtont esetleg tankönyvet olvasnod mielőtt ilyeneket leírsz?

A bolygó keringésében és perdületében, sőt a Csillaggal képzett tömegrendszer összes perdületében és lendületében tárolt energiák összege állandó. Ez kb olyan mozgást okoz, mint egy leejtett tárgy mozgása vákuumban. [ Egyébként, többek között évszakos változású a Föld perdülete.. ( Csaxólok.) ]

"az pedig nem pontosan a tengely középpontja felé mutat." Nos, mint írtam ez két görgővel kiküszöbölhető.. de nem ott a trükk.

A lendület és a perdület két eléggé különböző megmaradó mennyiség, nem jó összemosni őket. Nem tudnak "egymásba alakulni". Az egyiket az erő változtatja, a másikat a forgatónyomaték.

Zárt rendszer impulzusa és perdülete állandó. Ez azt jelenti, hogy ha egy rendszert el tudsz keríteni a világ többi részétől, hogy a kölcsönhatás elhanyagolható legyen, akkor az impulzusa és a perdületa megmaradó mennyiségek.

Gondolj bele, ha egy labdát nekigurítasz a falnak, az visszapattan, megváltozik az impulzusa. Ezzel nincs is gond, a labda nem volt egy zárt rendszer.

Sok esetben az a helyzet, hogy egy nem zárt rendszert vizsgálunk, és mégis megmarad az impulzus vagy a perdület. Erre példa a bolygómozgás egy csillag körül. Ott a csillag körüli perdület állandó. Bár nem hanyagolható el a bolygó és a csillag kölcsönhatása, de a kettő közötti erőnek nincs forgatónyomatéka a csillagra nézve, így az nem tudja változtatni a bolygó perdületét. a Lendületét viszont változtatja.

A koris feladatban is az a trükk, hogy a test, melyet fonállal a tengelyhez kötünk, nem alkot zárt rendszert, a fonálon keresztül kölcsön tud hatni a tengellyel, illetve a Földdel. Abban az esetben maradna meg a perdülete, ha a rá ható erők eredőjének nem lenne forgatónyomatéka a tengely középpontjára nézve. Ez nem teljesül, mert az erő fonálirányú, az pedig nem pontosan a tengely középpontja felé mutat.

"Nincs igazad. Az ideális rendszer, amit le akarsz írni, nem létezik. " Oké-oké, bár nem "igazamnak" kellene lennie, és nem azt "akartam" leírni, hogy ideális rendszer van-e..

Szóval, a perdület megmaradás tétele nem teljesül? Olyan is lehet?

Én úgy tanultam, hogy a lendület és a perdület egymásba szabadon átalakítható, mindkettő megmaradó "mennyiség".

A mechanikai veszteségek köre pedig az energia megmaradás témakörébe tartozik. Nem érinti a perdület-lendület megmaradás tételeinek érvényességét.

Rosszul tanultuk?

Nincs igazad. Az ideális rendszer, amit le akarsz írni, nem létezik.

Érdemes odáig leegyszerűsíteni a problémát, hogy súrlódásmentesen mozoghat egy tömegpont a síkon úgy, hogy egy fonállal egy hengerpalásthoz rögzítjük, és a fonálra merőlegesen kezdősebességet adunk. A henger sugarával továbbá tarthatunk nullába.

Azért kell a tengely méretét óvatosan kezelni, mert ha nullának veszed, akkor nincs feltekeredés, örökkön örökké ugyanazon a körpályán mozog.

Minél kisebb a tengelyméret, annál kisebb lesz a tangenciális erő. Azt is szem előtt kell viszont tartani, a megtett út (idő) is nő, ami ahhoz szükséges, hogy feltekeredjen a fonál adott mértékben. Gondolj bele, egy kör alatt 2*r*-vel csökken csak a kötél mérete, ami arányos az r tengelysugárral. Ha arra vagy kíváncsi, hogy rögzített L hosszal mikor rövidül meg a fonál hossza, akkor vezető rendben ez C*1/r-rel fog menni.

Így lehetséges az, hogy bár a tangenciális erő elhanyagolhatónak tűnik, de minél elhanyagolhatóbb, annál tovább hat. Az erő is az idő szorzata nem feltétlen tart nullába, és most nem is teszi ezt.

Szuper! van itt élet is!

Nos, nézzük! Kötél indulási hossz 10 m, feltekerő átmérő 0,01 m, Eltérés a tengelyiránytól 0,006 m

A jelölt szög = arctan(0,006/10)=0,034 fok kezdetben feltekerve 1 m-es sugárig: szög= 0,344 fok ( Most tekintsünk el attól, hogy két görgővel a kötélirány tengelyirányú lehetne. ) Azaz a feltekerő tengelynél ható érintő irányú erő a kötélerőnek 0,006 -ad részétől 0,06-ad részéig növekedhet.

Ami olyan kicsiny, hogy ha a megfogó ember tömegétől, a görkori gördülési ellenállásától eltekintünk akkor nyugodtan eltekinthetünk ettől is.

Igen. Én is így gondoltam.

Ez tévedés. A zsinór csak akkor tud feltekeredni, ha véges méretű tengelyt tételezel fel. Ebben az esetben viszont a zsinórban ébredő erőnek lesz forgatónyomatéka. Ez nem hanyagolható el abban a limeszben sem, amikor a tengely átmérője nulla.

Majdnem.. A feltekeredő zsinór esetében a forgástengely a zsinórt feltekerő rúd tengelye, ezért teljesül.

Nem ott a "trükk".

A logaritmikus spirál esetében jobban látszik a titok, ha nem gurítjuk, hanem mondjuk csúzlival lőjük a golyót. Belépéskor csak lendülete van, kilépéskor lendülete és perdülete. Nagy kérdés az, hogy a körívű pályától "befelé és a kifelé" hajló palástok eseteiben hogyan aránylik a perdület és a "maradó" lendület.

Na igen, csak sem a logaritmikus spirálon való mozgáskor, sem a feltekeredő zsinór esetében nem teljesül a perdület-megmaradás, hiszen nem centrális az erőd.

Jajj írja már valaki, hogy zsinóros példában a kerületi sebesség állandó a kerület egyre kisebb, és ezért csak a szögsebesség növekszik!

Oké, akkor ugyanez pepitában:

Görkorin állsz és a derékszíjad egy oszlopra feltekert zsinórra van kötve. Egy medicinlabdát elkapsz, amit én a zsinóroddal kijelölt kör érintőjének irányába dobok. Majd amikor feltekeredett a zsinórod egészen rövidre, elengeded a labdát.

A perdület megmaradás tétele szerint ahogy feltekeredik a zsinór és egyre kisebb lesz a mozgásod sugara, egyre nagyobb lesz a kerületi sebességed.

( A könnyebb számolás kedvéért tegyük fel, hogy neked nincs tömeged.)

Így érthető a sebesség növekedés?

Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy változik az impulzus nagysága, bár lehet rosszul képzelem el a feladatot.

Oké lehet, hogy igazad van. Legyen egy elgondolkodtató kérdés:

i impulzusú golyót gurítunk egy logaritmikus spirál nagyobb sugarú oldalára érintőleges irányból. Amikor a golyő kilép a kis sugarú oldalon impulzusa I. ( I>>i )

A kérdés, hogy az I-i különbözethez szükséges energiát honnan vette a golyó?

Én sokkal könnyebben ráveszem magam egy gondolkodtató kérdésre való válaszolásra, mint egy teljesen triviális dolog leírására. Lehet, hogy ezért nem kaptál választ.

Egyetértünk, köszönöm szépen a válaszodat! Csupán arra voltam kíváncsi, hogy mennyi idő kell egy egyszerű válasz megérkezéséhez.

A láda térfogatát könnyen meghatározhatod. Leméred hosszát, szélességét és magasságát, aztán ezeket összeszorzod (feltéve, hogy a láda téglatest alakú). Az ember térfogatát már nehezebb meghatározni, de ha megtöltesz egy elég nagy dézsát vízzel és megkéred az embert, hogy merüljön bele, akkor miután kimászott a dézsából egy ismert térfogatú edénnyel újra teletöltöd a dézsát vízzel. De a [404]-es kérdés megválaszolásához ezekre nincs szükség.

Mekkora a láda térfogata és mekkora az ember térfogata?

Sziasztok! A segítséget előre is köszönöm! A feladat a következő: Egy 40kg tömegű láda és egy 600N súlyú ember közül: mekkora térfogatú víznek egyenlő a tömege a láda, ill. az ember tömegével? Továbbá mekkora térfogatú víznek egyenlő a súlya a láda, ill. az ember súlyával?

Jelölje a két test együttes tömegét M=0.7kg; a felső test tömegét m; a két test közti súrlódási együtthatót =0.4; a rezgés amplitúdóját pedig A.

A felső test nyilván akkor csúszhat meg a legkönnyebben, amikor a testek gyorsulása a legnagyobb. Ez akkor következik be, amikor a testek szélső helyzetben vannak, tehát amikor a kitérés éppen A. Ilyenkor a rugó DA erővel hat, ezért a gyorsulás nagysága a=DA/M. Ahhoz, hogy a súrlódás megtartsa a felső testet, am nagyságú erővel kell gyorsítania, viszont a súrlódás legfeljebb mg erőt fejthet ki, tehát akkor nem csúszik meg a felső test, ha ammg. Ebbe behelyettesítjük az a-re kapott kifejezést majd rendezzük:

(DA/M)m<mg,

AMg/D=0.028m=2.8cm

Sziasztok!

Egy feladat nem hagy nyugodni, szerintem nektek nagyon egyszerű lesz:

Egy vízszintes súrlódásmentes felületen egy 0,5 kg-os testen egy 0.2 kg tömegű test fekszik, köztük a tapadási súrlódási együttható 0,4. Az alsó testhez egy a másik végén rögzített D= 100 N/m rugót erősítünk vízszintesen. Legfeljebb mekkora lehet a rezgés amplitúdója, hogy a két test ne csússzon meg egymáson?

A megoldás elvileg 2,8 cm, de valahogy nekem nem jön ki ennyire.

Na igen így már megértettem. Köszi szépen!

Egy Q töltésre töltött C kapacitású kondenzátor tárolt elektromos energiája W=1/2*Q²/C. Ha a két fegyverzeten növelni szeretnéd a töltést Q értékkel, akkor az ehhez szükséget energia

W=(1/2*Q²/C)=(1/2*2*Q*Q/C)=U*Q.

Te egy elektron-lyuk párt szeretnél a kondenzátor fegyverzeteire helyezni, vagyis a töltést Q=e értékkel szeretnéd megváltoztatni. Ha nem szabadul fel az ehhez szükséges energia a fényelektromos hatás során, akkor nem tudod tovább tölteni a kondenzátort, nem tudsz kilépő elektront kelteni. Így az elektronkilépés addig megy végbe, míg a következő egyenlőség teljesül:

h*f=W(ki)+e*U

Remélem így már tiszta.

Sziasztok!

Van egy egyszerű feladatom ti biztosan tudjátok, valahogy én nem tudok felfogni belőle egy részt.

Fotocellát 5,4*10 14-en Hz frekvenciájú fénnyel világítjuk meg. Ennek hatására a fotocellához kapcsolt kondenzátor 1,5 V feszültségre töltődik. Mennyi a kilépési munka?

Felírtam azt, hogy: h*f=W(ki)+1/2e*U. A kondenzátor elektromos mezejének munkája a W=1/2 Q*U ezért én úgy gondoltam, hogy W=1/2 e*U lesz itt a megfelelője, de mint megtudtam ez helytelen, a megoldás h*f=W(ki)+e*U Meg tudja valaki magyarázni, hogy miért?

Lehet nem itt kéne érdelődnöm, de hátha tudja vki a választ. Szal szeretnék fizikát tanulni vmelyik magyar főiskolán, alapképzésben, de távoktatáson. Tudja vki, van-e ilyen képzés vhol?

Valójában csak megbecsülik, hogy az időmérésre használt technikai eszközök milyen valószínűséggel hibáznak és ebből adnak egy felső becslést az óra pontosságára saját magához képest. Tehát nem az abszolút időhöz képest késik vagy siet majd, amit nem tudunk pontosabban mérni, hanem annyi lesz az időmérés hibája. Ha pl. van két atomóránk, akkor az azok által mért idő 138 millió évente térhet el 1 sec-mal.

Több alkalommal is olvastam már a sajtóban hogy minden eddiginél pontosabb órát sikerült létrehozni, és általában még azt is megadják, hány millió/milliárd év alatt téved 1 másodpercet. A kérdésem az lenne: honnan tudják ezt? Én úgy gondolom hogy ehhez kellene egy még pontosabb óra amihez a "járását" viszonyítani tudnák. De ha ez a világ legpontosabb órája, akkor ez nem lehetséges.

coulomb

Köszi. Rávezetődtem.

Legyen egy 2 tonna tömegű, 1 culomb pozitív töltésű gömb, valamint egy 1 gramm tömegű 2 culomb negatív töltésű gömb. Gondolod hogy a 2 tonnás fog keringeni az 1 grammos körül, csupán azért mert kisebb a töltése?

Rávezető kérdésnek szánom.

Áá. Akkor gondolkozom egy kicsit.

De igen, rávezető kérdésnek szántam.

Kicsit átfogalmazom a kérdést. Ahogy a föld körül kering a hold, vagy a nap körül a naprendszer bolygói a gravitációs erő hatásara, ehhez hasonlóan egy nagyobb töltés körül keringhet ellipszis pályán egy töltés az elektrosztatikus erő hatására? (vagy remélem nem egy rávezető kérdés lett volna)

Hogyan mozog a két gömb tömegközépontja?

Sziasztok!

Én azt szeretném megkérdezni, hogy ha van két különböző töltésű gömbünk (előjelben és nagyságban is) akkor elméletileg a kisebb töltés kering a nagyobb töltés körül, ha jól állítjuk be a töltések nagyságát a köztük lévő távolságot és a kisebbnek sebességet ugye?

A forrás itt a fő kérdés: Maxwell szerint az elektromágneses sugárzás mindig "forrásos", azaz van egy forrása, amiből - fénysebességgel - minden irányba terjed. Hol van a forrása egy olyan elektromágneses sugárzásnak, ami minden irányban, minden ponton egyenletesen betölti a világegyetemet, interferenciák nélkül?

Előre elnézést kérek ha butaságokat írok a mostani kérdésben, mentségemre szolgáljon, hogy a bennem fölmerült alábbi gondolatok mások fejében is megszülethenek, a helyretétel őket is szolgálná.

1. A világegyetem bármely pontjában, bármelyik irányba fordulva, 2,7 kelvin fokos hőmérsékleti sugárzás mérhető. Első felindulásra, ennek alapján jogos lenne azt föltételezni; a távolban - "a világ peremén" - rendkívül sok 2,7 kelvin hőmérsékletű sugárforrás van. (Talán gondot jelentene ebben az esetben, hogy a sok forrásból az adott pontokban mért sugárzás erőssége miért nem ingadozik pontról pontra az eltérő interferenciák miatt.)

2. Tovább gondolva: ha minden adott pontba, minden irányból érkezik a kozmikus háttérsugárzás, akkor minden adott pontot minden irányba el is kell hogy hagyja. Ez egyenértékűnek tűnik azzal, hogy a világűr minden pontja egy 2, 7 kelvines hőmérsékleti sugárzás forrása. Ez azt sugallja, hogy az egész világűr egy "világ-rezonanciában", 2,7 kelvines hőmersékleti sugárzásnak megfelelő elektromágneses sugárzás frekvenciájával rezeg.

Leírom, hogy miért lehetne ekkor a múltba üzenni, ezt egyszerűbb magyarázni, csak kevésbé hangzatos.

Feltételezzük (a relativitáselmélet óta), hogy a világ Lorentz-invariáns, vagyis a fizika törvényei minden inerciarendszerben azonos alakúak, és adott képlet szerint tudunk minden mennyiséget egyik inerciarendszerből a másikba transzformálni.

Ha a neutrínó kibocsátása és detektálása egy koordinátarendszerben olyan t időkülönbéggel és olyan s távolságban történt, hogy t²-s²<0, akkor azt mondjuk, hogy a két téridőpont térszerűen van elválasztva (a t²-s² ívelemnégyzet Lorentz kovariáns, minden inerciarendszerben azonos). Egyszerű ellenőrizni, hogy fénynél gyorsabban menő neutrínó kibocsátása és elnyelése térszerűen elválasztott események.

Két térszerűen elválasztott téridőpont időrendisége pedig nem egyértelmű, függ a koordinátarendszer választásától, vagyis létezik olyan koordinátarendszer, melyben az egyik esemény van előbb, és létezik olyan, amelyikben a másik. Így van olyan koordinátarendszer, ahol az időben visszafelé ment a neutrínó. Ez pedig kicsit sérti a kauzalitást :)

1+1 dimenzióban könnyen utána lehet számolni, nem kell a 3+1 dimenzió.

Több megbízhatónak tűnő forrás állítja, hogy amennyiben tényleg léteznek a fénynél gyorsabban mozgó neutrínók, akkor az időutazás is lehetséges.

Sehol nem fejtik ki azonban, hogyan következik az egyik a másikból.

Ha valaki tudja, kérem írja meg.

Gondolom akkor BME-n vagy mérnök-fizikus, ha ilyen irányú érdeklődésed van. Valóban, sok cég alkalmaz fizikusokat, de arra érdemes odafigyelni, hogy sok esetben ez tesztmérnököt jelent és nem fejlesztőmérnököt.

1. Menj el jövő tavasszal a BME TTK Cégvilágra. Ez a rendezvény kifejezetten BME fizikusoknak és matematikusoknak szól, így a jelenlevő cégek nagy része fizikust is keres mérnöki állásokra. (A weblap nem sokat segít, sokkal kevesebb tartalom van rajta, mint amennyi a rendezvényen elhangzik.)

2. A CERN-ben is keresnek fizikusokat, beleértve gyakornok hallgatókat is.

Persze mindkét helyen leginkább csak olyanokat keresnek, akik vagy MsC-t végeztek, vagy hamarosan végeznek, de az nem árthat, ha előre érdekel téged, hol tudsz elhelyezkeni.

Üdvözlök mindenkit!

Ebben az esetben nem a klasszikusan fizikához kapcsolódó kérdésem lenne. Fizikus végzettséggel tapasztalaitok alapján milyen munkaköröket lehet betölteni? Jelenleg bsc fizikán vagyok első "szemeszteres" :) és arra lennék kíváncsi, hogy mérnöki pozíciók esetében mennyire versenyképes egy fizikus? Én kifejezetten fejlesztőmérnöki pozícióban szeretnék tevékenykedni, de a szokásos egyetemi pozitív megítélésen kívül kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Állítólagosan több multi Magyarországon is pl. Bosch,Knorr Bremse kifejezetten sok fizikust keres, de ez csupán HR lépésként értékelendő, vagy valós szakmai tartalma is van? Ha valaki tudna segíteni ezek megválaszolásában nagyon lekötelezne.

Köszönöm szépen a válaszokat:

J.T.

Köszönöm, így már van találat.

Ja, és ne használj idézőjelet.