Szerk
P. 5720. Az ábrának megfelelően egy \(\displaystyle R=100~\Omega\) ellenállást, egy \(\displaystyle L=1~\mathrm{H}\) tekercset és négy egyforma \(\displaystyle {C=20~\mu\mathrm{F}}\) kondenzátort kapcsolunk össze. Az \(\displaystyle A\) és \(\displaystyle B\) pontokra \(\displaystyle {f=50~\mathrm{Hz}}\) frekvenciájú, \(\displaystyle U_{\mathrm{eff}}=220~\mathrm{V}\) váltóáramú feszültséget kapcsolunk.
a) Mekkora az áramkör hatásos teljesítménye?
b) Mekkorára módosítsuk a \(\displaystyle C\) kapacitásokat, hogy az áramkör meddő teljesítménye nulla legyen?
(5 pont)
Közli: Cserti József, Budapest
I. megoldás. Használjunk az áramkör leírására komplex írásmódot. (Lásd Olosz Balázs: Komplex számok a fizikában, II. rész: Váltóáramú feladatok megoldása komplex számokkal cikket lapunk 2024. májusi számában. Legyen \(\displaystyle u^\star(t)=\hat{U}\mathrm{e}^{j\omega t}\), ahol \(\displaystyle \hat{U}=\sqrt{2}\,U\) a feszültség csúcsértéke (az effektív értékeket az egyszerűség kedvéért index nélkül jelöljük), \(\displaystyle j\) a képzetes egység, \(\displaystyle \omega=2\pi f\) pedig a körfrekvencia. Ekkor \(\displaystyle u^\star(t)\) valós része éppen az áramkörre eső feszültség időfüggvényét adja. Az ellenállás impedanciája \(\displaystyle R\), a tekercsé \(\displaystyle j\omega L\), a kondenzátoroké pedig \(\displaystyle \tfrac{1}{j\omega C}\). A rendszer eredő komplex impedanciájának reciproka:
\(\displaystyle \frac{1}{Z^\star}=\frac{1}{\frac{1}{j\omega C}+\frac{1}{j\omega C}}+\frac{1}{R+j\omega L}+\frac{1}{\frac{1}{j\omega C}+\frac{1}{j\omega C}}=j\omega C+\frac{1}{R+j\omega L}. \)
Hasonlóan, az áramerősség időfüggvénye komplex írásmódban \(\displaystyle i^\star(t)=\hat{I}\mathrm{e}^{j(\omega t+\varphi)}\), ahol \(\displaystyle \hat{I}=\sqrt{2}\,I\) az áramerősség csúcsértéke. Ekkor az Ohm-törvényből:
a) Az \(\displaystyle (1)\) egyenlet valós részét véve:
\(\displaystyle \hat{I}\cos\varphi=\frac{\hat{U}R}{R^2+\omega^2L^2}=\frac{\sqrt{2}\,UR}{R^2+\omega^2L^2}, \)
amit felhasználva az áramkör hatásos teljesítménye:
\(\displaystyle P_{\mathrm{h}}=UI\cos\varphi=U\frac{\hat{I}\cos\varphi}{\sqrt{2}}=\frac{U^2R}{R^2+\omega^2L^2}=44{,}5~\mathrm{W}. \)
b) Az \(\displaystyle (1)\) egyenlet képzetes részét véve:
\(\displaystyle \hat{I}\sin\varphi=\frac{\hat{U}(\omega CR^2+\omega^3CL^2-\omega L)}{R^2+\omega^2L^2}=\frac{\sqrt{2}\,U(\omega CR^2+\omega^3CL^2-\omega L)}{R^2+\omega^2L^2}. \)
Az áramkör meddő teljesítménye:
\(\displaystyle Q=UI\sin\varphi=U\frac{\hat{I}\sin\varphi}{\sqrt{2}}=\frac{U^2(\omega CR^2+\omega^3CL^2-\omega L)}{R^2+\omega^2L^2}. \)
Tudjuk, hogy \(\displaystyle U\neq 0\), tehát \(\displaystyle Q=0\) esetén
\(\displaystyle \frac{\omega CR^2+\omega^3CL^2-\omega L}{R^2+\omega^2L^2}=0, \)
amiből a szükséges kondenzátorok kapacitása
\(\displaystyle C'=\frac{L}{R^2+\omega^2L^2}=9{,}2\cdot 10^{-6}~\mathrm{F}=9{,}2~\mu\mathrm{F}. \)
Rajtik Sándor Barnabás (Budapesti Fazekas M. Gyak. Ált. Isk. és Gimn., 10. évf.)
II. megoldás. A négy \(\displaystyle C\) kapacitású kondenzátor egyetlen, szintén \(\displaystyle C\) kapacitású kondenzátorral helyettesíthető (hiszen két sorban kapcsolt kondenzátor eredője \(\displaystyle C/2\), és ebből kettő van párhuzamosan kapcsolva), ahogy az 1. ábrán látható.
1. ábra
a) Az áramköri elemek közül csak az ohmos ellenálláson fejlődik hő, csak annak van hasznos teljesítménye (így ebben a feladatrészben a kondenzátornak nincs szerepe). A sorba kapcsolt tekercs és ohmos ellenállás eredő impedanciája:
\(\displaystyle Z_{RL}=\sqrt{R^2+(L\omega)^2}, \)
ahol \(\displaystyle \omega=2\pi f=314~\mathrm{s^{-1}}\). Az ezen az ágon átfolyó áramerősség:
és így az ohmos ellenálláson disszipálódó hasznos teljesítmény:
\(\displaystyle P_{\mathrm{h}}=RI_{RL}^2=\frac{RU^2}{R^2+(L\omega)^2}=44{,}5~\mathrm{W}. \)
Megjegyzés. Alternatív megoldási lehetőség a feszültségosztó képlet használata:
\(\displaystyle U_R=\frac{R}{Z_{RL}}U=\frac{R}{\sqrt{R^2+(L\omega)^2}}U, \)
amiből
\(\displaystyle P_{\mathrm{h}}=\frac{U_R^2}{R}=\frac{RU^2}{R^2+(L\omega)^2}, \)
az előző megoldással összhangban.
b) Az áramkör fázisviszonyait a 2. ábrán látható fazorábra mutatja. (A fazorok az egyes mennyiségek nagyságát és fázisát jelölő vektorok.) Az ellenállás \(\displaystyle U_R\) feszültsége fázisban van az \(\displaystyle RL\) ágon átfolyó \(\displaystyle I_{RL}\) árammal, a tekercs \(\displaystyle U_L\) feszültsége pedig \(\displaystyle 90^\circ\)-kal siet hozzá képest. A két feszültség eredője az \(\displaystyle U\) kapocsfeszültség, amely egyben a kondenzátor feszültsége is. A kondenzátor \(\displaystyle I_C\) árama ehhez képest \(\displaystyle 90^\circ\)-kal siet. Az egész áramkör \(\displaystyle I\) eredő árama \(\displaystyle I_{RL}\) és \(\displaystyle I_C\) eredője.
2. ábra
A meddő teljesítmény akkor tűnik el, ha \(\displaystyle I\) fázisban van \(\displaystyle U\)-val. Ez a feltétel meghatározza \(\displaystyle I_C\) nagyságát, a 2. ábra alapján
\(\displaystyle I_C=I_{RL}\sin\varphi, \)
ahol
\(\displaystyle \sin\varphi=\frac{U_L}{U}=\frac{L\omega}{Z_{RL}}. \)
Az (1) kifejezés felhasználásával:
\(\displaystyle I_C=\frac{U}{Z_{RL}}\,\frac{L\omega}{Z_{RL}}=\frac{L\omega}{Z_{RL}^2}U=\frac{L\omega}{R^2+(L\omega)^2}U. \)
Ebből a keresett \(\displaystyle C'\) kapacitás:
\(\displaystyle C'=\frac{I_C}{U\omega}=\frac{L}{R^2+(L\omega)^2}=9{,}2~\mu\mathrm{F}. \)
Ekkora kapacitású kondenzátorra kellene cserélni az 1. ábrán látható kondenzátort, amivel egyenértékű, ha az eredeti áramkör mind a négy kondenzátorát ekkora kapacitásúra cseréljük.
11 dolgozat érkezett. Helyes 8 megoldás. Hiányos (1–3 pont) 3 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
P. 5741. Egy izzólámpa \(\displaystyle I(U)\) karakterisztikája az ábrán látható.
a) Ábrázoljuk az izzószál hőmérsékletét a felvett teljesítmény függvényében!
Tegyük fel, hogy az izzószál ellenállása arányos az abszolút hőmérséklettel, és a környezet hőmérséklete \(\displaystyle 27~{}^\circ\mathrm{C}\).
b) Az izzószál kétféle módon ad le hőt: egyrészt hővezetéssel, másrészt hősugárzással. Határozzuk meg az izzószál effektív sugárzó felületének nagyságát!
Feltehetjük, hogy az izzószál abszolút fekete test.
Közli: Vankó Péter, Budapest
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.