Szerk
P. 5711. Öt egyforma \(\displaystyle C\) kapacitású kondenzátor és egy \(\displaystyle U\) belső feszültségű ideális telep felhasználásával az ábrán látható egyszerű áramkört hozzuk létre.
a) Mekkora töltés halmozódik fel a középső kondenzátor fegyverzetein?
b) Hogyan változik ez az érték, ha az egyik kondenzátort \(\displaystyle nC\) kapacitású kondenzátorra cseréljük?
(4 pont)
Közli: Németh Róbert, Budapest
Megoldás. a) A kapcsolási rajzot kicsit átrajzolva (1. ábra) láthatjuk, hogy a négy szélső kondenzátor eredője szintén egy \(\displaystyle C\) kapacitású kondenzátor, hiszen a sorba kapcsolt két-két kondenzátor eredő kapacitása \(\displaystyle \tfrac{C}{2}\), és ezeket párhuzamosan kapcsolva \(\displaystyle 2\cdot\tfrac{C}{2}=C\) kapacitást kapunk. Így az (eredetileg) középen elhelyezkedő (az ábrán piros) kondenzátorra
\(\displaystyle U_{\mathrm{a}}=\frac{1}{2}U \)
feszültség jut, a rajta felhalmozott töltés így:
\(\displaystyle Q_{\mathrm{a}}=\frac{1}{2}CU. \)
1. ábra
b) Itt két esetet kell megkülönböztetnünk: vagy a középső, vagy valamelyik szélső kondenzátort cseréljük ki \(\displaystyle nC\) kapacitásúra. (A második esetben a szimmetria miatt mindegy, hogy melyiket.)
2. ábra
Az első esetben a 2. ábrán látható módon az \(\displaystyle U\) feszültség egy \(\displaystyle nC\) és egy \(\displaystyle C\) kapacitású, sorbakötött kondenzátor között oszlik meg. (A négy kondenzátor eredője ugyanúgy \(\displaystyle C\), mint az a) részben.) A keresett \(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}'\) töltést kétféleképpen is fel tudjuk írni (hiszen a csomóponttól balra és jobbra – abszolút értékben – ugyanakkora töltésnek kell lennie):
\(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}'=nCU_{\mathrm{b}}'=C(U-U_{\mathrm{b}}'). \)
Ebből az eredetileg középen álló (az ábrán pirossal jelölt) kondenzátor feszültsége:
\(\displaystyle U_{\mathrm{b}}'=\frac{1}{n+1}U, \)
és a keresett töltés:
\(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}'=nCU_{\mathrm{b}}'=\frac{n}{n+1}CU=\frac{2n}{n+1}Q_{\mathrm{a}}. \)
3. ábra
A másik esetet a 3. ábra mutatja. Ekkor a négy másik kapacitás eredője:
\(\displaystyle C_{\mathrm{e}}=nC\times C+C\times C=\frac{n}{n+1}C+\frac{1}{2}C=\frac{3n+1}{2n+2}C, \)
ahol a \(\displaystyle \times\) a ,,replusz'' jele (a reciprokok összegének a reciproka). A keresett \(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}''\) töltést az előző esethez hasonlóan most is kétféleképpen tudjuk felírni:
\(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}''=CU_{\mathrm{b}}''=\frac{3n+1}{2n+2}C(U-U_{\mathrm{b}}''), \)
amiből az eredetileg középen álló kondenzátor feszültségét kifejezve:
\(\displaystyle U_{\mathrm{b}}''=\frac{3n+1}{5n+3}U, \)
\(\displaystyle Q_{\mathrm{b}}''=CU_{\mathrm{b}}''=\frac{3n+1}{5n+3}CU=\frac{6n+2}{5n+3}Q_{\mathrm{a}}. \)
Fuchs Vince (Szekszárdi Garay János Gimn., 10. évf.)
16 dolgozat érkezett. Helyes 8 megoldás. Kicsit hiányos (3 pont) 3, hiányos (1–2 pont) 5 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
G. 926. Két egyforma rúdmágnes mindegyike 0,5 N súlyú. Ha az egymással érintkező mágneseket vízszintes, súrlódásmentes asztalra tesszük, akkor 1,5 N nagyságú, vízszintes erővel tudjuk azokat szétválasztani (1. ábra).
A mágneseket a 2. ábrán látható módon felfüggesztjük.
a) Mekkora a feszítőerő a fonálban, és mekkora a felületi nyomóerő a mágnesek között?
b) Oldjuk meg a feladatot úgy is, hogy az egyik mágnes 0,5 N, a másik pedig 1 N súlyú, és a közöttük kialakuló vonzóerő változatlanul 1,5 N!
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.
Közli: Vankó Péter, Budapest