Szerk
P. 5721. Fénysugár érkezik levegőből egy \(\displaystyle 1{,}5\) törésmutatójú üvegtömb sík felületére.
a) Mekkora a beesési szög, ha a beeső és a megtört sugár \(\displaystyle 30^\circ\)-os szöget zár be egymással?
b) Maximálisan mekkora szöget zárhatnak be egymással a beeső és a megtört sugarak?
(4 pont)
Közli: Zsigri Ferenc, Budapest
Megoldás. A feladatban megadott fénysugár az 1. ábrán látható. A beesési szöget \(\displaystyle \alpha\)-val, a törési szöget \(\displaystyle \beta\)-val, az eltérülés szögét \(\displaystyle \gamma\)-val jelöltük.
1. ábra
a) Ebben az esetben \(\displaystyle \gamma=30^\circ\). A Snellius–Descartes-törvény szerint:
\(\displaystyle \frac{\sin\alpha}{\sin\beta}=n=1{,}5. \)
Ritkább közegből lép sűrűbbe a fény, ezért \(\displaystyle \alpha={\beta+\gamma}={\beta+30^\circ}\). Ezt beírva az egyenletbe, felhasználva \(\displaystyle n\) értékét, a kifejezést felbontva és rendezve:
amiből a keresett beesési szög:
\(\displaystyle \alpha=\beta+\gamma=68{,}3^\circ. \)
b) Azt a beesési szöget keressük, ahol \(\displaystyle \gamma\) maximális. A Snellius–-Descartes-törvény alapján felírható a \(\displaystyle \gamma(\alpha)\) függvény:
A függvénynek ott lehet szélsőértéke, ahol a deriváltja nulla. A derivált azonban a teljes tartományon pozitív:
\(\displaystyle \frac{\mathrm{d}\gamma}{\mathrm{d}\alpha}=1-\frac{\frac{\cos\alpha}{n}}{\sqrt{1-\frac{\sin^2\alpha}{n^2}}}=1-\sqrt{\frac{\cos^2\alpha}{\cos^2\alpha+n^2-1}}>0, \)
így a függvénynek nincs szélsőértéke, könnyen beláthatóan monoton nő (\(\displaystyle \alpha=0\) esetében \(\displaystyle \gamma=0\)). Így maximumát az értelmezési tartomány szélén \(\displaystyle \alpha=90^\circ\) esetén veszi fel:
\(\displaystyle \gamma_{\mathrm{max}}=90^\circ-\arcsin\frac{1}{n}=90^\circ-\arcsin\frac{2}{3}=48{,}2^\circ. \)
A Zsebkornél csapat: Baráz Kornél, Horváth Ábel Nándor, Szél Márton (Budapest, Szent István Gimn., 12. évf.)
Megjegyzések. 1. A számítás során nem vizsgáltuk az üvegbe belépő fénysugár intenzitását. Az \(\displaystyle \alpha=90^\circ\)-hoz közeledve a fényintenzitás folyamatosan csökken, a határesetben nullává válik. Így a meghatározott érték inkább felső korlát, mint maximum.
2. ábra
2. Az, hogy a függvény monoton nő és nincsen maximuma, deriválás nélkül is belátható. A törési törvény alapján:
\(\displaystyle \sin\beta=\frac{1}{n}\sin\alpha=K~\text{(állandó)}. \)
A 2. ábrán legyen egy görbe meredeksége egy \(\displaystyle P\) pontban \(\displaystyle m(P)\). Egyrészt tudjuk, hogy \(\displaystyle m(A)>m(C)\), mert a szinusz függvény a \(\displaystyle \left[0,90^\circ\right]\) tartományban alulról konkáv. Másrészt \(\displaystyle m(C)>m(B)\), mert a felső görbét az alsó \(\displaystyle n\)-szeres függőleges irányú nyújtásával kapjuk. Ezekből \(\displaystyle m(A)>m(B)\). Így ha \(\displaystyle K\)-t (és ezzel \(\displaystyle \alpha\)-t és \(\displaystyle \beta\)-t) növeljük, akkor \(\displaystyle \alpha\) többet nő, mint \(\displaystyle \beta\), azaz \(\displaystyle \gamma=\alpha-\beta\) is monoton nő.
24 dolgozat érkezett. Helyes 22 megoldás. Hiányos (2 pont) 2 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
P. 5741. Egy izzólámpa \(\displaystyle I(U)\) karakterisztikája az ábrán látható.
a) Ábrázoljuk az izzószál hőmérsékletét a felvett teljesítmény függvényében!
Tegyük fel, hogy az izzószál ellenállása arányos az abszolút hőmérséklettel, és a környezet hőmérséklete \(\displaystyle 27~{}^\circ\mathrm{C}\).
b) Az izzószál kétféle módon ad le hőt: egyrészt hővezetéssel, másrészt hősugárzással. Határozzuk meg az izzószál effektív sugárzó felületének nagyságát!
Feltehetjük, hogy az izzószál abszolút fekete test.
Közli: Vankó Péter, Budapest
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.